II. vers
| Nem tudom, hogyan élnék úgy, ahogy nem tudom, |
| szeretnék-e; ezek a kategóriák |
| a francba vannak rég, miattuk |
| nem lenne érdemes ezt se írni. |
|
| Csak valahogy sose kérdezte senki, |
| hogyan akarnám, az előző „hullám”, |
| mondhatni, előző holttestem |
| elevenítette meg a következőt, |
|
| úgy, mintha evidencia lenne. |
| Bámulva látom, az érintkezés némely |
| nehézségén – mivel megélni alapvetően |
| nem lehet, megélhetési nehézségekről |
|
| nem szólhatok, hogy kínosan ilyeneket |
| okozna, mikor végre kijön: hogyan is |
| akarnék én lenni, tényleg? –, meg |
| furcsálkodásokon túl (úgyse mindent |
|
| mondanak a pofánkba!) sok következménye |
| nem lesz, legtöbben el se olvassák ezt, ennek. |
| De tényleg sose volt szó róla, így akarnám-e, |
| ahogy volt. A nyomasztó körülmények stb. |
|
| Most elmúlt annyi idő, nem élek már annyit |
| – elég baj, efféle vég: kínos –, mire várjak. |
| Fogalmam sincs, ezt mondhatom. Egyelőre, |
| mint aki visszaköltözik egy régi |
|
| bérleménybe, a Szpéró alatti időkbe |
| térek meg, csak Szpéró nincs, mindegy, |
| kevésbé is emlékszem bármire akkorról, |
| olyan, mintha egy könyvben olvasnám. |
|
| Természetesen soha semmi nem |
| vonatkozik mindenkire, lesz, aki |
| a vállát vonogatja, vigyorog, nem hiszi, |
| másoknak furcsa lesz szembekerülni |
|
| azzal a hapsival, aki nemcsak mondja ezt a |
| sok bolondságot, de át is viszi |
| – nem a túlsó partra, innenebb még – |
| a gyakorlatba. És csak az ökör következetes. |
|
| Elégedjünk meg annyival, hogy szétdumáltuk. |
| Örüljön bárki, hogy ilyen halandzsa lesz |
| a nagy bejelentésekből. Jó, de iniciálé, maximum |
| higiéniai művelet volt, hogy szóba került. |
|
| Azért II. vers, mert az előzőhöz kapcsolódik. |
| Én is végig kapcsolódni fogok minden korábbihoz. |
| Ugyanúgy fognak zaklatni, akik békén hagyhatnának, |
| eztán is fájni fog, hogy jó illetőknek nem tehetek eleget. |
|
|
|