Sugallatodban csuklóizület
Sugallatodban csuklóizület |
szórja szűnhetetlen villámait. |
És hiába fogod be a füled, |
hallod akármid omló támjait, |
|
támfalait, oszlopait. A fák csak, |
persze, ők hintik leveleiket, |
mint szemedbe a port. Feladatának |
tesz eleget még ín, képzet, ideg: |
|
de veled már valaki más van itt, |
s miért ne, a járdán akárki járhat; |
jó, most még elhajítod álmait, |
mit árthat – hanem vigyázni sem árthat. |
|
|
|