Az amatőrség elvesztése

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . (SZEMÉLYESEN!) – bár nem mondom, hogy ez volt az első BÁR NEM MONDJA, HOGY EZ VOLT AZ ELSŐ ilyen eset, de hogy akkor nem mehettem vissza, ILYEN ESET, DE HOGY AKKOR NEM MEHETETT VISSZA, rossz volt, nagyon rossz. (SZEMÉLYESEN!) – emlékezetesen érintett. EMLÉKEZETESEN ÉRINTETTE. Emlithetném azt a felhőt is EMLITHETNÉ AZT A FELHŐT IS, amely jó fél-úton „üldözött” AMELY JÓ FÉL-ÚTON ÜLDÖZTE és azt hittem, utolér az esővel, ÉS AZT HITTE, UTOLÉRI AZ ESŐVEL, de meg tudtam tartani előnyömet DE MEG TUDTA TARTANI ELŐNYÉT és – aztán nem tudom, mi lett vele. ÉS AZTÁN NEM TUDJA, MI LETT VELE. Elfelejtettem. ELFELEJTETTE. Változott a táj is, (SZEMÉLYESEN!) – éreztem: változik a táj is, ÉREZTE, VÁLTOZIK A TÁJ IS, elágazott az út: mehettem volna ELÁGAZOTT AZ ÚT, MEHETETT VOLNA a partmenti jegenyesoron, jől ismertem; A PARTMENTI JEGENYESORON, JÓL ISMERTE; miért mentem mégis a félsziget belseje felé? MIÉRT MENT MÉGIS A FÉLSZIGET BELSEJE FELÉ? Nos – nem tudom. NOS, NEM TUDJA. De hamar letértem a műútról; DE HAMAR LETÉRT A MŰÚTRÓL; hadd említsem itt azt a kis facsoportot, HADD EMLÍTSE ITT AZT A KIS FACSOPORTOT, melyet az útelágazás háromszögében láttam, MELYET AZ ÚTELÁGAZÁS HÁROMSZÖGÉBEN LÁTOTT, bár azt hiszem, fontosabb dolgokat nem említek közben. BÁR AZT HISZI, FONTOSABB DOLGOKAT NEM EMLÍT KÖZBEN. Említhetném a rengeteg biciklit a hajógyári telepen EMLÍTHETNÉ A RENGETEG BICIKLIT A HAJÓGYÁRI TELEPEN – nem is tudtam, hogy ott van a hajógyári telep –, NEM IS TUDTA, HOGY OTT VAN A HAJÓGYÁRI TELEP –, említhetném a döngő acéllemezek zaját: EMLÍTHETNÉ A DÖNGŐ ACÉLLEMEZEK ZAJÁT: elég hosszan a kerítés mellett vitt utam; ELÉG HOSSZAN A KERÍTÉS MELLETT VITTE ÚTJA; aztán a sárguló nádasokat néztem, már a vízben AZTÁN A SÁRGULÓ NÁDASOKAT NÉZTE, MÁR A VÍZBEN – mondom, ősz volt –, MONDJA, ŐSZ VOLT, csak nagy ritkán húzott el mellettem egy-egy kocsi, CSAK NAGY RITKÁN HÚZOTT EL MELLETTE EGY-EGY KOCSI, gyalogosokkal pedig alig találkoztam. GYALOGOSOKKAL PEDIG ALIG TALÁLKOZOTT. A Csúcshegy felé vágtam neki, A CSÚCSHEGY FELÉ VÁGOTT NEKI, leheveredtem valami levendulásnál, LEHEVEREDETT VALAMI LEVENDULÁSNÁL, – jól mondom, azt hiszem – JÓL MONDJA, AZT HISZI és feküdtem a napon. ÉS FEKÜDT A NAPON. Levetettem az