Életrajzi töredék
| (1947-ben? legalább 1947-ben, de még |
| semmiesetre sem 1945-ben) |
| ismerkedtem meg a gombozással. Két, nagyjából hasonló |
| életkorú – nálam 4, illetőleg 5 évvel |
| idősebb barátomtól is tanulhattam, |
| nem tudom, melyikükkel játszottam először, |
| a negyedik emeleten, felettünk lakóval, |
| vagy az óbudaival, mindenesetre |
| ők voltak első ellenfeleim: mérkőzéseink |
| többnyire az ő győzelmükkel végződtek. |
| Nekem akkoriban még – ha a későbbiekkel vetem össze |
| a helyzetet – jóformán nem volt csapatom sem. Őrzök |
| néhány játékost; igen kezdetlegesek; de tulajdonképpen |
| megdöbbentő arra gondolni, hogy |
| a reszelés igen egyszerű (és mint – nem itt – |
| látni fogjuk: igen bonyolult) műveletét |
| valakinek először kellett |
| elvégeznie gombjaimon, és ez – egészen biztos – |
| óbudai barátom volt. „Egyenesre” reszelt nekem, |
| ami nem volt tisztességtelen eljárás, |
| hiszen az ő gombjai is egyenesre voltak reszelve; |
| s bár később tökéletesítettem a reszelésen, |
| és főként (?) körbereszelt játékosokkal |
| értem el majdhogynem átütő sikereimet |
| (ez már 1962-ben volt, s előtte: |
| 1961-ben), amikor a Rádió-klubban |
| meglepetésre döntőbe jutottam |
| egy 1 Ft-os alapon játszott villámtornán, |
| és (hát-ez-a-srác-meg-honnan-jött létemre) |
| azon nyomban kellemes, baráti feltűnést keltettem, |
| és hamarosan a RÖLTEX csapatához igazoltak. |
| De erről majd később. Egyelőre még csak ott tartunk, |
| hogy – néha – vasárnaponként szüleimmel |
| átjártunk óbudai barátomékhoz, |
| ahol – többnyire – vereséget szenvedtem; párszor |
| a negyedik emeleten lakó barátom gombjait is |
| kölcsönkértem, ami nem sokat változtatott a helyzeten; |
| a negyedik emeleti barátommal meg |
| általában hétköznap délutánonként játszottunk, |
| és az általa kiírt „kupákban” |
| (eleve kisebb kapussal és játéktudással, kezdetlegesebb |
| gombokkal, és négy évvel fiatalabban) |
| mindig az ő csapatai mögött |
| végeztek csapataim, így a legjobbjuk számára barátom |
| külön „dícsérő oklevelet” adományozott, ami |
| többnyire a 4., vagy ha csak két-két csapattal indultunk, |
| a 3. helyet jelentette nekem a tornán. Még csak |
| itt tartunk: 1946-ban vagy 47-ben; innen kell folytatni |
| – bármilyen vonzó lenne is most rögtön |
| arról írni, hogyan kellett kétszer is abbahagynom |
| (másodszor: végleg) a klubszerű játékot 1962 májusa, illetve |
| 1962 novembere táján; az első alkalommal közvetlenül |
| a Budapest-bajnokság nyolcas döntője előtt, |
| ahova – ha jól emlékszem – bejutottam, |
| de P. stílusjegyeiről („képeiről!”) irandó |
| egyetemi szakdolgozatomra kellett szánnom |
| azt a napot és éjszakát (meg is írtam a dolgozatot |
| azon a napon és éjszakán; nehogy magyar nyelvtanból |
| vizsgáznom kelljen – hogy magyar nyelvtanból |
| vizsgáznom ne kelljen –, azért választottam ezt a |
| stilisztikai témát, afféle mondvacsinált nyelvtani izét; |
| s nekem lett egyedül négyes szakdolgozatom, a többiek mind |
| ötöst – jelest – kaptak a csoportban); másodszor pedig |
| – miután újra visszatértem, és hamarosan főszerepet játszottam |
