Egy talált tárgy megtisztítása
Egy vers vágóasztala
„Ha a Giocondáról, vagy teszem azt, |
Tizian Kesztyűs férfijéről |
ránk maradhatott volna egy |
skatulyára való amatőr fénykép, |
vagy a hangjuk magnetofonszalagon, vagy |
egyenesen néhány tekercsnyi |
szines hangosfilm felvétel… bizonyára |
volna némi érdekessége annak is, |
hogy levetíthetünk egy-két ilyen |
töredékes, a modellek valóságos |
életéből vaktában megőrzött kockát.” |
|
Ha első mozi-élményemre gondolok, |
több dolog jut az eszembe. |
Az emlékezés sajátosságai |
eluralkodnak az emlékezés |
ráadásul még tökéletlenebb |
kompozíciót is alkotnak, mintha teljes |
hiányuk miatt kellene szomorkodnunk. |
A fenti idézet véletlenül |
bukkant elő; nem hiszem, hogy tudatosabban |
befolyásolta volna bármiféle |
„törekvésemet”, ha az „A. Rimbaud
|
a sivatagban forgat” esetében |
ilyesmiről egyáltalán lehet szó. |
Mégis: befolyásolhatta és ez így is |
történt nyilván, megszámlálhatatlan |
apró erő egyike lehetett. |
De ha ez így igaz, könnyű belátni, |
hogy – miként ezt oly sokszor olvashatjuk |
könyveket bevezető írói instrukcióként – |
mindez csak játék. |
Nem is lehet más; Rimbaud: |
valamennyiünk számára „képzelt alak” |
csupán, köröttünk sürgő-forgó |
embertársainknál, akiket mindenféle |
tulajdonsággal ruházunk fel magunkban |
beszélnék mindvégig; az úgynevezett |
„megcáfolhatatlanul valóságos” |
tényekről itt kevés szó lesz), tehát |
az élőknél A. Rimbaud bizonyos módon |
kétségkívül kevésbé eleven. |
Nem hiszem, hogy élő ember vers-címbe |
helyezhető ilyenképp; az akadályfutást |
is mindig kellékekkel rendezik, nem |
egymáson ugrálnak át a részvevők. |
|
Fájó, hogy valamelyest mégis ez |
történik, még így is. Nem tartom szép dolognak |
Kívül helyezünk vele valamit |
önmagunkon. Hiszen: érdekelne-e |
Rimbaud, ha nem az érdeken |
lenne a hangsúly? ha nem tartanám |
– önző módon – alkalmasnak arra, |
hogy valamit kivetítsek reá, |
síkjára? Rendkívül egyszerű lenne |
kimondani: mit. Mégis: hiba lenne. |
Hiszen akkor szavakba önteném |
mindazt a kétkedést, melyhez nyilvánvalóan |
jogom van, amennyiben hordozom, |
de hirdetni nincs jogom, hiszen a dolgok |
állásáról, saját személyemen kívül, |
nem sok elképzelésem lehet, |
nem tudom, kimondva mi, hol mit jelent. |
A Rimbaud-képzet viszont éppen ez: |
„ő nem szavakba öntötte…” Hanem? |
De ha – dokumentumszerűen akár – |
tudhatnánk is róla valamit, |
az is kevés lenne, hisz valamennyi |
pillanatáról információval |
kellene rendelkeznünk, lévén hogy ő |
sem mindig egyformán gondolta stb. |
Azt hiszem, az ilyen bizonytalanság |
– lassanként – legnagyobb bizonyosságunkká |
válik. A nehézségek elhanyagolhatóvá |
lesznek; s így már a továbbiakban |
csak részlet-nehézségekkel bajlódunk, a |
nehézségek nehézségeivel. |
Ahogy azt bevezető Gioconda- |
idézetem szerzője írja egyik |
könyve élén: „az elbeszélés |
nehézségeivel”. Így lesz az „élet” – |
„műfaj”. Hiszen az elbeszélés: |
már maga is valamiféle nehézség. |
ténye, lehetősége maga. S a „műfaj” |
helyett – választhatjuk az „életet”. |
Azt hiszem, igencsak romantikus |
képzeteink közé tartozik Arthur Rimbaud. |
|
|
Első mozi-élményem kétségtelenül |
nem az volt, hogy túlságosan |
„hátra” vettek nekem jegyet, s így |
– nem látván jól a feliratokat – |
másfél órán át nem tudtam mit látok. |
De bármikor történt is ez |
élmény lehetett. Mármost kétségkívül |
ennél is régebben esett az, |
hogy – ha utólag visszagondolok – |
egy másik előadáson pedig |
féltem a moziban. Eléggé furcsa, |
ahogy ezt ma rekonstruálhatom. |
Az, hogy féltem, úgy „bizonyítható”, |
hogy most már nem tudnám felidézni, |
hol is volt az a mozi, ahova |
elvittek. Ez azonban – érzem – |
azzal az állapottal, hogy akkor |
Vagyis hogy olyasféleképpen |
ültem abban a moziban, mint ahogy |
a légópincében érezhettem magam, |
mikor nálam négy évvel idősebb |
barátom (hat- és tízévesek voltunk) |
felkapott s elkezdett velem |
az egyébként jólismert folyosókon |
a fáskamrák deszka- és betonfalai |
között. De mármost azt, hogy |
leoltotta-e a villanyt és azért |
vagy a szememet kötötte be: |
Hajlandó vagyok azt hinni, hogy egyiket sem |
tette, de mivel én most nem tudom |
akkori valómban kinyitni a szemem, |
