Dal meg cécó
(De jó: „Tandori… dalkorszaka”. Írod, tört. elemzés) |
|
| Dal meg cécó lendületének |
| most fanyarabbjai jönnek elő, |
| ríme nem is lesz itt, hogy „az ének”, |
| hanem hogy a francnak nincs kedve mit tudom én hánykor |
|
odamenni mit tudom én hova, amit a háta közepével |
|
sem akarna látni, és saját maga nem érdekli magát |
|
| Bukkan elő a mezőny a kanyarból, |
| szíved üvölt a tömeggel: a tét |
| az, hogy a Tét csak ha direkt, van jól – |
|
ez az egész dolog ott bukik meg, hogy annyira nem |
|
bírom lekötni magam, mint amit egy vonat- vagy |
|
repülőút kíván, nekem soha senki ne mondja meg, |
|
mikor hol legyek, ne nézzen rám, nekem se kelljen |
|
| Mégis: csak a „dal”, de az úgynevezett dal |
| lehet egyetlen közös nevező, |
| ha külön nem kezdesz mit se magaddal: |
|
még azt se veszed elő, és egyáltalán, az idő |
|
elnassolásra van, szétmorzsolod, arra vigyázol |
|
csak, bele ne törjenek rosszabbnál rosszabb |
|
fogaid, és ahogy kényszerűen mégis vánszorogsz |
|
és slattyogsz, folyton a lábad elé kell nézned, |
|
olyan roncs a bokád, de orvoshoz nem mentél vele, |
|
mert a franc nem adja az idejét, mit tudom és hány… |
|
és hüö-fbö-bö-hbö flüö-pp-latty. |
|
|
|