| a Dél-Pesti Vendéglátóipar |
| csapatának legyőzésében (négyes csapatmérkőzés volt, |
| körbe, mindenki mindenkivel; a kezdő |
| négyesbe nem állítottak be, |
| valaki azonban igen gyengén kezdett, beugrottam a helyére, |
| és egymás után két győzelmet arattam. Szünet következett, |
| az utolsó mérkőzés volt csak az enyém megint; egy Baross-utcai |
| KISZ-klubban játszottunk, fűrészporral volt |
| felszórva a padló. Kölcsönkértem a fiúktól egy tízest, |
| kiballagtam a Körút és a Baross utca |
| kereszteződéséhez, s a koraesti fényben úszó |
| virslit ettem, és már nem is emlékszem, mit |
| ittam rá; visszaballagtam, és küzdelmes mérkőzésen, |
| ahol az 1:1-es – vagy bármilyen – |
| döntetlen is elég lett volna hajdan közepes, |
| de dél-pesti vendéglátóipari korszakában |
| igencsak megerősödött ellenfelemmel szemben, |
| némi szerencsével, igaz, mégis: |
| győztem, megnyertem a harmadik mérkőzést is); e csapatgyőzelem |
| volt utolsó klubszerű szereplésem, |
| mert másnap elhelyezkedtem egy I. úti |
| iparitanulóintézetben, ésatöbbi – |
| Mondom, jó lenne már itt tartani, s főként: |
| szólhatni mindenről, dehát egyelőre még csak ott |
|
Közjáték, képekkel
| évszám nem fontos) barátom A. meghívott, |
| töltsek vele néhány napot |
| a S.-i (sümegi) művésztelepen, ahol |
| főiskolás osztálytársaival |
| néhány hétig szervezetszerűleg, mégis: az iskolai oktatás |
| megszokott formáihoz képest meglehetősen |
| kötetlen gyakorlatféleségen vett részt. |
| Meghívását elfogadtam, viszonozván nyomban egy |
| L.-i (lellei) meghívással (oda én |
| készültem egyébként), és egy |
| kimondottan borús napon útnakindultam |
| a nyári menetrend szerint a Balaton |
| északi partján rendszeresen közlekedő |
| gyorssal. A fülkéből, ahol, ha jól emlékszem, egyedül |
| ültem, balkéz felől látszottak a tó |
| haragosfehér hullámai, pár fűzfa a parton, |
| és jobbkéz felől szőlősdombok, |
| az északi part dombvonulata. B.-t |
| (Badacsonyt) elhagyva, a vonat valamelyest |
| északnak kanyarodott T. (Tapolca) |
| felé; itt át kellett szállnom; A. természetesen |
| csak a S.-i vasútállomáson várt, megbeszélésünk |
| szerint. Elvette csomagomat, együtt |
| mentünk (fel, azt hiszem) a helybeli általános |
| iskolához, melynek tantermeiben a művésztelepet |
| berendezték. A hátsó fronton lévő tantermek |
| ablakai az épület mögötti utcára |
| elhelyezett priccseken éppúgy ki lehetett |
| bírni néhány napot, mint ahogyan a L.-i telken |
| a sátor szalmára-terített pokrócán, később. A művésztelep |
| szervezetszerű napirendjén kívül állva, |
| nem kellett megjelennem az egyébként nem kötelező |
| ebéden, a helyi vendéglőben (bizonyára költségtérítéssel, |
| vagy a művésztelepen való részvételért előre lefizetett |
| költségekből fedezett) elkölthető vacsorán – |
| amivel nem akarom azt mondani, hogy az ebéd |
| n elkölthető vacsorán. Nem emlékszem, hogy a három nap alatt |
| egyetlen ebédnél is jelen lettem volna; nem is tudom, |
| a strandról felmentünk-e egyáltalán ebédelni; de mivel |
| a művésztelepen tartózkodók az ebéd költségeinek |