Folytatom; sokkal későbbi film-élményem |
egy „Ilyen hosszú távollét” című film. |
clochardja, Albert Langlois nyilvánvalóan |
mindent megtett volna azért az |
asszonyért, aki felismerni vélte benne |
húsz éve elveszített férjét. |
Csak éppen emlékezni nem tudott |
mindarra, amiről az asszony |
beszélt neki, hogy emlékezetét |
felébressze; arra tehát, ami |
valaha összekötötte őket. És |
ilymódon csak az egyetemes részvét, |
az esetlegesen fellobbanó |
szeretet vezethette, ugyanaz |
az ösztön, mely ollót fogó kezét |
(A képesujságokat a szeméttelepen |
zsákba gyűjtötte. A kivágásokat pedig |
– legdrágább, komolyan vett kincseit: |
államfők, autómárkák, szinészek, |
bútorok stb. fotóit – külön ládában. A háza |
is ládákból volt. Ugyanabban a |
napközben járt. A hulladékszedéshez |
azonban kesztyűt húzott.) |
azonban kesztyűt húzott.) |
Nem hiszem, |
hogy mindez egyenes összefüggésben |
lenne – nemhogy az A. Rimbaud…-val –, |
de más egyébbel sem, amit |
– pontatlan szavakkal egy ember |
„gondolkodásmódjának”, „beállítottságának” stb. |
szokás nevezni. Egy biztos: eszembe |
jutott, elmondhatom. Valamiféle |
szeméttelepen gyűjtjük-e kincseinket? |
emlékezetünkkel? Igényelhet-e bármi, |
ami a kezünk alól kikerül, |
sincs részünk? Vagy éppen ezért? |
S nemcsak igényelhet, hanem |
mindez egyenesen kötelező? |
Valami módon, kétségkívül: igen. |
Valami módon az a konkrét fel nem |
ébreszthető emlékezés, amelyre |
a másiknak szüksége van belőlünk, |
több, mint az Egyetemes Bármi. |
De – egymássá alakulhat a kettő. |
Műfajjá az „élet” és életté a „műfaj”. |
Ha A. Rimbaudnak (a róla olvasott |
képeskönyveknek, a róla alkotott |
fogalmaimnak stb.) tartoznék hűséggel csupán, |
ha a filmnek lennék adósa, hogy |
ürügyül kölcsönvehettem, nos, az imént |
elmondottakkal mindent elintézhettem |
volna, méghozzá: gyanítom, hogy majdnem |
feleslegesen. Mindez azonban nincs így. |
|
A versek címei – úgy tapasztaltam – |
fontosakká is válhatnak. Sok mindent |
Szerkezeti egységbe kerülhetnek |
az anyaggal. De mi itt az anyag? |
Folyamat, amelynek eljutunk |
a papíron leírt első betű |
által határolt kezdetétől |
– nem jelzett – végpontjáig. |
Közben történik mindenféle. Hogy miért? |
s hogy miért éppen így? Egyébről se |
Legfeljebb összeszámolhatnám |
a versbeli „akadályokat”; ezeken |
mindenki átugrál majd vagy éppenséggel |
megbotlik egyik-másikukban – |
– már aki végigmegy a pályán. |
Végigmehetek én is, újra. |
A Kép-ben embereket „állít be” A. Rimbaud; |
s vajon a „helyett”: nem maga a tűző |
nap káprázata-e, vajon nem sugallja, |
hogy az egyik alak, egyik alakzat |
helyett lehetne akár egy másik is, |
sőt: az egész beállítás helyett |
történhetne akármi más is; |
tovább megyek: hogy Rimbaud |
forgathatott volna is csakugyan, vagy – |
még korántsem végül – babrálhatna helyette |
ezekkel a háttérből kétségkívül |
kirajzolódó alakokkal más is? |
De ha ezt „jelenti” mindez: miért nem |
lehet így elmondani? Nem tudom; |
jó lenne bizonyára, ha így |
el lehetne; tisztázni kellene azonban |
előbb az így és a másképp fogalmát. |
Nehogy az egyik a másik helyett |
kerüljön a képbe (ami csak egy |
bizonyos határig nem baj). De akkor |
már azonosultam is a leírt szavakkal |
melyek – forma szerint – nem mondanak mást, |
mint hogy: „helyett”. Ez a feladatuk |
ama kirajzolódó alakoknak |
is: helyett; ezt kell tenniök, |
egy módosítószót kell tenniök. |
Ez – kutyakötelességük. Dehát |
nem nevetséges-e minden eféle |
kutyakötelesség? S főként – a sivatagban? |
(Megint egy romantikus képzetünk!) |
Viszont: „ugrál”-e csakugyan? |
Kérdések, megválaszolhatatlanul. |
|
Nem is fontos, mi a válasz. Elég az, |
néha olyasvalamit, mint „a világ” |
túlkompenzáló jósága; ahogy |
a panaszfal túltesz töredékes |
dadogásukon, ahogy mindegy neki, |
mit mondunk, egyetlen dolog számít: |
hogy emberi nyelven dadogunk. És hogy |
el ne szomorodjunk, mint szegény Rimbaud |
a nyilván keservesen haladó |
felvételek közepette, melyek |
értékes dokumentumnak, nagyszerű |
teljesítménynek, tökéletes |
hiábavalóságnak, málló anyagnak és |
vakító szellemnek, meg ki tudja |
még minek nem számítanak; nehogy |
annyira elszomorodjunk tehát, |
