KREFELDBEN A ZENES K JAV. FEKETE HEVERÖ! DE JÒ!

Holnap viszontlatom. De elment az idö, de em is baj, jo, hogy
elment, jo lesz haza meni, varom telefonod, tudom, szegeny
boszankodsz, nem megy kapcsolas. Fekete hevero varatlan volt
krefeldi muzeum: egy utolso terembe jutotam, nagyon-nagyon sok
jo mai, közelmultbeli mü van kiallitv, s ott ez a fekete heverö,
emelt prics, nem tudtam, mi. A teremör néni mondja, feküdjek
vegig e nagy fa ligestul ezsrü priccsen, hm, vegigfekszem, s
ö bekapcsolt magno. Szol ket han g, ezt irtam masut, szol labamnal
hang Bruum-urumbu, ilyesmi, szintetizator v. cselo? Fekszem,
szemem lehuny, faradt mar muzej, nagy nézes volt muzej, meg
szerencsere hüvöses idö most megint meleg let, krefeld se lesz
oly jo, az mult ked oly jo volt, ludwig nagy muzej csodältam
palayaudvarközel, hirtelen elhatarozas, jegy valtas, Krefeld.
Holnap olyan csodas vonatom se lesz aligha oly üres, elegge
megtelnek vonatok. Most ätirogatok verseket, de most mär nagyon
elfarádtam, lasan kezd sok lenni itt az egesz. Sok, tul sok, jo
lesz othon. Emlekszem, Szperoval hogy hevertem szönyegen, Utrilot
album nezegetem, ö vallamon szunyokatl, jav, kalt, en elaludtam,
etreztem, jav., ereztem, Szper nincs valamon, masut maszkal.
Istenem, nem akarom banatositani magam. De hat sok szép alléra
se gondolhatok csak, sétalo utcakra, menyi setalo utca, mennyi
minden-minden, aval együt Paris volt „snasszul” is közelebi
nekem valahogy, bar Isten tudja, nehez ez. Kopenhaga meg milyen
volt! Jo volt. Becs jo volt. Mindnek mod maga. Telefonod nagyon
varom, eleve jöttem haza, haza, fáradt, de sietem, legyek itthon.
Te meg küzdesz nyilvan, s dühöngsz. Remelem megnezed teve hiradot
légalab, aztan hivsz, s lesz vonal ott, itt, kapcsolas, sok tenyez.
Hat most mit irjak, nincs semmi, feljgezszeseket nem bogaraszok. Szep rur
part volt! verebek mindig o jav mosolygok ha latok, jönek, jönek fürge.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]