Holt Költők Társasága

„Holnaptól tegnapig?”
– A Vízözön?
Leküldi társaságát az esőfront,
de nem akarnám, amit esernyőm ront
 
 valami kivetődött,
 
 kivetett délutánon,
majd az Alkotás utca mellett,
ahol a benzintankok telnek,
 
 kedvem sakkba ölöm,
 
 kedvetlenségem,
 
 nem is egészen, sose úgy semmiképpen,
 
 mindig sehogy, s amije fogy,
délebbre vonul lassan,
nem tudok imádkozni, hogy
 
 „csak Csernobilt megúszhassam”.
Az eső most elállt, mért mentem el hazulról,
de nincs kérdés, mely ily józanul visszazúdul,
 
 szaporodnak s fogynak a játszmák,
 
 fekete bárkák
nyekkennek tócsaszerte,
tornacipőmbe lottyuk beverve,
 
 bólogat akácfa, tulipánfa,
 
 szétrobban tulipáncsokor,
áll és óv a Holt Költők Társasága,
elfogy másodliterre a bor.
Már a Logodi utcán, ahol Jékely járt
Kosztolányi házánál, egy kitárt
 
 pinceajtót megragadok,
 
 a világ, érzem, forog.
Felszakítja kezem a vasalása,
 
 negyven, ötven, hatvan év, hol van az még,
 
 levelek csorranása,
nem tudom, lesz-e, ami lehetnék,
egy ernyő beleronthat,
a Holt Költők megvillantják a holdat.
Nagy árnyuk félovális, az Alagúton
sietek magam nélkül szinte, mint a nyúlnyom,
 
 húzódom csak, húzódozom,
Holt Költők, egyszerűen nem tudom.
Ma is: nem is tudom.
Csak húzom. Társaságtok külön
 
 már alig kerülöm.
Már-már alig.
Épp csak holnaptól tegnapig.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]