|
A. Tapies spanyol festőnek, a Zenről
| Még száll kicsit, de nagyon múlik el: |
|
hány élti lénynél láttuk. S temetőjük:
|
|
az is jeltelen, ó, a kövi jel
|
| idén eltakarítódott felőlük. |
|
| S én a síkká gereblyézett Tabánban |
| mégis inkább vagyok, mint általában. |
| S általában vagyok, mint bárhogy, inkább, |
| ketten egymást semmivé igazítják. |
|
| Még fáj kicsit, de múlik el nagyon, |
| ló, utazás, találkozás, beszéd, |
| hazahozom, amit kell, otthagyom |
| szívesebben; az, hogy muszáj, elég. |
|
| Papír, madárholmi, új kártyapakli, |
| az van még, amit nem lehet lehagyni. |
| Van, aminek már teljes birtokában |
| a szó inkább ottmarad a tokában. |
|
| Még száj kicsit, de kevésbé beszédre, |
| kevésbé bármire, magát megértve. |
| Persze, az itt-született: töredék, |
| úgy egész, ha feladja a felét. |
|
| „A száj is rest lesz, minden kapcsolódás” |
| – úgy mondja ezt, mintha lenne megoldás. |
| Kioldódásommal elszáll fele |
| annak, amit itthagyott sírjele. |
|
|