A hulló csillagok állása
| Hát mégse hirtelen végezhetek magammal |
| igér talán hogy Totyi madarammal |
|
| Nézek a csillagokra repülőgépeket |
| újra mint még a Szpéró idején figyelek |
| minden múltak üres helyébe |
| minden teltjüket képzelem |
| londoni utcasarkot rotterdami csatornát |
| ahogy minden kijárat hornyát telekotorják |
| a szem így legmesszibbre lát |
| tizenkét éve megint rámszakad |
|
| Prospero végzetem pálcáját eltöröm |
| nincs ilyen nincs ilyen semmilyen délkörön |
|
| vagy csak alattvaló hiába nem hiszem |
| is akkor valóban maradjon |
| amibe bárminél természetegyszerűbben |
| vagyok ezzel a kis ide-odával |
| ahogy pergetett szárnnyal |
| jön mint a méz csak szárazon |
|
| tömeg az utcákon kezdenek betelni |
| fogadóirodát legyintgetve hagyókkal |
| nézem Little Venice csatornáját lakóhajókkal |
| megállok valahol közéjük vegyülök |
| akik nagy-pezsgőzve veszik a kajütöt |
| s jön át jön át a többiek közül |
| ki hitte három kalitkamadár |
| itt nem volt ilyen repkedés |
| most ennyi van most ez vagyok |
| és más nincs is nincs |
amit akarok |
| szeretteim mind messze messze |
| valami ezt csak ezt eressze |
| levél keserves vagy nagyon |
| jár vagy erőszakoskodik elálldogál |
| látom és nem látom a végét |
| elejét venni |
mégse kivánom |
|
| mint egy álom annyi szent |
|
|
|