hogy következő szomorúságunkat |
esetleg ne legyen kedvünk bevárni, |
minket és ebben igazán nincs |
nagyjából felismergetjük. Poénjeink |
el sem puffanhatnak, mire |
(statisztáinkkal) megszólaltatnánk őket, |
rekviemmé lesznek, talán –- miértünk. |
rövidnek, kevéskének bizonyulnak, |
hol naphosszat elhallgatnánk őket, hol meg |
elég, ha csak a felét-harmadát |
Hiszen a foghíjas reklámfeliratoknak |
nincs-e ugyanannyira „igazuk”, mint |
hibátlanul villogó párjuknak? Egy mondás |
vers többet érhetne, mint mondjuk |
egy hajnali káposztaföld, vagy a |
falu bolondjának összes dolgai, |
(vagy egy clochard; filmbéli, ráadásul, |
egy szeméttelep vagy egy sivatag; |
sivatagbavonulás hallomásból |
ismert ténye stb.) – ha ez így |
nagyon-nagyon keveset érne. És most |
eszembe jut még valami. Forgattam én is |
filmet. Vagy legalábbis majdnem én. |
|
|
1960-valahányban történt. Barátom |
A. szerzett valahonnan egy kamerát. |
Azt hiszem, elég régi és rossz |
masinát, s – nem értek hozzá, úgy |
mondom, ahogy ő – „kazettás” filmet. |
kapta, a filmfelvevőgépet |
két hétre – (hat hétre? négy hétre?) – |
kölcsön. Budán és Balatonakarattyán |
forgattunk. A. tudta, mit akar. Legalábbis |
Egyetlen szót le nem írtunk a dologból, |
egyetlen szót hozzá nem tettem ahhoz, |
amit A. elmondott nekem a filmről. |
Játszanom kellett a filmben. Nem tudom, kit. |
Lépcsőkön kellett fel- és lerohannom. |
Vizivárosi utcákon támaszkodtam |
ma már nem létező falakhoz. Rácsokon |
néztem be, kapualjakban tüntem el. |
És nem tudtam, és mégis pontosan |
tudtam, miért. Soha ennél pontosabban |
nem tudtak semmit. Vagy talán – mégis? |
Talán csak én nem akartam volna |
pontosabban tudni valamit? Talán ott, |
a mozi leghátsó sorában is |
vezeklésül ezért kellett hiába |
meresztgetnem a szemem? Már akkor régen? |
Talán a clochard is ezért…? Csak |
én – nála „civilizáltabban”? Fürdőkáddal, |
„szellemi élettel”? (Noha |
ezekben a dolgokban, azt hiszem, |
elkapatottnak éreznem magam; de baj azért nincs.) |
|
Mintha most születne meg az A. Rimbaud, |
most, hogy ezeket a sorokat írom. |
lássam! s csakugyan: talán sose |
olvasom el ujra. Már nem kell. De eddig – |
még kellett. „Mindaz a kétkedés, amelyhez |
nyilvánvalóan jogom van, amennyiben |
hordozom, de hirdetni nincs jogom, |
hiszen a dolgok állásáról saját |
személyemen kívül nem sok elképzelésem |
lehet, nem tudom, kimondva mi, hol, mit jelent –” |
Később többnyire megkapjuk a választ. |
Arra például: mit is írtunk. |
Legalábbis nagyon gyakran történik így. |
Addig: nos, addig terjed a kutyakötelesség, |
melyet majd – minek a határát |
átlépve? –: semmire cserélhetünk. |
Valami már nem-őriznivalóra; |
valamire, ami több mint a „vers”, |
de – néha – csak a „vers” után több annál. |
|
Még ennyit sem szabadna így kimondanunk. |
|
|
|
Egy talált tárgy megtisztítása
(Törlendő segédegyenesek)
hosszúra nyúlt W.-i tartózkodásáról, |
hogy érkezését, távozását |
– (ugyan)oda, (ugyan)onnan –, |
rengeteg mászkálását (közben), |
e csatangolások látszólag céltalan ismétlődését |
egyáltalán elképzelhessük, |
(ahogy mintha egy üres városban bolyongna): |
a Plac Trzech Krzyżyre torkolló, innen nyíló |
utcákról: a Wiejskáról, a Brackáról, |
a Mokotowskáról, a Żurawiáról, a Hożárol, |
a Książęcáról, az Aleja Ujazdowskieről, |
s miután ezeket megemlítettük, |
tágítani kell valamelyest a kört, de |
egyelőre még csak magán a Wiejskán, a Mokotowskán, az Aleja |
Ujazdowskien, s még itt sem a Piękna utcáig, |
az Ujazdowski- meg a Łażenki-parkig, |
a Koszykowáig, vagy netalán a |
ahova ezeken az útvonalakon mindig eljutott, |
hanem csupán annak megállapításával, |
hogy az említett három utca |
(illetve köztük egy „fasor”) |
sugár-alakban ágazott szét; de ha már valóban |
nekilendülünk, mondjuk, az Aleja |
Jerozolimskiere vezető Brackán, |
s eljutunk az Aleja Jerozolimskietől (a Poniatowski |
híd felé nézve) balkéz felől eső, |
kőlapokkal borított kis térre, |
ahova a Hibnera, a Szpitalna, a Widok és |
– a már említett Żurawiát és Hożát |
derékszögben metsző s a Mokotowskával a Piękna utcánál |
hegyesszögben összefutó – |
ha tehát a Krucza utcával nem egészen párhuzamos, |
az Aleja Jerozolimskiere nem egészen merőleges |
