Az amatőrség elvesztése

(1969–1970)

A Puszta létige szomorúsága

Szerettem volna, ha úgy van.

Nem volt úgy.

Kértem: legyen úgy.

Úgy lett.

Koratavasz

„Innom túl sok volna, túl világos:

de e lassú, váró mozdulattal

tündöklése már elönti elmém.”

(Rilke; Nemes Nagy Ágnes ford.)

Most már csaknem biztosra vehető

hogy bajnok lesz a Cagliari. Vasárnap

pontot vitt haza Torinóból, és a

befejezés előtt hat fordulóval

két ponttal vezet. Ráadásul a

Juventus Firenzébe utazik,

a szardíniai bajnokjelölt

pedig két idegenbeli nehéz

(Roma, Juventus!) mérkőzés után

végre hazai pályán játszik. (Ez már

nincs benne a következő heti

totóban.) – Négy olasz meccsre lehet

tippelni egyébként: a Brescia–Napoli,

a „főmeccs” Fiorentina–Juventus,

a Lazio–Inter s végül a Torino–

Roma találkozóra. Így tehát

a Milan – nem hiszem –, a Lanerossi,

a Bari, a Verona, a Palermo,

a Bologna vagy a Sampdoria

jön számításba a Cagliarinak.

Ami a torinói rangadót

illeti (2:2, félidőben

1:1; 72 000 néző),

a bajnoki címre legesélyesebb két

csapat izgalmas küzdelmet vívott.

A 28. percben Niccolai, a

Cagliari középhátvédje fejéről

a Cagliari hálójába pattant a labda.

Öngól, 1:0. A 45. percben

Riva fejesgóllal egyenlített.

A 70. percben Lo Bello

11-est ítélt a Juventus

javára. Haller büntetőjét

Albertosi kivédte, de Lo Bello

megismételtette a 11-est,

és másodszorra Anastasi már

nem hibázott. A 83.

percben Riva rughatott 11-est.

Ezt Anzolin majdnem kivédte, az

erős lövés ugyanis a kezéről

pattant be a hálóba. 2:2.

A többi mérkőzésen is akadt

meglepetés. A legnagyobb: a Brescia

3:0-ás győzelme Bolognában,

s az Inter pontvesztése. Idegenben

nyert még a Torino (–Verona, 1:0),

s a forduló üde színfoltja volt

egy 4:0 – : Lazio–Palermo…

A bethlehemi istállóból egy kis jószág kinéz

Hc3

Táj két figurával

c8H

Hh6

Hg4

Hf6

Hh7

Hg5

He6

Hd8

A gyalog lépésének jelölhetetlensége osztatlan mezőn

Az a bizonyos árnyalati különbség

– Nem mindegy? – mondják –,

melyik?

(Megnevezés:

(Megnevezés:melyik?

stb., folytatható, megvan.)

Aki csak ezt látja,

nem érzi

azt az árnyalatnyi különbséget,

mely az egyik (a találomra történő, a valódi)

megnevezést

a másik (a találomra történő, a valódi)

megnevezéstől

(Megnevezés:

(Megnevezés:megnevezéstől

stb., folytatható, megvan.)

elválasztja.

Ha a kettő egymás mellé kerül,

már megállapítják: óriási a különbség.

Én azonban akkor is azt mondom:

csak egy árnyalatnyi

(stb., folytatható, megvan.)

Egy szó alibije

(Az Országh-szótárból)

1.

futózápor; széllökés, szélroham

– levegőre/sétálni megy –

lehelet, szusz, fújás (hangszeré, orré)

titkos értesülés, tip, bizalmas tanács

buborék, hólyag (öntvényben)

légypiszok, légyköpés (húson)

2.

a vihar az ajtóhoz csapja az esőt

– vihar tombol – a part felé hajtja a hajót (szél)

hát téged mi szél hozott?

lefújja a port egy könyvről

ágyúcsőhöz kötve végez ki embert

valakinek csókot dob/int

viszályt/egyenetlenséget szít

felszítja a tüzet

pipázik

habozó, egyszer így beszél, másszor úgy

trombitát fúj/megszólaltat

saját dicséretét zengi

kiürít tartályokat (tengeralattjárón)

felfúj (állatot takarmány)

kifullaszt (lovat)

kiéget/kiolvaszt/kicsap biztosítékot

– mit bánom a költségeket!

fütyülök rád! egyen meg a fene! le vagy szarva!

