Könnyen dudált

Dömi mackóm könnyen dudált,
s vele a Rumbach utca,
a posztót és a lecsupált
lenszárat visszhangozva:
és létrejött az életem
értelmét megadó Elem.
Mackóm, Dömi, Főmedve, Te,
kit elhasznált alapból
készíthettek csak, semmire
nem jó, széltén-anyag kór
fordult át, lett évtizedek
bolyha, mi éltetett.
Nem halhatok miattad én;
szeretteim kimúlnak,
de már belábalt színterén
nem élhetünk a Túlnak
olyképp, hogy mintha lenne csak
mi ránk kattan, na, „klakk”.
Mackó alakú szarkofág,
te óvsz, nagycsarnoki kofák
hetente köszönthessenek –
ó, Halál elhessentelek!
Dömi, Főmedvém, mégse szállhat
sehol e Szomorú Vasárnap.
 
(S. Rezső zuhanásának)
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]