Barguz versek*

 

„Petőfi Sándor”

A vadludak a vízen gyülekeznek…
(Pelájund pagizurcir pa-kuszán…)
 
A vadludak a vízen gyülekeznek,
lábuk éke hártyaárnnyal evez,
ó, barguz ég, én, hogy éked lehessek,
csak e vízmélytükör csalképe lesz:
vadlúd a vízen, messze tűnt az ég-bolt,
a mennyeké, a felhősugaras!
Szakadj szét Nap, ne mondhasd, hogy igaz volt,
csak legalább egy-kor lehessen az!
 

„Prőfnigh Alnr”

Pelájund pagizurcir pa-kuszán…
(A vadludak a vízen gyülekeznek…)
 
Pelájund pagizurcir pa-kuszán,
ith okalun leh bárdjen gauszoli,
krakh evalun liht száhuk taguzán:
fremüntg evrukt patevjlen, ibholi.
Kuvrjand fglafod ler, knázah Atszi állhánl,
leőmeng leőn, krhaoment tuón,
mrőén klah grezdin, afun látizárádn,
krőó, krőó – teh gudniz prakudónh!
 
 
Az 1853-as évben
 
(Krőó klah evrukta „1853”)
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]