Bracka utcán indulunk el, |
az ő egyik leggyakoribb útvonalát követnénk. |
Mert míg az Aleja Ujazdowskien való gyaloglást |
(méghozzá: szállásáról el, oda vissza, egyképp) |
hegedű- vagy zongoraversenynek, a Wiejskán |
valót kamarazenének, a Mokotowskait meg |
nagyzenekarból bizarrul kihallatszó |
fa- vagy rézfúvós szólamnak érezte mindig |
(vagyis: most, utólag), a Brackát |
egészen hétköznapi, nagyvárosi zörgésnek, zajnak (akkor). |
Mindezzel bizonyára azt akartuk |
sokat – nagyon sokat – gyalogolt. Itt |
kétségkívül kellemes kitérőt |
jélenthetne annak megállapítása, hogy |
le is ült sokfelé; mindjárt első nap például |
több padon – a Kultury-parkban, az ivókútnál –, |
a sugárút-szélességű lépcsőn, |
valami Piękna utcai kávézó teraszán a posta mellett, |
egy kúszórózsával befuttatott vaskerítés |
betonlábazatán a Plac Unii Lubelskiejt és az |
Aleja Ujazdowskiet összekötő Bagatela utcában, |
egy üres kőmedence mellett valahol az Aleja |
Róż vagy a Szopena utca környékén, |
továbbá – ezt ő talán még fontosabbnak |
érezte (akkor) – : le szeretett volna ülni – többek között – |
a Koszykowán, a Kruczán, a Hożán, ésatöbbi; |
valamint hogy – bár leülhetett volna – |
nem ült le az Ujazdowski parkban, a Łażenkiben |
(a Bagatela utcához közel eső Chopin emlékműnél), |
– első nap legalábbis nem, később aztán |
ott is, mindenütt, padokra –, |
és még sokhelyütt. Leült azonban |
– igaz, szintén nem első nap (akkor járműre |
egyáltalán nem is szállt) – egy trolibuszon is, |
melynek útvonalát (a Plac Unii Lubelskiej, az Aleja |
Ujazdowskie, a Koszykowa környékén) később különösen |
megkedvelte, mondhatni: a gyaloglás után |
közvetlenül ez a trolibuszvonal volt a legjobb: igen, |
kellemes kitérő lehetne. Mindezzel azonban csak |
tágítani akartuk azt a kört, |
ahova a Trzech Krzyży téren lévő szállásáról |
a Wiejskán, az Aleja Ujazdowskien, a Mokotowskán |
eljuthatott. De nekilendülhetnénk a Bracka |
irányában is, akár nem is magán a |
az Aleja Jerozolimskie balkéz felőli kis terétől |
a Poniatowski híd felé haladva |
ugyancsak balra nyíló Nowy Świat utcán, |
végig a – folytatását képező – Krakowskie Przedmieścién, |
ki a Plac Zamkowyre, onnan |
az Óvárosba – így is az ő (másik) leggyakoribb |
útvonalát követnénk. Kellemes kitérőt |
jelenthetne itt annak megállapítása, hogy közben |
többfelé étkezett is, helyesebben: |
főként egyfelé, a Krakowskie Przedmieścién, s megemlíthetnénk |
annak a két-három ételnek a nevét, melyet |
különösen megkedvelt (ő most |
bizonyára nem állná meg, hogy a nagyon szárazon készített, |
kicsit megpirult lekváros omlettet s a pirozski nevű |
tésztaféleséget külön ki ne emelje), melyeken kívül |
mást alig evett. Az ételek emlegetésekor |
bizonyára eszébe jutna az az eset, |
mikor megéhezvén – s mászkálásain örökké magával hurcolt |
oldaltáskájában lévő tízóraiját unván – |
ez utóbbit odalökte egy padja körül ólálkodó |
kóbor kutyának, hogy aztán nyugodt szívvel mehessen ebédelni, |
a nyomába szegődött, be akart menni vele a vendéglőkbe, |
ahol is ő hosszadalmasnak találta, hogy |
a tiltakozni készülő pincéreknek |
elmagyarázza a dolgot, esetleg segítségüket kérje, |
a Kilińskiego egyik kapualjába tért be hosszas bolyongás |
után, s ott egy belső udvart találván, rácsukta a kutyára |
menekült, részben az ugatásra előkerült házmester, |
részben a pillanatokon belül újra kóbor |
kutya elől a Miodowa kis palotáinak irányában. De hogy |
akár ennek a kétségbeesett, akár más, sokkal nyugodtabb |
s látszólag céltalanabb óvárosi manőverezéseinek |
elképzelhessük, meg kell ismerkednünk az Óváros |
– a térképen külön kis négyzetbe foglalt s felnagyított – |
utcarendszerével; egyáltalán: most mindjárt |
magunk elé kell terítenünk W. térképét, és türelmesen végig- |
néznünk a lehetséges útvonalkombinációkat, hogy |
hosszúra nyúlt tartózkodásáról legalább |
valamelyest is tárgyszerűen szólhassunk. |
|
(Tartózkodási gyakorlatok)*;**
* (Ami az eddigiek ismeretében nem hat idegenül.);
1. Megérkezése (az Aleja Jerozolimskie „végén” lévő pályaudvarra).
2. A villamos lépcsője (ahonnan az utolsó pillanatban leugrik, és – éjfél körül – újabb ajánlatot fogad el leendő szálláshelyére vonatkozóan).
