„Tandori Dezső”
| Nem kell senki. Magam se kellenék |
| magamnak. S így nincs is senki. Csupán volt. |
| Már jelenléte is ennyi: kitáncolt |
| a színről. Sok volt, kevés volt, elég. |
|
| Hogy emlék-házam én lakom: kiét? |
| A konkrétumokat, akár a kámfort, |
| eltünteti valami, ami rám forrt, |
| törvényszer irtja véletlenszerét. |
|
| Egy kínos részlet van: hogy részletek |
| vannak. Egész jól elmegy mind a többi, |
| bár hitvány egész annak, ami nincs, hogy |
|
| bármi is van kívüle, nem-levőn. Mi |
| nem-levő? Ő. Az. És ez rontja meg, |
| azt, ami jól csak abban áll, ha megrogy. |
|
|
|