ingem. LEVETETTE AZ INGÉT. Aztán megelégelhettem egy idő múlva, AZTÁN MEGELÉGELHETTE EGY IDŐ MÚLVA, mert továbbindultam. MERT TOVÁBBINDULT. Feltekeregtem az ösvényen az első magaslatra, FELTEKERGETT AZ ÖSVÉNYEN AZ ELSŐ MAGASLATRA, majd a domb nyergén mentem tovább, MAJD A DOMB NYERGÉN MENT TOVÁBB, és még két vagy három magaslatot érintettem. ÉS MÉG KÉT VAGY HÁROM MAGASLATOT ÉRINTETT. A kilátónál nekitámaszkodtam a korlátnak, A KILÁTÓNÁL NEKITÁMASZKODOTT A KORLÁTNAK, – mögöttem egy apa mutatta körbe a fiának a tájat – MÖGÖTTE EGY APA MUTATTA KÖRBE A FIÁNAK A TÁJAT, – mögöttem egy apa fényképezte a fiát a fenyőknél – MÖGÖTTE EGY APA FÉNYKÉPEZTE A FIÁT A FENYŐKNÉL, megvártam, míg elmennek MEGVÁRTA, MÍG ELMENNEK s egyedül maradhatok a kilátón. S EGYEDÜL MARADHAT A KILÁTÓN. Láttam lent az út folytatását, LÁTTA LENT AZ ÚT FOLYTATÁSÁT, megismertem a rövid kis fasort, MEGISMERTE A RÖVID KIS FASORT, azt a négy-öt fát, (SZEMÉLYESEN!) azt a négy-öt fát, melyet már a multkor megjegyeztem; AZT A NÉGY-ÖT FÁT, MELYET MÁR A MULTKOR MEGJEGYZETT; lenéztem az öbölbe, LENÉZETT AZ ÖBÖLBE, láttam a nádas közt pár deszkapallót, LÁTOTT A NÁDAS KÖZT PÁR DESZKAPALLÓT, de ilyen magasból nem tudhattam: milyen a bejárás különben, DE ILYEN MAGASBÓL NEM TUDHATTA: MILYEN A BEJÁRÁS KÜLÖNBEN, úgyhogy „nem mertem volna megfürdeni”. ÚGYHOGY NEM MERT VOLNA MEGFÜRDENI. Házakat láttam persze, szétszórva; HÁZAKAT LÁTOTT PERSZE, SZÉTSZÓRVA; és ahogy sokáig néztem a víz párás felszinét, ÉS AHOGY SOKÁIG NÉZTE A VÍZ PÁRÁS FELSZINÉT, belekáprázott a szemem. BELEKÁPRÁZOTT A SZEME. Elég nagy kerülővel mentem le a faluba vezető országútra. ELÉG NAGY KERÜLŐVEL MENT LE A FALUBA VEZETŐ ORSZÁGÚTRA. (Tehát mégsem mentem egészen körbe.) TEHÁT MÉGSEM MENT EGÉSZEN KÖRBE. Találtam egy kocsmát, TALÁLT EGY KOCSMÁT, körülötte még nem láttam házakat, KÖRÜLÖTTE MÉG NEM LÁTOTT HÁZAKAT, és bent is majdnem egyedül voltam, ÉS BENT IS MAJDNEM EGYEDÜL VOLT, ha az egyik sarokban beszélgető pincért nem számítom. HA AZ EGYIK SAROKBAN BESZÉLGETŐ PINCÉRT NEM SZÁMÍTJA. Mondhatom, jólesett üldögélni a hűvös helyiségben. MONDHATJA, JÓLESETT ÜLDÖGÉLNI A HŰVÖS HELYISÉGBEN Emlékszem: gulyást ettem, EMLÉKSZIK: GULYÁST EVETT, volt egy pohár söröm, két sóskiflim, VOLT EGY POHÁR SÖRE, KÉT SÓSKIFLIJE, kijöttem egy tizesből. KIJÖTT