3. Szállása a Trzech Krzyży téren (ötemeletes épület két park közt).
4. A hátsólépcső, ahol minden nap fel- ill. leszalad, kettesével (nem: kettesével) ugrálva át a fokokat.
5. A zuhanyozó (mielőtt szállásadójával éjszakai sétára indul az Óvárosban, lezuhanyozik) (itt).
6. Szobája, melyet szállásadója kiürít (átköltözik egy másik szobába) a számára.
7. Az Aleja Jerozolimskie sarkán lévő utazási és jegyiroda. Két jegyüzértől – nagy örömmel – belépőt vásárol a szombat-vasárnapi nemzetközi (stb.) re.
8. A szálláshelye alatti park. Egy padon aznapi ujságot talál, benne aznapi moziműsorral.
9. Az ivókút. (Arcot mos.)
10. Többszöri leüléssel az Ujazdowski parkig. (De nem megy be.)
11. Az ivókút (folyt.), melyről másnap a nemzetközi (stb.) után szivesen elbeszélgetne szállásadójával ill. annak barátjával ill. a többiekkel. (Mert: ld. 12. pont.)
12. A helybeliek számára a nemzetközi (stb.) helybeli részvevői ismerősebbek, mint neki. (Év közben összeállított eredménytáblázatát nem vette elő egyszer sem.) (Helyszín: felfelé a park sugárút-szélességű lépcsőjén.)
13. A hazaiak számára az ivókút is nyilván ismerősebb. (Hogy jön ez ide! Helyszín: a kőlapokkal borított kis tér sarkán lévő nagyáruház alagsori csemegeboltja; erős neonfény; bevásárlás a nemzetközi – stb. – sikeres befejeződésének örömére. Főleg italféleségek; két üveg uborka.)
14. Egy üveg uborka (bevásárlás saját céljaira).
15. Két szál erősen megfogyatkozó kolbász (hazulról hozott). (Átlopózás saját szobájába, ivászat közben, ahol tör/harap a kolbászból, hogy bírja a stb., ld.: „több üveg…”)
16. Bírja. Szállásadója – és a társaság – úgy véli, hányni jár ki.
17. (Másodmagával) „fogja” szállásadója fejét a mosdóban. (Szállásadója megkönnyebbül.) (bizonyára megkönnyebbül.)
18. Meghívások (a társaság tagjaitól) (másnap esedékes utazásokra; – nyilván – autón).
19. A meghívásokkal kapcsolatban (tanusított tartózkodó magatartása; a szobát még nehány napra elkéri szállásadójától).
20. Időpont: kb. d.e. 10 óra (hétfő) (másnap).
21. A zuhanyozó(ba menet) (ból jövet) (egyetlen ismerőssel sem találkozik).
22. Helyszín: ld. Törlendő segédegyenesek. (Időpont: hétfő) (kedd) (szerda).
23. A helybeli (sport) ujság egy példánya. (Tárgy: a nemzetközi – stb. – eredményeinek összehasonlítása a tavalyi ill. az idei világ – stb. – val, vel.) (Előveszi saját táblázatait.)
24. Időjárási változatok (végig kedvező, száraz, szeles, napos idő). (Az iméntiek kombinációi; napok – hétfő, kedd stb. – külön.)
25. Napos száraz időben egy kőmedence mellett. Kúszórozsák (ugyanaznap).
26. (… időben a) (helyszín; valamelyik irányban elindulva)
27. A portás fülkéje a hátsó lépcső lengőajtajánál. (Tárgy: ébresztéssel kapcsolatos kérés a portásnál.)
28. Helyszín: ld. 27. pont. (Tárgy: ujabb ébresztéssel kapcsolatos kérés; mentegetőzés ébresztés hiábavalóságáért.)
29. (Előbbiek ismétlődése.) (Napok: külön.) (Közben: a kőlapokkal borított tér sarkán lévő utazási és jegyirodában; odahaza G.-be váltott jegyei érvényesek; érdeklődés alkalmas vonat után.)
30. Gondolatai.
31. Színhely: még mindig W. (még mindig nem G.).
32. Elgondolások G.-ba (a tengerhez) történő utazásáról. Éjszakai vonat gondolata (menetrendje a kis stb. sarkán lévő stb. üvegvitrinjében).
33. Moziműsor. Egy előadás időpontjának (esti előadás időp.) egyeztetése a vonat indulásával.
34. Mozi a Wolában. Megközelítése (villamossal; villamosút leírásának elhanyagolása; villamosútról – K.-ban – ld. III. rész: A megtisztogatás).
35. Villamos peronján a mozi felé (mégis valami a villamosútról). Mozi megtalálása. Este 8 után a Wolában. (Földszintes házak közös udvara, száradó lepedőkkel, a mozi mellett.)
36. Villamos peronján mozi után az Aleja Jerozolimskie „végében” lévő pályaudvar mellett elhaladva (egy másik pályaudvar felé) (mégis valami a villamosútról, folyt.).
37. Szövő(?)gyár kivilágított termei az éjszakában (még a villamos úton) (a peronról nézi; eltünnek).
38. Villamossal végig az Aleja Jerozolimskien (keresztezve a Kruczát, a Brackát, a Nowy Światot) (ill.: egyiket sem keresztezve). Pályaudvar.
