Az asztal

Mackómnak volt egy asztala, De eltűnt egyszer éjszaka. És ami itt csakugyan nagy baj: Reggelre se lett meg az asztal. „Hova lett a jó kis asztalom!” – És hasztalan vigasztalom. Megyünk az asztalboltba, Hol az asztalok állnak sorra, Komoly asztalok, víg asztalok, De mind másik – s mackóm konok. Megkérdezem: Hát most mi legyen, Ha ez se, meg ez se, meg ez se? „Legyen újra tegnap este. Akkor meglenne az asztalom, S nem veszne el, állíthatom.”