A bolt
| „Van egy bolt: roppant híres lett, |
| El is megyünk oda holnap. |
| Ott minden mackó síelhet, |
| Vagyis: úgy csinálhat, mintha!” |
|
| „Emlékszem… egyszer… volt egy tél… |
| Neked akkor még nem voltam… |
| Minek tagadjuk: ott vettél |
| Engem is abban a boltban. |
| Síeltem egy-két jó nagyot, |
| Lovagoltam az elefánt hátán, |
| És azt játszottam: én vagyok |
| Egy másik medve, a bátyám. |
| Így teltek-múltak a napok, a hetek, |
| És sok mindent csináltam, |
| Mert azt hittem, megnőhetek |
| De nem nőtt meg a nyomdoka, |
| Nem igyekeztem hát többé se, |
| Rájöttem, az engem fáraszt. |
| S aztán – épp jókor! – jöttél te… |
| Úgy vártam: engem válassz… |
| Kérlek, ne vigyél hát holnap oda, |
| Nézzünk más kirakatot inkább. |
| A mintha nem túl nagy csoda, |
| Ha nem követheti minthább!” |
|
|
|