39. A G.-ba induló éjszakai vonat. Beszállás rakodórámpák mellől.
40. A G.-ba induló éjszakai vonat (zsúfolt fülkéje). (Alvási kísérletek.) (Ölében oldaltáskája. Oldaltáskáján: a feje.)
41. G.-ban nem találja a tengert. (Időpont: megérkezés után G.-ba.)
42. Esős idő G.-ban. Reggelizés (odabent); eső (odakint). Nem kap (lekváros omlettet).
43. Üres (piszkos) félliteres bögre (a talponálló pultján, visszanézve). Eső (odakint). Katedrális (odakint és odabent).
44. Utcák G.-ban. (Nem találja a tengert.) Gyártelepek (valószínűleg közel jár a tengerhez).
45. Felszáll a (3-as) villamosra.
46. (Villamosút kertvároson át: ld. III. rész, K.-ban.) G. üdülővárosa: S.
47. Tevedés: a 3-as villamos végállomása még nem S. (Busszal tovább – ill. busszal vissza – S.-ba – ill. S.-ból.)
48. (S.-ban: a gyógypark – kis templom zárva; mozgóárusok a parkban; gyógykút, BAR–DANCING–RESTAURANT, móló.) (A S.-i móló) (borús idő, erős szél; hajó indul). (A S.-i mólóról látszanak a G.-i gyártelepek, a G.-i katedrális tornya.) (Átszállás buszról a 3-as villamosra, visszaúton.)
49. Néhány óra a G.-ból vissza W.-ba induló vonatig.
50. A W.-ba induló vonat megrohamozása. Állóhely (és még kb. 20 személy) a hátsó peronon. Kb. 5 órás út vissza W.-ba; ideális hely a peronon, a kb. 2 cm-re lenyomható ablak mellett.
51. Egy (ex) korcsolyabajnokkal kettesben (közös erővel) lenyomják az ablakot (kb. 2 cm-re).
52. Levegő az ablakon át.
53. Beszélgetés (kb.10 napja először „beszélget”).
53. Fütyörészgetés, énekelgetés (egy – ? – dallam).
55. Tartós fütyörészgetés. Az (ex) korcsolyabajnok és családja W.-i címének (tudatos) (elfelejtése) (felírásának tud. elf. stb.).
56. (Előzetesen: meghívás stb., ld. 55. pont.) Már a rakodórámpás pályaudvar is ismerős (kb.). (Nála érdeklődnek valami után) (saját ismeretlen honfitársai). (Csak a helybeliek nyelvén beszél velük) (pár szót, továbbállva) (eufórikus boldogsággal továbbállva).
57. Vissza a Trzech Krzyży térre. Szállásadója (ill. stb.) még mindig sehol.
58. Még egy nap W.-ban. Óvárosi séták. (Napfényes telefonfülkék. Bőrülések a bisztróban. Fa a pirostégla-intarziás falú bisztró előtt. A fa árnyéka.) (Újra hosszú, egybefüggő, zárójeles mennyiségek.)
59. Környékbeli kisgyerekek. Ujabb beszélgetés (az Óvárosban, bélyegekről. Egy kisfiú szegődik hozzá. További kisgyerekek szegődnek hozzájuk).
60. (Az Óvárosban; ill.: talán már egy kicsit kívül is az Óvároson.)
61. Ajánlatok bélyegcserére. Csaknem erőszakos elszakadó hadmozdulatok. (A Krakowskie Przedmieścién fellélegzik.)
62. Lebombázott ház helye (gyep, pár pad, kavicsos sétány) közvetlenül a Hotel B. (Hotel Bristol) mellett.
63. A Hotel Bristol. (Követek és nagykövetek?) (érkeznek diplomáciai kocsikkal.) A Hotel Bristol (mellékutcai bejárata mellett az enyhén lejtős utcán sorakozó diplomáciai kocsik).
64. A Hotel Bristol (körüli esti élet. Szórakozásról és jövedelemről történő gondoskodások). (Rajta kívüli – v. más helyes kifejezés – személyek.)
65. A festő „kokainnal”. (Akit az Óváros bástyájáról ismer.) (Megjelenik a Bristol főbejárata előtt. Kezében fakoffer. A fakoffert egy Cortina csomagtartójában helyezik el.) (rajta kívüli személyek.)
66. Nem érkezik több (követ, nagykövet?).
67. Nem megy lekváros omlettet enni.
68. Az alkony (aznap).
69. „Kinek? Miért? Hogyan?” (Rajta kívüli személyek, folyt.)
70. Végülsem. (Az alkony fényei a toronyépületek kőlapokkal borított falán. Ott megy a kőlapokkal borított falú toronyépületek tövében. Másnap szép idő lesz.)
71. Este. „A levegő kristályos törésfelületei.” (Marhaság; úgysem kap ilyen levelezőlapot.)
72. Nem küld levelezőlapokat. (Ld. 69. és 70. pont).
73. Válasz egy (több) kérdésre (elmarad).
74. Fel a hátsó lépcsőn. Kérés a portáshoz.
75. Szállásadói csomagolás közben érik (megérkeznek). A csomagok (az oldaltáska és a – zöld! – sportszatyor). Tartóztatják.
76. Meghívás (körülmények mellőzése) (itt) (vinyak-ra) (meghívás).
77. Elutasítása stb., stb. (Majd: vinyak, stb.)
78. Végül: (végülis) szállásadója (másodmagával) fogja a mosdóban a fejét. (Majd: újabb üvegek, stb.) (Majd: egyedül hány.)
