Robert Browning! Valami szeánszot!

(Kocsmád mellett pián, irodán)

Robert Browning, „Kis Velencé”-d

partján, nevét te adtad,

jártam, kémények füstölték

estjük, lakóhajók,

pezsgőt bontottak ott,

szinészek házasodtak:

és ott álltak szinészeim

képzeletem s valóm

hídján „a Warwick”-on

Maury, vele Coline,

nem, még nem túl regényemen –

más így reménytelen.

Befutott Cash Flow, Be Brave, kérdém

a fogadóirodást:

könnyű győzelmek voltak-e?

Felelte: valami mást

kérdezzek, könnyű volt-e!

Csillag, a bölcsek bölcse

jön fel, s az ég, platáneresen,

ködtömbösen szór vissza

szív-nappala fényt,

hullám erényt,

borát hazatérve kiissza

– ki? ez én, erénytelen;

Browning, te légy velem!

Cél villog, jeltelen.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]