| bizonyos hányadát is biztosan előre befizették, |
| nem hiszem, hogy a pénzükért ne akartak volna legalább |
| megebédelni. Ezekszerint a strand, melyet |
| – hétköznap lévén – javarészt a művésztelep lakói |
| népesítettek be, dél tájban alkalmasint kiürülhetett; |
| bár az is igaz, hogy nyári szünidő lévén, |
| a strandot valószínűleg a helyi iskolásgyerekek |
| népesítették be (akiknek a tantermeiben a priccseket |
| elhelyezték), így tehát a strand, ahova többnyire a kabinsor |
| mögött drótvágó ollóval kitágított kerítésrészen át |
| jutottunk be, térítésmentesen, délben nem valószínű, hogy |
| kiürült volna. Vacsorakor érkezhettem akár később is, mint a |
| szervezetszerű étkezés ideje. Azt hiszem, többnyire (ha ugyan |
| – három napról lévén szó – ez utóbbi |
| kifejezés egyáltalán helytálló lehet) éltem ezzel a lehetőséggel. |
| Hogy aztán külön asztalnál étkeztem-e ilyenkor, vagy |
| a többiekkel egy asztalnál, |
| hogy ugyanazt ettem-e, mint a többiek, vagy |
| mást, velük egy asztalnál ettem-e ugyanazt, vagy |
| külön asztalnál, ésatöbbi, nem tudom, de könnyen meglehet, hogy |
| étlap szerint ettünk mindnyájan. A művésztelep |
| lakói közül senkivel nem ismerkedtem össze; hacsak |
| H. L. festőnövendéket, az amatőr könnyűbúvárt nem |
| számítom, akivel hármasban barackot lopni mentünk, |
| és néhányszor a várdombbal szemközti kisebb dombvonulaton |
| található magán borkimérést is felkerestük, melynek |
| bekerítetlen udvarán, a fák alá kitett |
| fonott székeken üldögélve alighanem |
| bort ittunk, és – bizonyára – a táj |
| szépségében gyönyörködtünk, ahogy a hold |
| előbukkant a romos falak mögül, megvilágítván |
| a tüskés bokrocskákkal tarkított enyhe lejtőt. |
| A baracklopás nem töltött el különösebb örömmel. |
| Aznap délután kirándulást tettem, melyet nem hiszem, hogy |
| tudatosan időzítettem volna úgy, hogy |
| S.-be visszaérve a szervezetszerű vacsorát lekéssem, |
| mindazonáltal nem hiszem, hogy aznap is le ne |
| késtem volna; ami nem számított, mert a társaság |
| (külön asztalnál? több asztalnál, ahol is mindenki |
| azzal ült együtt, akivel szivesen volt, vagy egy hosszú, |
| esetleg több összetolt asztalnál?) bőven elüldögélt |
| vacsora után. Többen panaszkodtak, nem |
| haladnak munkájukkal; mások elégedettek voltak, haladtak |
| munkájukkal; két fiú, a hálóteremben |
| szüntelen heves gesztikulálással kisért beszélgetésbe |
| merülve ült az egyik priccsen, suttogóra fogott hangjukat |
| nem tudtam kivenni; vacsoránál |
| nem emlékszem kis csoportozatukra, |
| lehet, hogy nem ültek együtt; egyikük később |
| öngyilkos lett. De ez már nem S.-en történt. Három |
| nap múlva távoztam S.-ről; A.-val vonatra |
| szálltunk, H. L. kikisért minket az állomásig, segített |
| sátorcsomagjainkat cipelni, ami nem sokat jelentett, mert |
| T.-i átszállásunkkor, B.-i hajóraszállásunkkor, majd |
| – megérkezvén a déli partra – F.-i (fonyódi) vonatraszállásunkkor, |
| végül L.-(é)n az állomástól kb. 350 métert |
| kettesben kellett cipelnünk az egyébként nem túlságosan |
| nehéz csomagokat; csak épp a másik kezünk is tele volt |