3.

fúj (szél)

(erősen) fúj a szél

szélvihar van/dühöng

bármi történjék is…

ha törik, ha szakad…

kifullad, liheg

hagyja, hogy a lovak kifújják magukat

szól (fúvóshangszer)

kilövell (fecskendőnyílásán a bálna)

henceg, kópéskodik

elpattan, kiég (villanykörte)

kiég, kiolvad, kicsap (biztosíték)

4.

ide-oda ráz/repít valamit

szétszór (faleveleket)

– a szél összekuszálta a haját

elfúj, elkerget, eloszlat, elvisz

szétoszlatta/elvitte a ködöt

a szél magával ragadta a vitorlákat

ledönt (fát, kéményt), megdönt (gabonát)

kiürít/kifúvat kazánt

a szél lesüvít a kéménybe

benyom (ajtót)

„az ajtókat dinamittal törték be”

besúg, „beköp” valakit

váratlanul beállít, látogatóba benéz

henceg, fingik

szappanbuborékot ereget/fúj

no de ilyet!

felrobbant bombát

lerepül, elrepül (kalap)

5.

az ajtó kinyílt/kitárult a szélrohamtól

elfúj, elolt (gyertyát)

megindít, befúvat (nagyolvasztót)

kifújja, kihajtja a levegőt (a gázcsövekből)

agyonlő/főbelő valakit

felfújja az arcát

kialszik (gyertya)

szétpukkad, leereszt, defektet kap (gumiabroncs)

kiolvad, kiég (biztosíték)

elromlik

megromlik

tönkremegy

6.

elül, elvonul (vihar, zaj)

elsimul (zavar)

lezajlik (valami), elalszik (ügy)

túl vagyunk rajta

hagyjuk ezt elmúlni (v. feledésbe menni)

várjuk meg a kedélyek lecsillapodását

7.

(a szél) himbál (ágakat)

forgat, táncoltat (faleveleket)

ide-oda mozog, himbálődzik (ág, gally)

ide-oda libben/forog, gurul (száraz levél)

felrobbant (hidat, épületet)

légbe röpít (aknát, lőporraktárt)

felfújtat (gumiabroncsot), fényképet felnagyít

– erős szél kerekedik

a szél esőt hoz/jelent

Philip Marlowe magándetektív névjegye, teleírva

(Miért ne – ?)

Ha egyszer

lehetőségem van rá: ha

van rá lehetőségem: miért ne – ?

bár nem hiszem; bár

tudom, hogy nincs. De

(Plusz költségek: Ph. Marlowe)

akár idézhet

– ha ez nem feltételezne valamit –

nék is (csak az azonosítás

kedvéért: nem is volt olyan jelenet,

csak a kép

volt olyan, maga a címlap)

– igaz, mindez feltételezne valamit –

nék is, arról nem is beszélve

(Plusz költségek: folyt.; idézett mű: a címlap)

szólva, hogy. nadrágja lötyögősebb

(volt; kinek a)

– ő fogta balról* (revolverrel; de még így is

érdekelne: melyik)

s nem érdekel, hogy a másik feszült;

egy

z volt még látható (*: ua. jobbról) a címlap

másik széle felé, csak nem a ké

hiányzott, hanem a kar, mandzsettából,

s a pasas többi része. Ennyit a

(Idézetek)

plusz költségekről, egyelőre.

