Rilkekafka
1. Rövid nappalok ajánlásai
| És visszatehető a nyári holmi. |
| Virágokat nem kell annyit locsolni, |
| rikítóbb, tompább az azé-ezé. |
|
| Kukákba dobott kutyák hamarabb |
| odafagynak – vagy épp ott melegebb. |
| Családiházabbak a köz-helyek, |
| elköltözőknek hűltebb hely marad. |
|
| Visszavárjuk őket? A kocsmapult |
| sarkán egy könyék, cigarettaszokvány; |
| macskakaparás öregecske szoknyán, |
| de nem domborul, ami homorult, |
|
| a nyomorult, boldog, unott |
| állandóság, ahogy valaki ott állt |
| kapu lépcsőjén, aztán beporoszkált; |
| ablaknövényeken az alkonyok |
|
| Megvolt és nem lesz, s egymást ellepik… |
| Kezdhetsz leporellókat leporolni. |
|
|
| Kafka töredékeit nézi Skurc |
| (úr), ahogy a nappalok beletörnek |
| rövidültükbe (túl hosszan elültek), |
| ritkult, rövidre nyírt hajadba túrsz |
|
| egy-egy nyírt körmű, sűrű, holdazó |
| naplójegyzettel. Ahogy valaki |
| nem szalmaszállal, de cikcakkjai |
| által tartja fenn magát, habozó |
|
| víz-színe képzetén. És beleborzong |
| Skurc úr: az élet már nem is rövid (se), |
| a vízbefúlt, hogy magát megsegítse, |
| álmodja ezt, mintegy megfojtva folytong.
|
|
| Folyton folyvást beletemetkezett |
| munkájába (hittük). Pár ékezet |
| maradt utána (hát nem olynyira |
| volt elásva), meg a holmija. Ja. |
|
|
| Bef.4., bef.5…így befög, míg befőz; |
| böfőzget. Skurcné egy Symphoniát |
| szív, hallgat közben egy szimfóniát, |
| szívből; Mahlert. Nem mondja: „itt az ősz”, |
|
| se hogy „a minap kissé lehajoltam”; |
| lehajol, mert leejtett valamit, |
| szortérolja főzőanyagait, |
| fakanalait mosogatja sorban; |
|
| ez csorba, na, mondja, és kihajítja. |
| Vándormadár után repül a lég, |
| mint egy üres porzsák, a Nagy Parittya |
| – rövidülnek – üresebb lényegét |
|
| konyhából nem néz soha-soha vissza. |
|
| Bocs. Most töröltem fel. Skurc hazajön |
| mint üres parittya, az óra kettyen. |
|
|
4. Temetői bogár, te eleve…
| Temetői bogár, te eleven, |
| dehogy is vagy te temetőbogár, |
| egy alkony-rég dadogva visszajár, |
| buszkoccanás a járdaszigeten, |
|
| csak kisebb zajjal. A megérkezésnek |
| itt helyben-ülte van, gesztenye-sülte, |
| s egy temető a gesztenye kerülte, |
| ott álltak az egykori csenevészek, |
|
| ma szép szelídgesztenyefák, a szatyrod |
| megszedted fényes barnáikkal. És |
| birkaszaggal szállt az a füstölés, |
| lombé, rányitottak valami aklot, |
|
| a füst a liftig elkisér. „Nem ég |
| megint a ház?!” Csak az emlék jele, |
| járdaszélnek a busz zöttyen vele; |
| már oda ne süssük a gesztenyét; |
|
| a bogár a lámpa alatt köröz, |
| nem tud róla szóló kéziratodról; |
| birkaszőr égett, vagy valami bocskor; |
| gesztenyédben, porból, valami ős… |
|
| Nyár, ősz, hogy megjött, ment is nyár meg ősz. |
|
|
| S most elmennek e vár-töve lakók, |
| Bradákné, Szükele család, a Skurc úr |
| s neje, s ki még, sok, leng egy gyatra strucctoll |
| a dossziékon, ládán indigók |
|
| repülnek szét, mi szelében. A konyhák |
| pergő zománcú lábosaikat, |
| zöldült rezeiket ásítva ontják; |
| és letakarják a kanárikat. |
|
| Hűvösből hidegbe: világörökség |
| rendje. Tokaji kerül sok palackkal, |
| paprikában fakanál, drága pitykét |
| pityeg a pult, a múlté a galambszar, |
|
| felesleges csavargónéne nem |
| bűzölög jaffás kartonokra dőlve; |
| háború nem volt egy világ ledőlte, |
|
| a béke győz az ellentéteken; |
| joggal lesz minden egyforma, e forma |
| csípi búcsúzó szemünk, mint a torma. |
|
| Ég veletek, feledéstek velem; |
| részletes bár – ez csak az Ős Elem. |
|
|
|
|