Gyagya rázatok Gy. számára
|
Itt vagy, mint ny a nyuszinak, |
itt vagy, mint p a puszinak, |
|
Ez a világ egy gyagya rázat, Gyuri, |
és a félreértések értetik |
hogy zavarosan, akkor is, ha oly-oly elesetten. |
|
bár kémcsöveit az úgynevezett élet |
csak az akármi zagyvalékká lett |
párlatokból s mocskokból meregeti. |
|
Gyagya rázat, ha felháborodunk, |
az, ha otthagyjuk, lévén elég, |
rugdossuk a csontot, ha velejét |
– szerintünk – másik kutya ette ki. |
|
Mit gerjesszünk? mit tegyünk? |
Az emberen túltesznek kudarcai, |
hitegetők és hitegetettek |
voltunk, vagyunk. Mit ér, |
ha pozitívan vagy negatívan begerjedünk? |
|
többnyire fordított fogalmakat érthetünk? |
|
És így tovább. Ne is menjünk tovább: |
vagy ha kibékül az ember. |
|
a gyémántot-ért levegőt is kiszakítaná |
|
a logika tiszta építménye rabul ejt. |
Vagy Joseph Beuys, ahogy versek értelmét |
magyarázza egy halott mezei nyúlnak. |
|
nincs több, rá lehetőség, |
is fájdalomcsillapítóadagolás, |
vagy – nem én tudom éppen. |
mégiscsak arra van, hogy majd megérjem. |
|
megannyi mostani panaszomat, |
amiket így nem is sorolok. Vissza- |
szívja az ember, valamihez igazítja mégis |
ha nem is azért, azért is. |
Hogy a legolcsóbb megoldást válassza. |
|
Különben mindenkivel össze- |
Ez is egy gyagya rázat lenne. |
|
Fogja a holt nyulat Joseph Beuys, |
kalapban magyaráz verseket neki. |
Külön-külön egyikük sem értheti |
a másikat. De valami, valami |
azt mondja mégis: „Egy pillanat… |
Pillanat…” S mintha öröklétek óta |
– vagy a madarak esetében pislogóhártyák – |
alatt. Van mégis, szinte soha, de van, |
|
|
|