A két utolsó

R. P. tacskójára,

Rudi kutyára, in mem.

Nem lesz idő, nem lesz idő –

nagyon remélem,

és senki rákövetkező,

hogy még megéljem.

Ki jön, ki megy, nem tudhatom,

minek is tudnom,

a távval együtt úszhatom,

nincs hogy megúsznom.

Elszáll a hérakleitoszi

víz-szinuszgörbe,

elszálltok, Rudy Bloom, Csuti,

micsoda körbe.

Képregény-kék ég-buborék,

hull nevetekkel

mélyek magasába – elég,

hogy bukni sem kell.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]