Lapu

Elméleti vers
Pro vagy kontra: mégis ugyanannak a nagy
rendszernek a részei mind a szembenállók,
s mind együtt állnak szemben
a nem nagy rendszert mívelőkkel.
A kis rendszerekben mozgó szellem
– szegény, szegény Szellem, bár ő nagy rend
kárvallottja volt, ám hagyjuk Helsingört,
hagyjuk a kultúratörténeti tudnivalókat,
beszéljünk laposan, „lapu”, ám nem lapulva,
és többet a cifraságok oltárán se áldozzunk –,
igen, akinek valóban központi, hogy „egy veréb,
vak széncinege, két toboz”, aki a hona-tájt
ismeretlen (és megismerni sem vágyott)
terepekre kalandozik (és nem dús, megosztható
kincsekkel tér haza; így aztán érdeklődést
sem kelt föl), aki és aki és aki (a kis
rendszerek rabja és éltetője), előbb-utóbb
a szellem, a lélek és (jó) a szenvedések
szövegirodalmának tekinti azt, ami nem szín
lelemény fikció (rendben: Helsingör története,
Kwai folyók), nem a mindennapok smarni daraboltsága,
a nyersesség és a széplelkűség amalgámjának
tekinti a nagy rendszer belső harcait, és semmi
reménye (Kafka), hogy bárkihez is szólhasson, főleg
ha csak egy kis szakaszon is mindent megtett ennek
érdekében – s hiába. Én nem gyönyörködöm az eljutásban.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]