KREFELDBEN A ZENES K JAV. FEKETE HEVERÖ! DE JÒ!

Holnap viszontlatom. De elment az idö, de em is baj, jo, hogy elment, jo lesz haza meni, varom telefonod, tudom, szegeny boszankodsz, nem megy kapcsolas. Fekete hevero varatlan volt krefeldi muzeum: egy utolso terembe jutotam, nagyon-nagyon sok jo mai, közelmultbeli mü van kiallitv, s ott ez a fekete heverö, emelt prics, nem tudtam, mi. A teremör néni mondja, feküdjek vegig e nagy fa ligestul ezsrü priccsen, hm, vegigfekszem, s ö bekapcsolt magno. Szol ket han g, ezt irtam masut, szol labamnal hang Bruum-urumbu, ilyesmi, szintetizator v. cselo? Fekszem, szemem lehuny, faradt mar muzej, nagy nézes volt muzej, meg szerencsere hüvöses idö most megint meleg let, krefeld se lesz oly jo, az mult ked oly jo volt, ludwig nagy muzej csodältam palayaudvarközel, hirtelen elhatarozas, jegy valtas, Krefeld. Holnap olyan csodas vonatom se lesz aligha oly üres, elegge megtelnek vonatok. Most ätirogatok verseket, de most mär nagyon elfarádtam, lasan kezd sok lenni itt az egesz. Sok, tul sok, jo lesz othon. Emlekszem, Szperoval hogy hevertem szönyegen, Utrilot album nezegetem, ö vallamon szunyokatl, jav, kalt, en elaludtam, etreztem, jav., ereztem, Szper nincs valamon, masut maszkal. Istenem, nem akarom banatositani magam. De hat sok szép alléra se gondolhatok csak, sétalo utcakra, menyi setalo utca, mennyi minden-minden, aval együt Paris volt „snasszul” is közelebi nekem valahogy, bar Isten tudja, nehez ez. Kopenhaga meg milyen volt! Jo volt. Becs jo volt. Mindnek mod maga. Telefonod nagyon varom, eleve jöttem haza, haza, fáradt, de sietem, legyek itthon. Te meg küzdesz nyilvan, s dühöngsz. Remelem megnezed teve hiradot légalab, aztan hivsz, s lesz vonal ott, itt, kapcsolas, sok tenyez. Hat most mit irjak, nincs semmi, feljgezszeseket nem bogaraszok. Szep rur part volt! verebek mindig o jav mosolygok ha latok, jönek, jönek fürge.