De ha már a címlapra van lehetőség,

– talán egy váratlan sugallat

hatására cselekedett –

van a többire is; és most a

részek következnek, azok a

részek („Az olajaknában van – mondta –,

oszlásnak indult szörnyüség.”) így hát.

lementünk; …hely: csupa

rozsdás (csak az azonosítás

kedvéért: így hívták véletlenül az eltűntet)

fém, régi fa, elcsendesedett fúrótornyok és

olajtajtékos aknák,

(Plusz költségek; megtérítve a napi¹ mellett)

Ennyit a

képekről. De az már

feltételezne valamit

– minden kép önmagát –,

a történet ismeretét:

nincs szükség

mert mindez semmiség ahhoz

(Idézetek, folyt.; monológok: Ph. Marlowe)

képest, amit (folyt. köv.; és

még valamit: majd)

nincs bennem semmi érzés, sem-

(kilyukadunk

valahova –)

mi gátlás,

és olyan pénzéhes vagyok, hogy a

béremért, ami kitesz napi¹

kockára teszem az egész

kihívom magam ellen a

meg a haverjainak gyűlöletét

k elől ugrálok félre és

t eszem a

ban, majd búcsúzóul

annyit mondok, hogy nagyon szépen köszönöm

és remélem, ha bármi akad, ezután

is eszébe fogok jutni,

én mindenképpen itthagynék egy névjegyet

ha valami felmerülne. Teszem mindezt napi¹

ért – s egy kicsit talán azért

hogy megóvjam, ami kevés

(hi) te maradt még egy megtört öreg (megtört? öreg?)

nak (folyt. itt:) nem arról van szó, hogy meghal… arról, amit

előtte végig kell gondolnia

– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

² t kaptam a

(ld.: nak) tól; nem kértem, de ő

megengedheti magának, hogy kifizesse.

Még (pénzösszeg; az előbbi kétszerese) kaphatok azért,

hogy megtalálom

³ t („ ³ nem volt rossz fiú. Én

nem szerettem. Azt hiszem, egyenes

ember volt. Épp hogy számomra egyszerűen nem jelentett

semmit, így vagy úgy, élve vagy holtan”), ha tudom.

(Névmás, megszólítva, magázva, az előbbi nőhöz) most

(pénzösszeg; az előbbi tizenötszöröse) t kínál nekem.

Ez már igazi nagymenővé avat.

(az előbbi összeg) ért saját otthonom lehetne,

t és

t vehetnék. Még nyaralni is elutaz-

hatnék s nem kellene

arra gondolnom, hogy esetleg kihagyok

emiatt egy megbízást;

ha egyszer

(Plusz költség; saját)

lehetőségem van rá:

bár nem hiszem; de

most az egyszer én is

(nem mindegy? hogy eddig: másképp?

nem mindegy? – összehasonlításunk

bárkivel, önmagunkkal is csak

komputer-boxolás, mint mondjuk egy

Joe Louis – Cassius Clay meccs)

most én is úgy, most meg akarom én is úgy

ahogy

mindig vágyakoztam rá,

ahogy

(És mégse)

szerettem. Beszálltam és elindultam lefelé.

Ugyan, mit tesz az,

gondoltam, hol fekszik az ember,

ha egyszer

meghalt. Egy (ld. fentebb)

mélyén,

vagy márványobeliszk alatt a hegytetőn?

Olaj és víz, szél és levegő; mind egyremegy

(aztán nem szólítgatjuk többé a halottat

– hagytunk neki mindig egy csésze teát, az most megmarad –

nem szólítgathatjuk örökké;

aztán megint csak szólítgatjuk – )

s már nem bánja, milyen mocskos módon

t meg és hogy

magam is

ennek a mocsoknak

arról nem is beszélve

(Idézetek; saját)

miféle papírok

hátlapjára írok.

– „Kedves – (név, megszólítás),

értesítjük, hogy

tunknál folyik a jövő

évi

galom előkészítése. Ezzel kapcsolatban tájékoztatjuk;

hogy a

(galom kb. március 1. és november 1.)

közötti időben bonyolódik le.

az eddigiekhez hasonlóan

ban és

dön

kodnak.

Tájékoztatjuk egyben, hogy ezévben is indítunk

ami

– ig lesz (megtartva). A

k minden alkalommal

(időpont) kor kezdődnek.

Ezévben is számítunk az Ön

munkájára. Kérjük, amennyiben Ön is kiván

(ld. előbb) tunknál

kát vállalni

gileg láttamoztatott

deni sziveskedjék.

Amennyiben ezévben nem kiván”

(Idézetek; Ph. Marlowe; bef.)

← VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE →

Magam is részese voltam ennek a

Nem használt semmit VÉGE VÉGE

Nem használt semmit. Arra volt jó, hogy

VÉGE VÉGE

gondoljak s hogy

ne lássam egyszer soha többé.

Tekercs

„Nem, nem kívánom vissza soha többé.”

(Samuel Beckett: Az utolsó tekercs)

Erre majd emlékezni akarok.

Ami, ahogy: folytonos

(folytonos mi?) – folytonos,

ha már

történik. Térdig

(folytonos: térdig.)

begázoltam, aztán már csak

a továbbiak következhettek,

mégis

elfordultam, párhuzamosan

haladtam a parttal (erről volt szó!),

óvakodtam: megóvott

– ettől tehát következ-

hetett bármi. Nyár

lett újra, az volt az utolsó

(az utolsó) borús nap, nyár lett, vízmosásos

éggel, tulsó parttal.

Látszottak odaátról a (szőlő)

dombok, látszottak a szőlő

(dombok), pár (prés) ház,

pár prés (ház), szemközt.

Ilyen éles v

olt minden. Estére

(besötétedett?) besötétedett, csak az utak

tették kevésbé feltünővé

(mit? mit tettek kevésbé feltünővé?);

az öntvénybeton járda. Nappal

itt lépni

alig

lehetett, keresztülestünk a

napozókon, de éjszakára

szétoszlottak. Odakint

szél fújt: fű és homok, csattogott a

vászon

(erre nem is

emlékszem:) a vászon

nadrágunk. (Magába

szívja a test a nappali forróságot, este kibocsátja,

éppen ezért

dupla öröm.); éppen ezért dupla öröm

magasnyakú pulóverben

vacogni. (Volt egy

kék

magasnyakú pulóverem;

megfoltoztuk a gallérját, az ujját,

ma is megvan), erről már

volt szó: mentünk,

s a kerítések és a gömbakácok közt,

a járdán

(ami volt, minden) ilyen volt: – kb. másfelet

lehetett lépni

egy darabján

egy irányba

mentünk, mentem. Erősen

tűzött a nap

a felhők mögött, a szél most

nappal fújt, átcsapott a

bástya-szerűen kiképzett öböl

rőtes-barna kőszegélyén, úszott az

egész part. Persze, mindez egy másik

napon. Őszibarackot

vett (igerag) a szomszéd

községben, végigállta (igerag) a rövid

(fontos ez?) a rövid sort; víz

spriccelt majdnem a padig,

(ahol)

meghámozta (igerag) a gyümölcsöt,

eldobta (stb.) a héját, a zacskó-

ba előbb beletörölte (stb.) a kést. Magas

kerítés vette körül a teniszpályát,

ázott volt a salak; a parki

úton, a sarkon, befordult egy

kisfiú, biciklivel. A fagylaltos, a lángos

bódéja zárva volt; távoztam; nem jártak körül a parton

sószóróval, kukoricával; de délutánra,

emlékszem: kiderült. Vízmosásos

nyár lett (az utolsó, és –)

még felkéredzkedtem épp egy szekérre,

de nem vitt végig, én viszont

(érthető), érthető, ott akartam

maradni a közelben, egyre

közelebb akartam maradni; kocsikenőcsös

lett a lábam, lekászálódva. Este

jólesett a hűs, a test

elnyeli és kibocsátja, jólesett az

üveg, a nád

zörgése. A nád- meg az üvegzörgés. A – (italféleség) –.

Emlékezni akarok erre. (– nem is itt –)

Igen. Emlékezni akarok erre.

Az amatőrség elvesztése

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

(SZEMÉLYESEN!)

– bár nem mondom, hogy ez volt az első

BÁR NEM MONDJA, HOGY EZ VOLT AZ ELSŐ

ilyen eset, de hogy akkor nem mehettem vissza,

ILYEN ESET, DE HOGY AKKOR NEM MEHETETT VISSZA,

rossz volt, nagyon rossz.

(SZEMÉLYESEN!)

– emlékezetesen érintett.

EMLÉKEZETESEN ÉRINTETTE.