| (sportszatyrokkal), és így a támadó |
| szúnyogok ellen nem igen tudtunk védekezni, bár azt hiszem, |
| ilyesmiről szó sem volt akkor, szúnyogok |
| a rákövetkező évben kínozták A.-t, mikor |
| M.-F.-fel (későbbi feleségével), akivel egyébként |
| L.-i tartózkodásunk után, ugyancsak a főiskola |
| által szervezett V.-i (visegrádi) |
| nemzetközi táborozás során ismerkedett meg, amikor |
| Marie-France-szal ment táborozni |
| A.-ra (Akarattyára), mivel – sajnos – az L.-i táborhelyet |
| bárhogy szerettem volna, biztosítani a számukra nem tudtam. |
| Pedig nagyon jól éreztük magunkat L.-(é)n; a telek |
| sokkal kellemesebb táborozási lehetőséget nyújtott, mint az |
| A.-i (kivételesen megism.: akarattyai) part nyújthatott, ahol |
| A. és M.-F. tulajdonképpen a |
| vadidegennek vágott neki, és nehéz csomagjaikat |
| is meglehetősen vadul benőtt, bozótos parton cipelve, |
| a szúnyogok alaposan összecsípkedték őket, mint később |
| nevetve-bosszankodva mesélték. |
|
| 1. A szerző, vasúti fülkében ülve; hajladozás közben a pillanat tört |
|
részére megmerevedő parti fűzfák, hullámtarajok, szürke ég. |
| 2. Részeg vasutas a T.-ról S. felé közlekedő |
|
elsőosztályú kocsi zárt fülkéjében izzadni kezd |
|
a kisütni készülő nap fényében. |
| 3. A. jellegzetes üdvözlő mozdulata a S.-i állomáson, |
|
a pillanat tört részére megmerevedve. |
| 4. Az általános iskola mögött húzódó |
|
„Ramapulóver utca” részlete. |
| 6. A. kész képe. (Másik; jelenleg szerző tulajdona.) |
| 7. A., félig kész képe előtt, jellegzetes elégedetlenkedő |
|
mozdulattal, a pillanat tört részére megmeredve. |
| 8. A strand (színes felvétel: kék ég, zöld víz). |
| 9. A S.-i vendéglő, ahol a művésztelep lakói vacsoráztak. |
| 10. A S.-i vendéglő cimbalmosa játék közben, a pillanat… |
|
stb. (Stb.: a továbbiakban = a pillanat…) |
| 11. S. látképe (képeslevelezőlap). |
| 12. „Az általános iskola első emeleti vécéje eldugult.” |
|
(Folyosórészlet, elárasztva.) (Ezért kellett az emeleti |
|
hálótermekből is a földszintre járni, ahol viszont – mint |
|
A. elmondta – H. L. festőnövendék, az amatőr |
|
könnyűbúvár az egyetlen használható fülkében |
|
füzetes regényeket és B. Russell műveket olvasott.) |
| 13. H. L. a magán borkimérés előtt ül, kezében borospohá. |
| 14. A., festőállvánnyal (a „félig kész kép”, mely végül |
|
nem készült el a L.-i utazás előtt). |
| 15. A szerző; a S.-ről kivezető poros úton. |
| 16. Szerző, a Cs. (Csabrendek) felé vezető „úton”; |
|
(négykézláb a bozótosban, hegynek fel). |
| 17. Szerző, a Cs.-i kocsma különtermében, |
|
sóskiflivel, sörrel, levelezőlappal. |
| 18. Levelezőlap; Cs.-i keltezéssel, S.-i pecséttel; |
|
A. magángyűjteményéből (eltünt). |
| 19. A barackosban.(Szerző egy árokban hasal és arra gondol, |
|
milyen messze van már a néhány órával azelőtti |
|
délután, amikor kellemesen besörözve menetelt |
|
S. felé, és megpillantotta a síkságból kiemelkedő, |
|
jelenleg vaksötétbe burkolózó várdombot. Szerző |
|
félelme a csősztől; félelme alaptalan.) |
| 20. Gombaszedés a S. környéki erdőben. A. és szerző, |
