Védszentnapomra
Megértem a festő de Staëlt, |
|
– s nem hogy „felőlem”! – tudható |
|
megnyertem, valami Lermontov- |
ról írott verssel, tanár- |
|
nőnk Nemes Nagy Ágnes volt, Balázs |
|
egy antibes-i műteremablakon, |
|
inkább teraszkorláton át, |
a sziklákra – az útra? –, |
a tájba, melynek foglalatát |
|
korán elveszített család, |
|
feleség aztán, negyedikre |
|
(Máig ismeretlen a halál- |
Párizsban, mondom, a csalá- |
|
nem tudom, volt-e bonyodalom, a halál |
|
festés nélkül nem ment. Innen- |
|
hihetetlen áradata. Huszonnégy |
óra kevés lett volna, eleget |
|
kell hozni Portugáliából.” Vagy |
|
valami, ha ő nem rendezné meg. |
S kolorit, kolorit, lazac-bársony, |
|
opál-feketeség, egy szicíliai |
„már alig tudok aludni”, levelei. |
|
kérlek, drága L.” Ez egy ba- |
rátja volt. Ottlik Halász |
tibes-i kocsmáros lett. Vagy |
|
hogy Ottlik lakása a Petőfi |
gimi mellett volt, kiderült. |
Vagy ahogy a szent védence |
|
egy március 16-án a Canal |
St. Martin mellett, a két és fél |
|
meg. Nem tudjuk a halál okát. |
Egy cikket kell írnom róla |
– a festőről –, ennyi gyakorlást |
megengedtem. S ami még volna. |
|
|
|