EGY TIZESBŐL. Aztán felsétáltam az apátsághoz, AZTÁN FELSÉTÁLT AZ APÁTSÁGHOZ, elálldogáltam közben az eléggé mocsaras belső tó partján, ELÁLLDOGÁLT KÖZBEN AZ ELÉGGÉ MOCSARAS BELSŐ TÓ PARTJÁN, keresztülvágtam valami gazdasági udvaron, KERESZTÜLVÁGOTT VALAMI GAZDASÁGI UDVARON, ott mentem el a meteorológiai állomás mellett, OTT MENT EL A METEOROLÓGIAI ÁLLOMÁS MELLETT, vagy nem is tudom; VAGY NEM IS TUDJA; fent természetesen megnéztem ujra az apátságot, FENT TERMÉSZETESEN MEGNÉZTE UJRA AZ APÁTSÁGOT, és lekanyarogtam a kikötőhöz. ÉS LEKANYARGOTT A KIKÖTŐHÖZ. Ide jutottam volna a parti jegenyés úton, IDE JUTOTT VOLNA A PARTI JEGENYÉS ÚTON, ahol – ezt mondanom sem kell – AHOL, EZT MONDANIA SEM KELL, szintén jöttem már, SZINTÉN JÖTT MÁR, sőt, többnyire arra jöttem. SŐT, TÖBBNYIRE ARRA JÖTT. Csak úgy próbaképpen mentem vagy pár száz métert CSAK ÚGY PRÓBAKÉPPEN MENT VAGY PÁR SZÁZ MÉTERT visszafelé most is ezen az úton, mielőtt továbbindultam VISSZAFELÉ MOST IS EZEN AZ ÚTON, MIELŐTT TOVÁBBINDULT a révhez (mert aztán a déli partról utaztam vissza). A RÉVHEZ, MERT AZTÁN A DÉLI PARTRÓL UTAZOTT VISSZA. Élveztem az árnyékot: ÉLVEZTE AZ ÁRNYÉKOT: a napot most eltakarta a hegy; (SZEMÉLYESEN!) most a félsziget árnyékos felén voltam; MOST A FÉLSZIGET ÁRNYÉKOS FELÉN VOLT; két óra felé járt, ráértem, KÉT ÓRA FELÉ JÁRT, RÁÉRT, elténferegtem egy kicsit a Sport-szálló körül a parkban; ELTÉNFERGETT EGY KICSIT A SPORT-SZÁLLÓ KÖRÜL A PARKBAN; emlékszem: az egyik ilyen utamra EMLÉKSZIK: AZ EGYIK ILYEN UTJÁRA magammal vittem egy könyvet is, a Félkegyelműt MAGÁVAL VITT EGY KÖNYVET IS, A FÉLKEGYELMŰT s itt olvasgattam egy padon. S ITT OLVASGATOTT EGY PADON. Megettem útközben egy zsemlecipót sajttal, MEGEVETT ÚTKÖZBEN EGY ZSEMLECIPÓT SAJTTAL, jól megéheztem mégis. JÓL MEGÉHEZETT MÉGIS. Beültem a Sport-szálló üvegteraszára, BEÜLT A SPORT-SZÁLLÓ ÜVEGTERASZÁRA, majdnem egy szintben ültem a vízzel, MAJDNEM EGY SZINTBEN ÜLT A VÍZZEL, és néztem – ÉS NÉZTE. Ez máskor volt, (SZEMÉLYESEN!) Ez, mondom, máskor volt, EZ, MONDJA, MÁSKOR VOLT, de tudom: most elmondhatom, ahogy akarom. DE TUDJA: MOST ELMONDHATJA, AHOGY AKARJA. Csak amikor megtudtam, hogy nem mehetek vissza, CSAK AMIKOR MEGTUDTA, HOGY NEM MEHET VISSZA, – bár nem ez volt az első – (SZEMÉLYESEN!) bár nem mondom, hogy ez volt az első –