| 21. A S.-i vendéglő pincére. Vigyorog (stb.). A. és szerző, |
|
kezükben egy kosár mérges gomba. |
| 22. Rohanás B.-ban a hajóállomásra. A. és szerző, |
| 23. Elégedetten üldögélve a hajón, melyet B.-i |
|
pirított máj evés miatt majdnem lekésnek. |
| 24. A L.-i sátor részlete. |
| 25. Az első fürdés a L.-i telekről. (A. jellegzetes mozdulatokkal |
|
gázol be a vízbe, szerző jellegzetes mozdulatokkal |
|
gázol be a vízbe A.-tól néhány méterre (stb.). |
| 26. Szerző felolvas A.-nak a horgászstégen. |
| 27. Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz (szerző németből fordít). |
|
(Insel-Bücherei; eredeti.) |
| 28. A. a nádkapuban vetődni próbál szerző |
|
fejesére, a labda azonban a kapu előtt kb. |
|
két méterrel hull a vízbe. |
| 29. A fejelőpálya. Vízmélység: kb. 80 cm. Kapuk |
|
távolsága: kb. 5 m. Hullámzó víz (stb.). |
| 30. Dobolás összetört literes borosüvegekkel éjszaka, |
|
a L.-i telken. A. dobol, szerző „énekel”. (Műsor: |
|
You Are My Dest.; Bicska M.; Armstrong-trombitaszólók.) |
| 31. A L.-i tejivó. A. és szerző, tejjel (stb.). |
| 32. A L.-i elsőosztályú „Vöcsi” étterem. |
|
A. és szerző, meggylevessel (stb.). |
| 33. A L.-i tejivó. A. és szerző, csomagokkal; tejjel. |
| 34. A L.-i állomás délután. A. és szerző, csomagokkal, vonatra várva. |
| 35. A. vonata Sz. (Szemes) felől közeledve (stb.). |
| 36. Szerző integetni készül a vonat lépcsőjére |
|
sátorcsomagokkal felugró A.-nak (stb.). |
| 37. A. vonata eltünik a kanyarban; szerző |
|
nem emlékszik, elköszönt-e (végülis) A.-tól, |
|
mert valami más kötötte le a figyelmét. |
| 38. Szerző a L.-i állomás eszpresszójának kerthelyiségében, |
|
sör mellett, ujsággal. Még mindig nem tudja, |
|
elköszönt-e (végülis) A.-tól. (A. integetett |
|
a lépcsőről, szerző is integetett. Nem emlékszik azonban, |
|
mit mondott, s hogy mondott-e egyáltalán valamit A.-nak |
| 39. Szerző vonata F. (Fonyód) – közelebbről: B. (Boglár) – |
| 40. Szerző a vonaton észreveszi, hogy a L.-i kerthelyiségben |
|
felejtette az ujságját: (Valami más |
| 41. A. levele S.-ről (kivételesen megismételve: Sümegről). |
|
A. a F.-B.-i hajóátkelésről számol be. A nap |
|
aranyhídja; a hullámok (stb.). Hosszan ír |
|
barátságukról; a R. könyvről; számos |
|
dologról, stb. (Stb.: innen kezdve más jelentésben.) |
| 42. Szerző A. levelét keresi (1970). (Most.) |
| 43. Szerző A. levelezőlapját keresi, melyet |
|
V.-ról (kiv. megism.: Visegrádról) kapott 1960 vagy 61 |
|
nyarán (koraőszén). A. „közjátékok”-ról írt; közjátékokról és |
|
véglegességről (vagy: bizonyosságról), valamint |
|
a kitűnő V.-i pirított májról. |
| 44. Szerző nem találja A. lapját, stb. |
|
|
Előkészületek és születésnap
| Nevelőtanári munkaköröm az I. úti |
| tanulóotthonban többnyire délelőttjeimet |
| tette szabaddá, ezekkel aztán nem sokat |
| kezdeni, lévén hogy a „műszak” |
| délben kettőkor kezdődött, és már |
| déli egy órakor el kellett indulnom hazulról, |
| hogy – többszöri átszállással – idejében |
| kiérjek. Kedd reggel hatkor kezdtem, de elég |
| volt fél hétre kimenni (ötkor kézdtem, de elég volt |
| fél hatra?), végigjártam a hálótermeket, |
