Tekercs
|
„Nem, nem kívánom vissza soha többé.”
(Samuel Beckett: Az utolsó tekercs)
|
| Erre majd emlékezni akarok. |
| (folytonos mi?) – folytonos, |
|
| begázoltam, aztán már csak |
| a továbbiak következhettek, |
|
| elfordultam, párhuzamosan |
| haladtam a parttal (erről volt szó!), |
|
| lett újra, az volt az utolsó |
| (az utolsó) borús nap, nyár lett, vízmosásos |
| Látszottak odaátról a (szőlő) |
| dombok, látszottak a szőlő |
| (dombok), pár (prés) ház, |
| pár prés (ház), szemközt. |
| (besötétedett?) besötétedett, csak az utak |
| (mit? mit tettek kevésbé feltünővé?); |
| az öntvénybeton járda. Nappal |
|
| lehetett, keresztülestünk a |
|
| szél fújt: fű és homok, csattogott a |
| szívja a test a nappali forróságot, este kibocsátja, |
| dupla öröm.); éppen ezért dupla öröm |
| megfoltoztuk a gallérját, az ujját, |
|
| s a kerítések és a gömbakácok közt, |
| (ami volt, minden) ilyen volt: – kb. másfelet |
|
| a felhők mögött, a szél most |
| bástya-szerűen kiképzett öböl |
| rőtes-barna kőszegélyén, úszott az |
| egész part. Persze, mindez egy másik |
|
| községben, végigállta (igerag) a rövid |
| (fontos ez?) a rövid sort; víz |
| spriccelt majdnem a padig, |
| meghámozta (igerag) a gyümölcsöt, |
| eldobta (stb.) a héját, a zacskó- |
| ba előbb beletörölte (stb.) a kést. Magas |
| kerítés vette körül a teniszpályát, |
| ázott volt a salak; a parki |
| úton, a sarkon, befordult egy |
| kisfiú, biciklivel. A fagylaltos, a lángos |
| bódéja zárva volt; távoztam; nem jártak körül a parton |
| sószóróval, kukoricával; de délutánra, |
| emlékszem: kiderült. Vízmosásos |
| nyár lett (az utolsó, és –) |
| még felkéredzkedtem épp egy szekérre, |
| de nem vitt végig, én viszont |
| (érthető), érthető, ott akartam |
| maradni a közelben, egyre |
| közelebb akartam maradni; kocsikenőcsös |
| lett a lábam, lekászálódva. Este |
| elnyeli és kibocsátja, jólesett az |
| zörgése. A nád- meg az üvegzörgés. A – (italféleség) –. |
|
| Emlékezni akarok erre. (– nem is itt –) |
| Igen. Emlékezni akarok erre. |
|
|
|