Valami ablakon

Artaud-hajó,

zászlója Poe

Visszakapaszkodom

valami ablakon,

párkány alacsonyán

meg is tornáztatom

sajgó bokám,

csuklómnak irgalom,

bögrém szorongatom,

kávétenger fokán

túlajz megint hajóm,

és távolán

a napnak, mely magam

egy-napja, lázroham

hidege, csak a nap

egymagában olyan,

hogy összecsap

felettem, oldalam

marja, mint sérv, fogan,

hogy hasogassanak

teli-de-untalan,

és ez alatt

poklok rohanjanak,

egek akadjanak,

fel, fel, fel, zátonyon,

hol a szem fennakad.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]