Az ég megverte, a rohadt málnásban

Az ég megverte, a rohadt
málnásban törtem utamat,
boka felettig szotyogott,
szegény, távoli rokonok
voltak a vadmálnaszemek;
miket talpam szemezgetett.
Szégyelltem aztán magamat?
Vigasz volt, ami rotyoga-
tott – pirított máj, hagymarost?
Túl voltam rajta hamarost;
az ég megverte, a szegény
málnáson átgázoltam én.
Hogy így teszek, mit várhatok?
Okozatra eljön az ok,
egy Más Rendszeré, nem enyém,
bár ott vagyok mindkét felén,
csak úgy jobban az egyiken,
bár együtt gyűrnénk le – velem;
és akkor is csak szégyellem,
de nem elemi két elem.
 
(Egy ballábas Szabó Lőrincnek)
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]