| ébresztettem. Az orrfacsaró büdösség, |
| a két ágybavizelő terméből áradt, valamint a |
| húsz-huszonöt alvó ember után |
| hajnalra ágybavizelés nélkül is |
| óhatatlan összegyűlő büdösség |
| (jelző keresendő: milyen?) nosztalgiával |
| töltött el nemcsak a következő, de |
| minden – munkábaállásom óta – elmúlt
|
| természetes, hogy mindez elmúlt, |
| s bármennyire elmúlik is mindaz, amiről |
| ma szeretném, hogy múljon el, azt hiszem, ha egy délutáni |
| műszak után hazatérőben, este tíz |
| leszakadt villanyvezeték, melybe |
| a buszmegállónál belebotlottam, s legalábbis |
| azt hiszem, ütését éreztem, de előrebuktam a hóban, |
| megszabadultam, és a megállóba |
| éppen beálló (jobb szó keresendő, visszamenőleg) |
| autóbuszra felugrottam, szóval ha ez a leszakadt |
| vezeték halálos áramütésben részesít egy |
| (miért ne rövidítsem nevem így: T. D.?) |
| részesít egy nevű, két nap híján huszonnégy éves |
| nevelőtanárt, aligha méltányolhatnám |
| az események mindenkori alakulásának |
| méltányosságát (ld. előbb, visszamenőleg), vagyis |
| igazságérzetem Paul Pennyfeather-i patikabillegőjén |
| nem játszadozhatnék az egymást kiegyensúlyozó |
| levegő térfogatviszonyaival: lelkem |
| kevéske igaz s valós tulajdonával. Amivel |
| azt akarom mondani csupán, hogy (a hóvihar péntek |
| délután volt) a nevelőtanár mindig különösen ingerlékeny, |
| ha a heti egy szabadnapját joggal igénylő portás |
| szombatról vasárnapra virradó éjjel |
| ügyeletre, vagyis kapuzárásra osztja be az igazgató. Lehet, |
| hogy ez számos foglalkozási ág |
| semmit se mond, de ha már P. P.-t említettük |
| (róla már semmiképp nem lesz |
| szó többé, jelen vállalkozásunk keretében; másutt, máskor |
| annál inkább, reméljük), említsük az egyebütt már |
| a Malasztos Magdaléna Mélakórház ápolói |
| minőségében kellett, hogy főápolója meghagyása szerint |
| óvakodjon az öntörvényű ténymegállapítástól, |
|
bármiféle foglalkozási ágtól |
| féltette (történetesen a szerelem szabta) |
| status quójának (juknak) előnyeit, sőt: meglétét. |
| Különösen ingerült voltam-e, ezt így |
| év távlatából nehéz rekonstruálni (óvakodjunk), |
| voltam-e, mikor szombatról vasárnapra |
| virradó éjjel kapuzásra (ügyeletre) osztott be igazgatóm, |
| méghozzá épp 1962. december 7-ről 8-ra virradó éjjel? |
| Súlyosbította a helyzetet a vasárnapra (19 |
| 62. december 8. délelőtt 10 órára) meghirdetett |
| szülői értekezlet, amelyre már hajnali negyed négykor |
| megjött az első érdekelt Szabolcsból, |
| pálinkás üveggel az aktatáskájában, s – nem mindegy volt-e? – |
| Zlahub Illés apjával koccintottam |
| születésnapom hajnalán. Aztán |
| déltájban szabadultam; álmos |
| pofámmal sikerült elérnem, |
| hogy igazgatóm nem kényszerített |
| beszélgetést folytatni a szülőkkel, s így |
| a játék- és a tanulószoba közt ingázva, le-leüldögélve, |
| elbóbiskolva töltöttem el a déli tizenkettőig |
| tartó szolgálat idejét, melyből |
| fél órát ráadásul el is engedett igazgatóm, lévén hogy |
| ebédelni indult a társaság az alagsorba, |
| s ezt hivatalos szolgálatnak semmiképp |
