József Attila feltámad
| „Ha igaz ez a megaláztatás, mit |
| a csillagok alatt ez a másik |
| rend sem a Földbezárt Titok, |
| ha rend egyáltalán, nem csak vásik, |
| ami helyett már egy Más csikorog. |
|
| gépezete később, ha toldva, hamis |
| felhangokkal, mint rossz szív, dobogott, |
| rossz műszív, a működő szociali-mis- |
| -más, végül ez lett, mi lerogyott. |
|
| A testvéri-tank-hamisságig |
| És nem azt mondom, hogy a kurbásik,
|
|
poposztorok tudják, vagy kecsenek,
|
| kis, szegény népek: a globálnyik |
| ugyanoly csinovnyik, csak még hidegebb. |
|
| De hagyjuk. Nincs fogsor, csak idegenség |
| Más-másképp dekkoló idegesség, |
| Némelyik hordó, helyenként; |
|
| Le a szívvel. Mindig szintek alá. |
| hogy a győzni fogók öntudatát |
| most legföljebb rossz hordós borát |
|
| Volt valami, amit nem úgy diktált |
| föld-köre Méltatlan? Sziklát |
| A kapitalizmus nem napkirályi eklát! |
| Öklendek, de ebből is elég. |
|
| Volt korona. Volt pengő. Polgáriság |
| esetleg fejbelőtte magát, |
| krajcárért gürcöl, vagy maga a hazát |
|
| legyen, vármegyényi akár, |
| érzett azért? S hogy a forintért se kár, |
| És nehéz. Olyan szertorna vár, |
| mely tőled kapott vasalást –
|
|
| na lásd. Te tudtad mindezt rég, |
| mikor meghúzták a mezsgyét, |
| vagy elindultak a gépsorok; |
| most villogó jel-jeltelenség |
|
| Költő, hogy Herceg? Gúny-szavad. |
| Vársz, hogy eljöjjön a tél. |
| Gyakorlod addig is, hogy légy magad – |
| A kötél rongy, ha elszakad, |
| végre szabad Semmit igér.” |
|
|
|