A bolt
„Van egy bolt: roppant híres lett, |
El is megyünk oda holnap. |
Ott minden mackó síelhet, |
Vagyis: úgy csinálhat, mintha!” |
|
„Emlékszem… egyszer… volt egy tél… |
Neked akkor még nem voltam… |
Minek tagadjuk: ott vettél |
Engem is abban a boltban. |
Síeltem egy-két jó nagyot, |
Lovagoltam az elefánt hátán, |
És azt játszottam: én vagyok |
Egy másik medve, a bátyám. |
Így teltek-múltak a napok, a hetek, |
És sok mindent csináltam, |
Mert azt hittem, megnőhetek |
De nem nőtt meg a nyomdoka, |
Nem igyekeztem hát többé se, |
Rájöttem, az engem fáraszt. |
S aztán – épp jókor! – jöttél te… |
Úgy vártam: engem válassz… |
Kérlek, ne vigyél hát holnap oda, |
Nézzünk más kirakatot inkább. |
A mintha nem túl nagy csoda, |
Ha nem követheti minthább!” |
|
|
|