Emlithetném azt a felhőt is

EMLITHETNÉ AZT A FELHŐT IS,

amely jó fél-úton „üldözött”

AMELY JÓ FÉL-ÚTON ÜLDÖZTE

és azt hittem, utolér az esővel,

ÉS AZT HITTE, UTOLÉRI AZ ESŐVEL,

de meg tudtam tartani előnyömet

DE MEG TUDTA TARTANI ELŐNYÉT

és – aztán nem tudom, mi lett vele.

ÉS AZTÁN NEM TUDJA, MI LETT VELE.

Elfelejtettem.

ELFELEJTETTE.

Változott a táj is,

(SZEMÉLYESEN!)

– éreztem: változik a táj is,

ÉREZTE, VÁLTOZIK A TÁJ IS,

elágazott az út: mehettem volna

ELÁGAZOTT AZ ÚT, MEHETETT VOLNA

a partmenti jegenyesoron, jől ismertem;

A PARTMENTI JEGENYESORON, JÓL ISMERTE;

miért mentem mégis a félsziget belseje felé?

MIÉRT MENT MÉGIS A FÉLSZIGET BELSEJE FELÉ?

Nos – nem tudom.

NOS, NEM TUDJA.

De hamar letértem a műútról;

DE HAMAR LETÉRT A MŰÚTRÓL;

hadd említsem itt azt a kis facsoportot,

HADD EMLÍTSE ITT AZT A KIS FACSOPORTOT,

melyet az útelágazás háromszögében láttam,

MELYET AZ ÚTELÁGAZÁS HÁROMSZÖGÉBEN LÁTOTT,

bár azt hiszem, fontosabb dolgokat nem említek közben.

BÁR AZT HISZI, FONTOSABB DOLGOKAT NEM EMLÍT KÖZBEN.

Említhetném a rengeteg biciklit a hajógyári telepen

EMLÍTHETNÉ A RENGETEG BICIKLIT A HAJÓGYÁRI TELEPEN

– nem is tudtam, hogy ott van a hajógyári telep –,

NEM IS TUDTA, HOGY OTT VAN A HAJÓGYÁRI TELEP –,

említhetném a döngő acéllemezek zaját:

EMLÍTHETNÉ A DÖNGŐ ACÉLLEMEZEK ZAJÁT:

elég hosszan a kerítés mellett vitt utam;

ELÉG HOSSZAN A KERÍTÉS MELLETT VITTE ÚTJA;

aztán a sárguló nádasokat néztem, már a vízben

AZTÁN A SÁRGULÓ NÁDASOKAT NÉZTE, MÁR A VÍZBEN

– mondom, ősz volt –,

MONDJA, ŐSZ VOLT,

csak nagy ritkán húzott el mellettem egy-egy kocsi,

CSAK NAGY RITKÁN HÚZOTT EL MELLETTE EGY-EGY KOCSI,

gyalogosokkal pedig alig találkoztam.

GYALOGOSOKKAL PEDIG ALIG TALÁLKOZOTT.

A Csúcshegy felé vágtam neki,

A CSÚCSHEGY FELÉ VÁGOTT NEKI,

leheveredtem valami levendulásnál,

LEHEVEREDETT VALAMI LEVENDULÁSNÁL,

– jól mondom, azt hiszem –

JÓL MONDJA, AZT HISZI

és feküdtem a napon.

ÉS FEKÜDT A NAPON.

Levetettem az ingem.

LEVETETTE AZ INGÉT.

Aztán megelégelhettem egy idő múlva,

AZTÁN MEGELÉGELHETTE EGY IDŐ MÚLVA,

mert továbbindultam.

MERT TOVÁBBINDULT.

Feltekeregtem az ösvényen az első magaslatra,

FELTEKERGETT AZ ÖSVÉNYEN AZ ELSŐ MAGASLATRA,

majd a domb nyergén mentem tovább,

MAJD A DOMB NYERGÉN MENT TOVÁBB,

és még két vagy három magaslatot érintettem.

ÉS MÉG KÉT VAGY HÁROM MAGASLATOT ÉRINTETT.

