Ez komoly!

Ha híres ember lennék, És feltűnő jelenség, S e kettőhöz még fontos a Kiegészítés, hogy: nagy fapofa – De e háromhoz mi kell még?! – Mondom, ha mindez lennék, Utcára úgy nem mennék, Hogy ne jönnének velem a Legkülönfélébb medvék. Az lenne csak az utcakép! A tömeg fölé magaslanék: A fejemen, a vállamon, Galléromon vagy sálamon, A karomon, a hátamon, Az egyszínű, a kockás, A meggyszínű, a foszlás- nak induló vagy szélfogó Kabátomon MEDVÉKKEL! S ha látszana: boldog vagyok, Csak örülnék: mert némely nagyok Nem érnének fel ésszel. Mennék vívni egy asszót? Ott jönnének   A szatyromon, a kardomon Ott ülnének   Alacsony padokon, bordásfalakon! Bedőlnének   Ha letámadom   Ellenfelemet,   Vagy az engemet! – E mackók, És semmi, de semmi se lenne elég, S végül kórusban zengenék A sportszerű „Szép volt, Mackó!”-t. Bevásárolni indulnék? Kosaram peremén lógnak rég! Csupán a hátizsákom Két háti szíján három! És menve a Nagycsarnokba, Sok medvemancs markolna. S aki ott máskor fanyalogna, S igencsak acsarogna, Most el is mosolyodna. Vigyorra facsarodna – Gyanítom – A citrom; És elhallgatna a halszag, És minden egyre halkabb És hozzánk illőbb lenne, S az ünnepélyes csendbe Bevonulna velem Kíséretem: Pár méltón köznapi medve! Leesnének az állak. Mert ilyet még nem láttak! És bámulnák a medvéket, És engem észre se vennének, De tényleg nem sértődnék meg: Tényleg, Hisz a lényeg: Hogy híres ember lennék, És feltűnő jelenség, S e kettőhöz még fontos a Kiegészítés, hogy – látszólag! De e kérdésben már mackókat Kérdezzünk: – „NAGY FAPOFA!”