Parafrázis: A Kis Verébkönyv

(„És megnyitja a könyvet”   Pilinszky János) A Kis Verébkönyv megnyitása volt ez? 1976 nyarán? Hogy egy madár lógott a csenkefán, láb-madzagán; mentünk, féltünk, halott lesz. De nem – ! S leszedtük: egy bicikliről ágaskodva fej-le-madár-magasba; aztán, madzagát leszedni se hagyva, elrepült zajosan. Jó, s ki elől? Számos hullt-madár-temetés után ez volt végső jelünk, hogy bizodalma régi vágyát – félelmét félrehagyva – a Madárkirály új év hajlatán felénk hajlítsa. Bárhová tekintesz, így peregnek a levelek. Kidől egy fa, nő egy gally, mind Valamiről vall. Legmélyebb bizalmai szerint tesz. Nem tesz semmit, mondja. És mi lapozzuk levelek, tollak könyvét, végre nyitva, valahova felvisszük, ha lehoztuk, s csak múló záruláshoz igazítva. – – – Csak jaj, hogy mindig oda, soha vissza!