A kilátónál nekitámaszkodtam a korlátnak,

A KILÁTÓNÁL NEKITÁMASZKODOTT A KORLÁTNAK,

– mögöttem egy apa mutatta körbe a fiának a tájat –

MÖGÖTTE EGY APA MUTATTA KÖRBE A FIÁNAK A TÁJAT,

– mögöttem egy apa fényképezte a fiát a fenyőknél –

MÖGÖTTE EGY APA FÉNYKÉPEZTE A FIÁT A FENYŐKNÉL,

megvártam, míg elmennek

MEGVÁRTA, MÍG ELMENNEK

s egyedül maradhatok a kilátón.

S EGYEDÜL MARADHAT A KILÁTÓN.

Láttam lent az út folytatását,

LÁTTA LENT AZ ÚT FOLYTATÁSÁT,

megismertem a rövid kis fasort,

MEGISMERTE A RÖVID KIS FASORT,

azt a négy-öt fát,

(SZEMÉLYESEN!)

azt a négy-öt fát, melyet már a multkor megjegyeztem;

AZT A NÉGY-ÖT FÁT, MELYET MÁR A MULTKOR MEGJEGYZETT;

lenéztem az öbölbe,

LENÉZETT AZ ÖBÖLBE,

láttam a nádas közt pár deszkapallót,

LÁTOTT A NÁDAS KÖZT PÁR DESZKAPALLÓT,

de ilyen magasból nem tudhattam: milyen a bejárás különben,

DE ILYEN MAGASBÓL NEM TUDHATTA: MILYEN A BEJÁRÁS KÜLÖNBEN,

úgyhogy „nem mertem volna megfürdeni”.

ÚGYHOGY NEM MERT VOLNA MEGFÜRDENI.

Házakat láttam persze, szétszórva;

HÁZAKAT LÁTOTT PERSZE, SZÉTSZÓRVA;

és ahogy sokáig néztem a víz párás felszinét,

ÉS AHOGY SOKÁIG NÉZTE A VÍZ PÁRÁS FELSZINÉT,

belekáprázott a szemem.

BELEKÁPRÁZOTT A SZEME.

Elég nagy kerülővel mentem le a faluba vezető országútra.

ELÉG NAGY KERÜLŐVEL MENT LE A FALUBA VEZETŐ ORSZÁGÚTRA.

(Tehát mégsem mentem egészen körbe.)

TEHÁT MÉGSEM MENT EGÉSZEN KÖRBE.

Találtam egy kocsmát,

TALÁLT EGY KOCSMÁT,

körülötte még nem láttam házakat,

KÖRÜLÖTTE MÉG NEM LÁTOTT HÁZAKAT,

és bent is majdnem egyedül voltam,

ÉS BENT IS MAJDNEM EGYEDÜL VOLT,

ha az egyik sarokban beszélgető pincért nem számítom.

HA AZ EGYIK SAROKBAN BESZÉLGETŐ PINCÉRT NEM SZÁMÍTJA.

Mondhatom, jólesett üldögélni a hűvös helyiségben.

MONDHATJA, JÓLESETT ÜLDÖGÉLNI A HŰVÖS HELYISÉGBEN

Emlékszem: gulyást ettem,

EMLÉKSZIK: GULYÁST EVETT,

volt egy pohár söröm, két sóskiflim,

VOLT EGY POHÁR SÖRE, KÉT SÓSKIFLIJE,

kijöttem egy tizesből.

KIJÖTT EGY TIZESBŐL.

Aztán felsétáltam az apátsághoz,

AZTÁN FELSÉTÁLT AZ APÁTSÁGHOZ,

elálldogáltam közben az eléggé mocsaras belső tó partján,

ELÁLLDOGÁLT KÖZBEN AZ ELÉGGÉ MOCSARAS BELSŐ TÓ PARTJÁN,

keresztülvágtam valami gazdasági udvaron,

KERESZTÜLVÁGOTT VALAMI GAZDASÁGI UDVARON,

ott mentem el a meteorológiai állomás mellett,

OTT MENT EL A METEOROLÓGIAI ÁLLOMÁS MELLETT,

vagy nem is tudom;

VAGY NEM IS TUDJA;

fent természetesen megnéztem ujra az apátságot,

FENT TERMÉSZETESEN MEGNÉZTE UJRA AZ APÁTSÁGOT,

és lekanyarogtam a kikötőhöz.