| se tekinthette, (bár a tanulók |
| nevelőtanár kötelessége volt). A buszmegállóban |
| egyedül várakoztam, körülöttem |
| tócsákban állt a piszkos hólé. Odahaza |
| beágyaztam előző napról, aludni már nem |
| dőltem le, féltem, esetleg kábult lennék estére. |
| Még uborkáért, kenyérért, borért, paprikás |
| szalámiért, nápolyiért, mogyorós csokoládéért |
| s egy új dugóhúzóért leszaladtam a boltba. |
| Szüleim üdvözletét (a levél |
| M.-ról – Mátrah.-ról – érkezett, előző |
| vásárlás előtt olvastam el. (Üdvözlet |
| helyett stb., visszamenőleg.) Ujságot vettem. |
| A. és M.-F. (A későbbi felesége) |
| érkezett elöbb, F. L. később. Együtt |
| voltunk hát négyen. F. L. vadonatúj négygombos |
| öltönyében jött üdvözlésemre; A. azt a |
| nagyméretű vásznat hozta el |
| a Kis Svábhegyen (Martinovics |
| nevén se illettük a hegyet, egyszerüen |
|
feljártunk, ő festett, én nézelődtem, jólesett, hogy |
| nem én csinálok valamit, s aztán |
| délutánonként, gyakran feljártam, egyedül, ujsággal, |
| letelepedtem a magas fűben, néztem odalent a várost, |
| a szélben rohanó fű hullámtaraját a hegyoldalban), |
| szóval azt a vásznat, melyet odafent a hegyen |
| festett. Megtörténtek a gratulációk, bizonyára |
| koccintottunk F. L. (F. Laci) badacsonyijával. |
| F. L. az egyik nagy fotelba telepedett le, félprofilban |
| senki nem ült, A. és M.-F. a díványon ült, én egy |
| párnán a földön (széken a kis kerek asztalnál). A zongora |
| alatti padlólámpa meg a másik szoba |
| félig becsukott ajtaja alól kiszűrűdő fény |
| elegendően megvilágította a szobát. Később (elkezdtem és) |
| abbahagytam a zongorázást; egyébként A. kérésére |
| ültem le, A. elmesélte közben a Cs.-váraljai (csikóváraljai) |
| éneklést, a dobolást a széttört |
| literes borosüvegek fenekével-nyakával a vaksötétben, az avarban |
| (amit később ugyancsak emlékezetesen, de talán |
| másodkiadásízűen ismételtünk meg a L.-i telek kellős |
| közepén, ugyancsak éjszaka); majd – elfogyott a b.-i – F. L.-val |
| lementünk a közeli Halásztanyába, pecsenye fehér (hegyvidéki |
| s.) (siller?) volt csak, azt hoztunk. De már nem fogyott |
| belőle sok. Örültem, hogy A. és M.-F. együtt ül |
| a zongora mögötti díványon: F. L. a zongora melletti |
| fotelban ült, le-lecsukló |
| szemmel, kicsit megborostásodva. A zongora alatti |
| padlólámpa és a másik szoba lámpájának |
| ajtó alatt átszűrődő fényében ültünk. Másnap |
| hétfő volt, számomra délutáni műszak. |
|
Tallózás az őszi–tavaszi táblázaton
| Szeretem ezeket a hétköznapokat, mikor épp csak le kell |
| ugranom reggel – amikor épp csak |
| leugrom reggel a hídig, vagy egy megállót |
| legalább hazajöhetek; néha |
| mindjárt a hídfőtől, esetleg gyalog, végig a parton, |
| rugdosva az évszaknak megfelelően ezt-azt, |
| és – szerda kivételével – mindig |
| sportujsággal. Legszivesebben a |
| (nehéz megmondani, miféle) cikkeket olvasom, |
| és emlékszem egy (két, több) |
| (nehéz megmondani, mire) – nyilván más is. De azt hiszem, |
| kevesen emlékeznek errefelé a Partizán- |
| Radnicski Nis mérkőzésre (1:0, Belgrádban |
