Weöres Sándor
Felvezetés egy leszámoláshoz, 1–14-ig
„Emlékeimet csak magam lakom, |
egy házban, mely nincs már – mentségem ez. |
Más mondja helyettem, ha vége lesz, |
nekem ily kín minden pillanatom, |
|
míg folytatódik, míg van. Mondanom |
nincs mit, mert semmit, amit érdemes |
lenne közölni, meg nem érthet ez, |
meg nem az, módját is lejáratom |
|
annak, ami legalább elketyeg, |
míg le nem jár. Közlés: ez lenne csak |
érdem-dolgom, hát nincs érdemileg |
|
semmi kapcsolat. Ehhez kapcsolódni: |
túl van azon, ami új s mi ósdi, |
csak Nélküled vagyok. Helyem, megadd.” |
|
|
|