Két Rilke-poszt
| A Madárkirály – mikor annyi minden |
| nem stimmelt (mikor stimmelt?) – küldte őket, |
| lennének utólag helyett előleg, |
| célzás rá: honnét ide, hova innen. |
|
| Messzi körben tekintenek. E szűken |
| látók. Ez bájuk, többletükre főleg |
| ez zálog. Nézd e tudós-forma főket: |
| mit se tudnak. S mindent. S ugyanegy ívben. |
|
| E dróthangokon és e pipaszár |
| lábakon állsz magad (e gyufaszál |
| lábakon, reccsent-üveg hangokon). |
|
| Majd’ el nem szállsz. Így lüktet a rokon- |
| ság (karon talp): Egy Nemzetség Vagyunk! |
| Elhagyatottság, mit el nem hagyunk. |
|
|
| Embereld meg magad! Van-e, kinek nem |
| mondták ezt. Mackóknál a legnagyobb |
| sértés a leemberezés. Titok, |
| persze, a kiszolgáltatott-szerepben |
|
| hogy is mondhatnák. Furcsa: szárny, ha lebben, |
| s a madár lenéz fentről, nincsen ok, |
| hogy lenézzen téged. A rokonod! |
| Társak vagytok. Mi van agyában, ott benn?! |
|
| Hogy jön össze számára ez? Szokás, |
| idegzés? Zsenge korból – madarad |
| zsenge korából – evidencia? |
|
| Részed lesz, hogy nincs, nincs szétszakadás? |
| Vagy legyötröd csak külön-sorsodat, |
| mint kinek őt kell elárulnia? |
|
|
|
|