79. Ujra a mosdóban. Meghívás újbóli elutasítása. (RAJTA KÍVÜLI SZEMÉLYEK) (+ vinyak hatása) (kolbász és uborka hiánya).
80. Szállásadóitól való búcsú (elmaradása). Ébredés rövid alvás után. Már a zuhanyozóból (feltakarította) visszajövet találkozik az ébresztésére érkező portással.
81. Taxi a Trzech Krzyży téren. Futás sporttáskával (és oldaltáskával).
82. Ismerős pályaudvar (rakodórámpa). Az L.-ba induló vonat. (Pontosabban: indulás K. felé, L.-on keresztül.).
83. , és egyéb kimaradt pontok.
–––––––
** (Ami az eddigiek ismeretében idegenül hat) (ld. bármelyik ponttól kezdve fentebb).
|
visszagondolhat – ezzel kezdi. Kezdjük |
vonaton ment K.-ba, jó egy napi út |
akart menni, de a kabinjegy |
helyi pénzben számolva túlságosan |
drágának bizonyult, kabin |
nélkül az út meglehetősen |
kényelmetlennek. De mintha már odahaza |
elhatározta volna: nem megy hajóval; hiszen |
(akárcsak a G.-i kirándulásra) |
vasúti jegyet vett már odahaza |
Elég nagy kerülő. Végül aztán |
L.-ból annyi lett, hogy a W.-ból K.-ba vezető |
rövidebb útvonal helyett csakugyan |
L.-on át utazott, de épp csak |
húsz-huszonöt perce volt átszálláskor; el sem |
hagyta az állomás területét, L.-ból |
ennyi lett. De – nem is érdekelte; K. |
érdekelte; K.-ban járt már valamikor, és azt is tudta, |
hogy W.-ban (két hányás közt) kapott |
ajánlólevele épp abba a szállóba szól, |
amelyben annakidején, első K.-i tartózkodásakor |
nem sikerült megszállnia (elhagyta valahogy az |
a W.-ból L.-en át tett kerülőt |
nem bánta meg; sőt, valamelyest |
megnyugtatta lelkiismeretét |
a kihasznált jegy. L.-tól P.-ig (P. volt |
az utolsó átszállóhely K. felé) régifajta |
termes kocsiban döcögött, mindenféle |
helybeliek, csomagjaik-kecskéik közt szorongva, |
olykor – P. felé közeledve? – szinte egyedül, |
(„táncolhatott volna akár”). Kinézett az ablakon. Kezdett |
megnyugodni W. után. (Hogy jön ez ide?) A sík táj |
teljesen érdektelen volt, ilyet |
odahaza is láthatott; az ablakon befújt |
a közelgő, majd mégis elvonuló |
eső szele. P.-ben tűzött a nap, még |
a mozdonyitató kürtős csapja sem a kiszáradt |
betonporba csöpögött (megkockáztatta volna |
ezt a viccet, de semmilyen nyelven |
nem akart beszélni) (ez is, hogy jön ide??) (de még |
idegen szóhoz is túlságosan kiszáradt a nyelve, |
befutott a K.-i expressz. Alig |
talált helyet; mikor végre akadt egy, |
egészen magától értetődően |
foglalta el. Feltünt neki, |
utitársai milyen jólöltözöttek, így, másodosztályon is. |
Persze, szombat volt; sokan mentek |
szórakozni K.-ba. És K.-ban is |
nagy volt a tolongás, mindjárt az állomáson, |
a hajdani várfal helyén húzódó, |
fákkal, századforduló-táji (hogy jön ez?) |
házakkal szegélyezett körúton. Valami |
baj lehetett a villamosokkal (nem volt áram?), |
így aztán gyalog vágott neki, útközben |
kiszemelt egy kellemesnek látszó véndéglő-félét, |
ahol majd sörözni fog, gondolta, eszik egy jó |
omlettet (sajtost, lekvárost), ha elintézte |
a szállodai szobája ügyét. A vendéglő épp a Várkörút |
és a rá merőleges Kertvárosi sugárút sarkán |
volt; itt villamosra szállt, a villamos |
kellemes, fás vidéken haladt, balfelé ligetek, rétek, |
jobbkéz felől a városi sportuszoda (ez az, így kell ezt; |
de most végre lehet is!), a strand. Elhatározta, |
ide eljön egyszer. A villamosvégállomás |
a város szélén lehetett; egyébként |
odalátszott a szálloda, nem volt messze; csomagja |
– egyszál napszítta-zöld, trapézalakú sporttáska – |
nem volt túlságosan nehéz; a sarki vegyeskereskedés |
(citromos?) üdítő italt, s magával vitte, hogy a |
szállodai szobában elfogyassza (legyen mit |
innia). Hajnali fél hatkor indult W.-ból, most |
érkezett meg a K.-i szállodába. A szállodában |
várnia kellett, míg előkerül, |
akihez ajánlólevele szólt. De nyomban látszott: |
nem lesz semmi baj, nem lenne egyébként sem. Csak |
még néhány óráig várnia kell. Visszavillamosozott hát |
a kertvárosi körvégállomástól |
a strand kékre festett kabinsorát |
nézegetve a várkörúti vendéglőig. |
(Épp akkor zárt a vegyeskereskedés, |
mikor elhaladt előtte.) A vendéglőben |
a sör nagyon ízlett; tetszett neki, hogy harmatos |
a pohár a hideg sörtől. Jól |
