Két kimaradt Kálnoky-versszak

„…és mint házak falánál, vagy orrsövényeken, mint a náthás anyag butyognék, undoromra, mit van ez még velem, ez nem te vagy magad, mondanám, és az égen a repülő nyomába szemem szegődne: szegné magát végre ez ábra, s aztán szét is szakad; a semmi lég nem ölként zár, mely kilök, csupán zsebkendőm markolom, és sértettségre vágyó kényelmem alkonyán – rendemre – leszokom tömörebb ételemről, naponkénti boromról, és rakódik tüdőmre cigarettakoromból vakolat oltalom, utam rovom a házak…” Etc.