Még utoljára Kálnoky szellemében
A nagyobb szabadság terepén |
több a – széttagolt – önkényesség is. |
Minden kiiktatható, a tájékozottság |
fokozódik ugyan, felhasználása a |
könnyebb ellenállás irányában történik. |
Alig-elhúnyt írók és életművek |
azonnal kiiktathatók, ismeretük |
a jelen érdekértékeléseinél. |
Sőt, így még valóban is tetszetősebb |
a friss produkció. A foglalkozók
|
elegendő foglalkozáshoz jutnak |
– matériájukhoz – az elméleteikhez |
közeli, azokkal jószerén azonos, |
velük-variáns elméletek variálása révén, |
felujjonghatnak, mint autodafékor, |
ha vonulatuk központi alakja |
egy-egy konkrét áldozatra fordítja |
tudásuk megfényesülő eszközeit. |
Nincs vér, csak a pozíciók robbannak, |
állnak össze újdonat. Egy cezuravonással |
– micsoda vicc, ugye! ily viccekkel – |
leválasztható a kívánatosról az elvetendő. |
Esetlegesnek minősíthető az evidens – miért is |
ne, mitől olyan evidens, nem? adott könyvek |
állaga a császármorzsához hasonlítható, |
vagy a cipősarokvakarékhoz a lábtörlőn, |
felróható, hogy darabokra hull, nincs |
igazi kohéziója, a szellem szellemességek |
pufogásává sokasodik és fogy; a tárgykörök |
az átlag olvasó számára sem igazán |
ismeretesek, vagy nem adnak érdemleges |
ismeretet aztán; a szerkezet tetszetősségei |
az elképzelés hiányát leplezik stb. |
Szó sincs arról, hogy a keleti bölcsesség |
évszázadait a divattól függetlenül, |
átélten jelenítené meg a szerző |
a szűk jelen napjaiban; hogy számos |
kilátóhelyet nyújtana, szabad járás-kelést, |
lélegzetvétellehetőséget; hogy mélyebb |
fájdalmát rejtené clown-maszk mögé etc. |
Évtizedek termése minősíthető jelentéktelennek, |
a szerzőről szólók igyekezete időszerűtlen, |
hangozhat, és eleve elvitatható – evidensen |
szinte! – az autor autentitása, hogy magát |
megítélje: amikor másokról, egy műfajról, |
a dalról sem szólt például érdemleg, |
hallgatósága úgymond elszállingózott, |
a róla készíthető nagymonográfia sosem kell, hogy |
elkészüljön, főleg semmiképp sem készülhet |
holmi önjelölt lelkesedők közös vállalkozásaként, |
íme, a nagyobb szabadság autonómiája |
az önmagába zárt monád – önegység – |
szakadatlan parttalansága, ami a tekintély gyakorlását |
és a gyakorlat elvét illeti, vagyis ott tartunk, |
más szereposztásban, ahol a part szakad. |
Nyugodtan elmehet az ettől szenvedő |
az utundi feketék pöckedobáló bajnokságába |
beugrócsapatnak, vagy az izlandi bukmékerek |
fókaversenyein állhat, zsíros közönnyel |
otthonosak közt, ahol némi izgalma |
a magával vitt Szofi vagy kisüsti szilva |
jóvoltából pár napig otthonos még, |
aztán új szakmát próbálhat: eltalálni |
ízes állatok versengésének befutóját, ugyan |
édes mindegy ő ezzel mindenkinek, vagy |
az utundi pöcke-kör feketéjét célozni |
zsetonröptetéssel, forró vagy hideg szélben, |
vagy egyszerűen csak a londoni színen sóhajtani |
egy hídon, a hattyúknak köpve |
a maradék, serces-pörkös sültkrumplicsócsát. |
Este kinézhet az ablakon, hazavágyhat, |
de nem remélheti, hogy majd minden reménye |
nem az lesz megint, hogy kicsit elmegy |
hazai tájairól, aztán visszavágyik, |
aztán ezt az egészet kezdi nem bírni együtt, |
de ahogy torokszoringa-béhétbacilust |
hoz neki a hongkongi szél vagy a kocsmai |
pohár, meg tudja becsülni legalább az egészséget, |
és bízik benne, hogy a nagyobb irodalomtörténeti |
áramlatokról mit sem hallva, ily lapok efféle |
cikkeit, a vonatkozó rádióadásokat megúszva |
végezheti bérmunkáját, végül az életét: szabadul. |
|