Ulysses–Cüklopsz

Odüsszeusz gránátos Odüsszeusz gránátos kockával kötözte oda ma- gát a délutánhoz, nem hagymázta túl főztjét, más- nap így is híg széklet fenyegette, ám gondol- juk meg – s nem sziréndalok ellen tette! –, ves- sük közbe, személyekről nem lesz szó, Odi (Odü) sen- kit nem akar belekeverni ezekbe a dolgaiba. Maga főz- te a gránátost, kevergette, nem volt türel- me a krumplit apróra vagdosni, de az egésznek e- gész jó íze lett, ha nem is egy ízig. Így otthon ma- radt. Ugyanannak volt ez akkor így egy más- fajta változata, nem ment el céltalanul, így gondol- kozott: „A gránátos odaköt az árbochoz, heves- kedés ez is, jó, de nem idegen szigeteken.” Vagy sen- kiföldjéken. Inkább tökéletlent főz- zön, mindegy, mit, a semmi kevés, nem lett volna türel- me (lankadna?) semmit tenni, semmit se tenni, re- ménytelenül unta is, bármely irányba indul, mindig unta, az utakat végleg megunta, nem tudott öt percre öt percet élni, örökké reflektált valamire, ami nem is maga volt, ő maga dalolt:   Közdelmem (igen, nem küz-, mert közdolognak gondolta magándolgát) a gránátos kocka ellen, a gránátos kockával az ital ellen, az itallal a szerelem ellen, a szerelemmel már semmi mellett v. ellen. Magánleendőket közlendők ellen. Magándelnőkkel közdelnők ellen, Északkal a Dél ellen, Déllel a Nyugat ellen, Nyugattal a Kelet ellen, Kelettel az Észak ellen. És egész megörült. Mert ezek jöttek: A Lánchíd utcával az Apród utca ellen, Alagúttal a Lánchíd ellen, Kende utcával a Kruspér utca ellen, a Csarnok tésztás standjával a Hold (másik csarnok) standja ellen, a pipázás mellőzésével a cigarettázás ellen, a Pipa utcával a Dohány utca ellen, egész jól elszórakozott volna, ha az egész nem ment volna a szórakozás ellen is, vagy ha ez az egész akár így is ment volna. De nem ment. A hajó oda volt szögezve a padlóhoz, melyet karszékével karistolt, aztán megint rájött: időben ki kellett volna mennie, mikor a gránátos kocka a legjobban hatott, „most az utcán fog rámjönni, rájöhettem volna én magam előbb.” De Odüsszeusz állaga kemény volt azért, „kemény vagyok”, nyögte, „mint egy kemény szék”, és az egyik értelem ellen közdött a másik értelmen. Akkor nagy sóhajjal felállt, kedvenc költője szerint mackóruhát öltött, nyaká- ba sált, ment, így gyakorolta a halált. De – jó, hogy nem akarnék élni! – ezekért meghalni rögtön?! Egyelőre elégedetten olvasgatta magát az elé- gedettség ellen, és pontot tett az egész mögé. (És a testtel nem közdött a szellem ellen, a szellemmel nem közdött a test ellen, hogy megirtózott Ikarosz járgányától, nem közdött vele Stevenson pöfögője ellen, az egész kihalt belőle, tetszésre belehaltak a részek, tetszhalott tésztahalmok, „inkább letésztázott leszek az élet gyönyörétől, mint részeg.” És remélte, jobban rámegy a nadrágja, ami a gránátos kocka nyomán illúzió volt, hóbort. De mit is akart. A két part közt ott volt a …satöbbi, közdött ellene, a híd túlján a… közdött!… semmit sem akart. Vagy, na hát, nem akarta ilyen partra vetettnek érezni magát. Látta, a rakparton egy horgász egy halra vet egy száraz inget. Látott valami bizarrt. És – ám – máris sietnie kellett, a gránátossal magában, mert mégis túlhagymázta megint, és megint csaknem besza- rt.)