érezte magát sportszatyor nélkül, |
(otthagyta a portán). Kisétált |
a főtérre, megnézegette az |
ismerős épületeket. A szökőkút |
körül most is ömlött-áradt a kőlapokon a víz, galambokat |
etettek. A szállodába visszatérve |
megkapta szobáját, arra a kérdésre, hány |
napra kéri, megmondta, hány napra |
kéri (három napra, mondta). Mikor |
a szobába belépett, lebukófélben volt a nap. |
A szálloda a város szélén állt, rétek |
húzódtak körülötte, egyelőre gondozatlanul, új |
épületek nélkül, a távolban – jobbkéz felől – |
néhány toronydaruval; balkézre volt a város |
– tornyokkal, háztetőkkel. A réten át, |
a város tornyai és a daruk között, |
vöröslött a lebukó nap. Kicsomagolt, |
(jóformán alig volt mit), jól lezuhanyozott a fürdőszobában, |
(két szobának volt egy közös |
fürdőszobája), majd a szobába visszatérve, |
ágya szélén üldögélt. Zenét hallott, az akkoriban divatos |
finn népi táncból alakított tánczenét; lenézett |
– áthajolva az erkély korlátján – |
hat emeletnyi magasból a szállodához tartozó étterem |
kátrányos tetejére. Onnan jött volna a zene? Mint végül |
kiderült: a felette lévő emeletről (helyesebben: |
a kettővel felette lévő emeletről). Felment, |
épp csak bepillantott a bárba; az akkoriban divatos |
tánc követelményeinek megfelelően |
vonultak (alighanem körbe), egymás vállát fogva a táncolók. |
Vissza is ment saját emeletére. Két |
napot töltött K.-ban; nem ebédelt, |
nem vacsorázott többet a Várkörút-sarki |
vendéglőben; eléggé szerencsétlenül ebédelt-vacsorázott |
egyébként. A szállodai tisztviselő; akihez ajánlólevele |
szólt, szerzett neki ingyen ebéd-vacsora-kártyát, |
éttermükbe; egy este kivételével megszökött az étkezés |
elől. A városban megint végigjárta a különböző épületek |
egy részét, nem töltött hosszú időt |
a meglátogatott műemlékeknél. A dómban, első ottjártakor, |
nagyon tetszett neki egy ráccsal elkerített kis |
imádkozó-oldalfülke; most ez a hajdani |
élménye nem ismétlődött meg. A Várkörúton sétálgatva |
– mindkét nap – elolvasta az ujságban |
egy bizonyos sportág bizonyos küzdelmeinek |
pontversenyéről szóló tudósítást; a rovat természetesen |
a hazaiak eredményeivel foglalkozott bővebben, |
értesült azonban honfitársai |
helyezéseiről is. Negyednap hajnalban indult haza a vonata. |
kellett kelnie, ébresztéséről |
a szállodai tisztviselő gondoskodott, házitelefonon, |
valamint elintézte azt is, |
hogy egy vendégváró különbusz |
sofőrje kivigye az állomásra. Elég lassan |
készült el, bedobálta holmiját a sporttáskába, hosszadalmasan |
zuhanyozott, az üveget otthagyta a polcon. |
Előző este visszaválthatta volna, |
a vegyeskereskedés a villamos |
körvégállomásnál még csak épp zárni készült. |
Keresztülhajtottak az alvó városon. |
Egészen más irányban, mint a kertvárosi villamosvonal, |
az uszoda, a Várkörút; ez utóbbinak |
mégis a sarkára érkeztek meg (a Várkörút sarkán volt a |
pályaudvar). Hosszan, dideregve várt vonatára; a busz |
két-három órával korábban hozta ki. Az állomás |
neonlámpái kialudtak a hajnali ködben, a nap |
a hajnali ködön; nedves volt a pad |
három szál deszkája. A várakozás ideje |
eléggé unalmasan telt. Aztán |
összeállították a helybeli |
vasutasok a szerelvényt is. Ha |
|
|
e hajnal hajnala, e fél-éj, |
|
e távozás, a lift linóleum |
|
|
|
(ha lesz ideje, ha később) |
|
|
|
(NAP, EST, HAJNAL, DÉL, ÉJSZAKA |
|
NAPPALA, DELE, ÉJE, ESTJE. |
|
|
|
Ma reggel a reggel elmarad |
– minden egyszerre nem megy. |
vagy a lift, vagy a lépcsőház üres lesz. |
Egyetlen nyomot hagyhatok. |
|
|
(Ha más is nem megy épp!) |
(Egyetlen nyomot hagyhat) |
|
|
|
(A NAP LEMEGY. UGYANOTT FEJEZŐDNEK |
|
AMIT EGY PERCHEZ HOZZÁSZÁMÍTOK, |
(AMIT EGY PERCHEZ HOZZÁSZÁMÍT |
|
HONNAN SZAMÍTOM VESZENDŐNEK.) |
(HONNAN SZÁMÍTJA VESZENDŐNEK.) |
|
Még egy mosdás. Csomagolás helyett. |
Mézítláb megáll pizsamád. |
Nyújtózol. Borzongása megcsap. |
Kád, zuhany, permetverte csempe. |
Szappanozkodás, végeérhetetlen. |
Kétszer megmosod a fejed. |
|
|
(Mezítláb megáll pizsamája.) (?) |
|
|
nem lesz majd a halál sem. |
félig elviszed, félig ittmarad, |
egy félnapod félig nyitvamarad – |
|
marad utánad a tükörpolcon, |
betétje visszaváltatlan – |
|
|
|
|