ÉS LEKANYARGOTT A KIKÖTŐHÖZ.

Ide jutottam volna a parti jegenyés úton,

IDE JUTOTT VOLNA A PARTI JEGENYÉS ÚTON,

ahol – ezt mondanom sem kell –

AHOL, EZT MONDANIA SEM KELL,

szintén jöttem már,

SZINTÉN JÖTT MÁR,

sőt, többnyire arra jöttem.

SŐT, TÖBBNYIRE ARRA JÖTT.

Csak úgy próbaképpen mentem vagy pár száz métert

CSAK ÚGY PRÓBAKÉPPEN MENT VAGY PÁR SZÁZ MÉTERT

visszafelé most is ezen az úton, mielőtt továbbindultam

VISSZAFELÉ MOST IS EZEN AZ ÚTON, MIELŐTT TOVÁBBINDULT

a révhez (mert aztán a déli partról utaztam vissza).

A RÉVHEZ, MERT AZTÁN A DÉLI PARTRÓL UTAZOTT VISSZA.

Élveztem az árnyékot:

ÉLVEZTE AZ ÁRNYÉKOT:

a napot most eltakarta a hegy;

(SZEMÉLYESEN!)

most a félsziget árnyékos felén voltam;

MOST A FÉLSZIGET ÁRNYÉKOS FELÉN VOLT;

két óra felé járt, ráértem,

KÉT ÓRA FELÉ JÁRT, RÁÉRT,

elténferegtem egy kicsit a Sport-szálló körül a parkban;

ELTÉNFERGETT EGY KICSIT A SPORT-SZÁLLÓ KÖRÜL A PARKBAN;

emlékszem: az egyik ilyen utamra

EMLÉKSZIK: AZ EGYIK ILYEN UTJÁRA

magammal vittem egy könyvet is, a Félkegyelműt

MAGÁVAL VITT EGY KÖNYVET IS, A FÉLKEGYELMŰT

s itt olvasgattam egy padon.

S ITT OLVASGATOTT EGY PADON.

Megettem útközben egy zsemlecipót sajttal,

MEGEVETT ÚTKÖZBEN EGY ZSEMLECIPÓT SAJTTAL,

jól megéheztem mégis.

JÓL MEGÉHEZETT MÉGIS.

Beültem a Sport-szálló üvegteraszára,

BEÜLT A SPORT-SZÁLLÓ ÜVEGTERASZÁRA,

majdnem egy szintben ültem a vízzel,

MAJDNEM EGY SZINTBEN ÜLT A VÍZZEL,

és néztem –

ÉS NÉZTE.

Ez máskor volt,

(SZEMÉLYESEN!)

Ez, mondom, máskor volt,

EZ, MONDJA, MÁSKOR VOLT,

de tudom: most elmondhatom, ahogy akarom.

DE TUDJA: MOST ELMONDHATJA, AHOGY AKARJA.

Csak amikor megtudtam, hogy nem mehetek vissza,

CSAK AMIKOR MEGTUDTA, HOGY NEM MEHET VISSZA,

– bár nem ez volt az első –

(SZEMÉLYESEN!)

bár nem mondom, hogy ez volt az első –

Egy Kosztolányi-vers

Most harminckét éves vagyok

Nap Hold kelte óra perc

Nap Hold nyugta

Ha haldoklom, ezt suttogom:

