Az év utolsó napja
| Már nem tehet mást – eljön, |
|
| Ágyról, szekrényből, polcról. |
| Ilyenkor – este nyolckor – |
| Nyolckor!… Ilyesmit én tudok;
|
| Az a lényeg ott, hogy a mutatók |
| Még összetolunk két karszéket, |
| (A hely mind elkelt! S mind bérlet…) |
| És minden még jobb lenne, |
| Mondják, ha mi mégsem mennénk el – |
| (Mondjuk: Nekünk se mulatság…) |
| S ott maradnánk a medvékkel. |
| Izgalmukat ezzel kendőzik; |
| Mert már hogy rájuk csukjuk |
| Az ajtót, nyomban kezdődik…
|
| …De ezt mi már sose tudjuk!
|
|
|
|