Doboz és tulipán

Kis medve jött a házba Csokisdoboz-fedélen. Egy tulipán lett a barátja – Nem ritka barátság télen. Egy fényes, hűs ablakkal Hamar összeismerkedtek. Ott álltak éjjel-nappal, De főleg: egymás mellett. A tulipán tudta: a medvét Mért hívják Kis Doboznak… De még így sem hihették A kinyitást ekkora rossznak. Kinyitottuk… Ő is várta! De attól fogva folyton Feküdnie kellett: állva Potyogott belőle a bonbon. A tulipán nyugtalan lett A fekvő beteg láttán. Nem érzett többé kedvet Semmihez az ég-világán. Mi nyomban megigértük: „Álltok még egymás mellett!” S ők azt felelték: „Kérjük, Siessetek valamelyest.” A csokit sietve megettük, De a tulipán lehullott… Most már fekhetnek együtt – Vagy: most megint csak fekhetnek! – Kis Doboz s benne a Szirmok.