3 50 19 45

3 51 19 45

3 52 19 44

3 53 19 44

3 54 19 43

3 55 19 42

3 55 19 41

3 56 19 41

3 57 19 40

3 58 19 39

3 59 19 39

4 00 19 38

4 01 19 37

4 02 19 36

4 03 19 35

4 04 19 35

4 05 19 34

4 06 19 33

4 08 19 32

4 09 19 31

4 10 19 30

4 11 19 29

4 12 19 28

4 13 19 27

4 14 19 26

4 15 19 25

4 17 19 23

4 18 19 22

4 20 19 21

1 21 18 30

2 06 19 26

3 01 20 10

4 05 20 44

5 13 21 10

6 22 21 31

7 30 21 48

8 36 22 02

9 42 22 16

10 48 22 30

11 56 22 45

13 06 23 04

14 21 23 26

15 39 23 56

16 57 – –

18 08 0 38

19 06 1 36

20 22 2 51

20 47 4 18

21 06 5 48

21 25 7 17

21 43 8 42

22 01 10 04

22 43 11 23

22 01 12 43

22 48 14 01

23 22 15 15

– – 16 24

0 02 17 23

0 54 18 10

1 56 18 46

3 50* 19 45*

3 51* 19 45*

3 52* 19 44*

3 53* 19 44*

3 54* 19 43*

3 55* 19 42*

3 55* 19 41*

3 56* 19 41*

3 57* 19 40*

3 58* 19 39*

3 59* 19 39*

4 00* 19 38*

4 01* 19 37*

4 02* 19 36*

4 03* 19 35*

4 04* 19 35*

4 05* 19 34*

4 06* 19 33*

4 08* 19 32*

4 09* 19 31*

4 10* 19 30*

4 11* 19 29*

4 12* 19 28*

4 13* 19 27*

4 14* 19 26*

4 15* 19 25*

4 17* 19 23*

4 18* 19 22*

4 20* 19 21*

1 21* 18 30*

2 06* 19 26*

3 01* 20 10*

4 05* 20 44*

5 13* 21 10*

6 22* 21 31*

7 30* 21 48*

8 36* 22 02*

9 42* 22 16*

10 48* 22 30*

11 56* 22 45*

13 06* 23 04*

14 21* 23 26*

15 39* 23 56*

16 57* – –*

18 08* 0 38*

19 06* 1 36*

20 22* 2 51*

20 47* 4 18*

21 06* 5 48*

21 25* 7 17*

21 43* 8 42*

22 01* 10 04*

22 43* 11 23*

22 01* 12 43*

22 48* 14 01*

23 22* 15 15*

– –* 16 24*

0 02* 17 23*

0 54* 18 10*

1 56* 18 46*

talán ez az, amire mindig vártam.

––––––

* már mult időben

A. Rimbaud a sivatagban forgat

(Kép)

– helyett:

– helyett –

Most próbáljatok

teljes

életnagyságban

helyett –

(The Time Element)

Minthogy

mindnyájan előbb

vagy utóbb

vagy

legalábbis ugyanakkor –

– van, amit viszont nem lehet

másképp, és én azért mondom, hogy inkább

ne, és akkor legjobb az is, ha

mindjárt

(Statiszták; két geg)

Itt nincs e –

Ne zavard a –

(Ami)

Majd, eleitől fogva;

mert

miért is ne lehetne akár egy

t is

ni, vagy egy

* is (*: bármiféle rag)

ni, kinek hiányzik

két

közt akár a legrö

bb út is

Csak tudnánk közben mihelyett

(Hang: a panaszfalnál, beszédhibával)

Néha a várakozás

tól teljesen el

térően tör

ténik, néha viszont mégis a várakozás

nak meg

felelően törté

nik, most már csak azt kel

lene tudni, mikor hogy tör

ténik;

(A panaszfal vígasza)

gy is, ú

gy is

bbfleképp

rténik,

hát nem

mind

gy,

mfleképp tö

rténik;

(És ami elmarad)

És ami elmarad:

mindig ezen belül valami még;

mert az utolsó

– és ide több szó illik – után

kezdődik a kisértés.

(Sugallat)

(Haiku; a csillagok alatt)

Azt a stb., stb.,

ahogy a stb., stb.,

nem látta senki.

(Statiszták; rekviem)

Leszedtük

az elíziumi feliratokat

ITT NINCS ELEFÁNTCSONT

NE ZAVARD A HASZONÁLLATOT

Elmarad egy jel

! tlob a innem dzek, ruhtrA

Arthur, kezd menni a bolt

A Sátán körbemutogatja Jézusnak a világot

(Naív mester munkája; részlet)

abba

abbahagy

abbamarad

abban

abból

ablak

abnormis

abortusz

abrak

abroncs

abrosz

abszolút

absztrakt

abszurdum

ács

acsarkodik

adag

adalék

ádámcsutka

ádáz

addig

adminisztráció

adminisztratív

adminisztrátor

adó…

Rimbaud mégegyszer átpergeti ujjai közt az ábécét