| játszották tavaly ősszel), nem is valószínű, hogy |
| valaki egyáltalán emlékszik (nek feltünt). |
| most fejeződött be a bajnokság, és olvasom a sportban, |
| hogy a Partizán a második helyen végzett. Tavaly ősszel |
| ott voltunk épp aznap, mikor a Nis |
| még veretlenül érkezett Belgrádba; ha nem is |
| a bajnokság legelején tartottak, de úgy |
| jól az elején még, a hatodik-hetedik |
| – előveszem Belgrád-térképünket – |
| Trg bratstva i jedinstvától |
| n) a Trg Dimitrija Tucovičára, |
| (a Slavija szálló terére), |
| onnan tovább a Bulevár JNA-n, |
| (az ottani Néphadsereg útján). Szembe |
| eloszlottak a parkban kétfelől. Lámpa- |
| gyújtás órája lehetett, a kertvendéglők |
| forgalma megélénkült; katonák |
| mindenütt, persze, mondtam |
| kérdésedre, a helyi Honvéd |
| (vámostól? milicistától?) |
| megkérdeztük az eredményt |
| a Nemanjina és a Balkanska |
| volt (szabadságunk elején; a városból |
| persze visszafelé a Kralja |
| Vladimirán lévő diákszállónkba); ekkor még a Nis |
| megtartotta vezető helyét, gólaránnyal, |
| a későbbi bajnok Crvena Zvezda |
| visszajöttünk a tengerről, nem is egészen |
| két hét múlva, már leszorult a |
| (második? harmadik?) helyre; most pedig |
| a bajnokság végeredményét olvasva a sportban, |
| nem látom az ott feltüntetett |
| első hat közt (de a kiesők közt |
| sincs; s végtére egy újonccsapattól |
| nem megyünk le szeptemberben, kevés |
| futná valahogy (május–június: Mark Twain, |
| Handke, majd folytatom a félbehagyott |
| Janouch könyv, a Beszélgetések Kafkával |
| Murphy, Beckett „jelbenszületett”-je, |
| életre ítélt szerencsejóslatával a hatpennys álfakír, |
| s így munkát vállalt szerelmük érdekében), mondom, a pénz |
| nz szerezte tavasszal a legtöbb pontot, így hát |
| érthető második helyezése. És most már |
| valami meccsre is kimennénk, persze, |
| csak az osztályozókat játsszák a feljutásért. Szeretem |
| hazaérek a Dunaparton, kiolvasom a sportot, |
| (főként a), otthon beágyazok, |
| előveszem a (Mercedes), az (Optima) |
| írógépet, fel (lendítem), fel (tornázom) |
| a Párizs-íróasztalra (típusjelölés), odaviszem a szótárt, |
| indigót rakok (három másolattal) tíz adagba |
| (ha kevés van éppen: hét adagba, de hét |
| adagba mindenképpen, különben |
| szaporátlan a gyors cserélgetés), és csinálom a Mark Twaint, |
| a Janouchot, a Beckettet. Mikor hogy. Közben |
| a rég nem olvasott „Kedvenc könyveink”-polcról |
| előkotrom a Belgrád-térképet, megkeresem |
| – tizenegy nap kivételével – akár |
| ősz is lehetne; a Radnicski Nis |
| másodéves újonc lesz, a Partizán |
| – lefogadom – akármilyen tavaszi–őszi |
| sem nyeri meg a bajnokságot idén sem, |
| s a szeptembert már Randall Jarrell-nek hívják, |
| (Beckett is már csak a tizenegy nap miatt |
| csúszik át augusztusra), s egyáltalán: |
| a szeptembert, októbert stb. |
| (hónapok neve) nálam is hivatalnak, mint |
| nálad a hét öt napját mindig, |
| kivételével, amit magunkra szánhatunk, egytagban, a háromszázhatvanötből, |
| a „gyaloglós” déli parton |
| kedvünkre labdázgatunk, és majd |
| ezek a hétköznapok is végetérnek. |
|
|