Egy talált tárgy megtisztítása
„…s mint talált tárgyat visszaadja…”
(József Attila)
A damaszkuszi út
| Most, mikor ugyanúgy, mint mindig, |
|
Lépcsők se föl, se le
|
Nem kívánok semmi elérhetetlent: |
|
nem kívánok semmi elérhetőt. |
|
| Ugyanaz fellebbenti, elfedi |
|
| Vagy nem fér-e el ugyanott |
| egy meglevő és egy hiányzó? |
| erre a megkülönböztetésre? |
|
|
nem látta, hogy mosolygok; |
|
|
Vízköpők
| minden percnyi idő: megnyert idő
|
| * a hiányzó szó is dőlt betűkkel. |
|
| …Előtte és utána; nem tudhatjuk… |
|
| – Még mielőtt, még miután; mert |
|
egyszerre – hova lennénk? |
|
|
Változatok homokórára
De a leg, a legbb sincs.” |
|
| És aztán elkezdünk ugyanott, ugyanonnan, |
|
A legrövidebb út: két pont közt
| ugyanaz. A legrövidebb út: |
|
Az estély
| S kivánom, hogy ha nem, hát mégse!” |
|
| „– Ugyanúgy a legnehezebb…” |
| „– Igen, igen; nem ugyanaz történik.” |
|
| „– Hogy hol? Hát alighanem a –” |
|
| „– Hol, honnan, hova benépesül, |
| mikor, mióta, meddig eltelik.” |
| „– Hahaha! Ez az Érkezés–Indulás tábla.” |
|
| „– Nem, azt azért ne higgyétek, hogy az |
| esős időért jöttünk le nyaralni, |
| fizettük le a szobabért stb.” |
|
| „– Főleg tréfásan kell vigyázni: |
| „– Majd én megkímélek valakit, én meg!” |
|
| „– Csak ugyanoda érdemes. |
|
| „– Isa pur… Milyen por van.” |
| „– De ami nem a kezdet, nem a kezdet.” |
|
| esik, ebben megállapodhatunk, de hogy |
|
| „– Még hogy mid-hogyanod! |
|
|
Teddy és Johanna
| „– Mit csinálsz helyette?” |
|
|
Egy találkozás megbeszélése
| majdnem szemközt ülök le. |
|
|
Les adieux
| Azt hiszem, kezdek rá hasonlítani – |
|
|
„A szembeállítások, azonosítások: |
|
körbeforgatott útjelzőtáblák; |
|
a mindig egyhelyben maradóra.” |
|
|
Kant-emlékzaj
| Villanyborotvám (odabent) |
|
N. A.
| Beléptünk – és nem tikk-takkolt a lakás.* |
| * (Vagy más, hasonló értelmű hasonlat. A szerz.) |
| Törött tengelye – ott feküdtél |
| egyszál lepedőbe takarva: |
| Noxyron-tablettáid, nyugtatóid |
| szétgurultak a megállt szerkezetben. |
|
Vízjel W. S.-nak
| holnyi helyet se kér egészen; |
| maga s más egyenesszögében. |
|
Halottas urna két füle E. E. Cummings magángyűjteményéből
Sem-jelek
| Az azonosság lyukkártyái: |
|
|
s próbálj úgy gondolni az időre: |
|
|
A szonett
| (Ennél a sornál megakadt,) |
|
| (aztán mégis folytatta és befejezte.) |
|
|
Salon; évszám
|
oda, kétségtelen, lehetne – |
|
|
Most megvan. Most a másik. |
|
|
igen, mindig épp annak az egynek a |
|
Megj.: A két sor, mint két „malmozó” ujj, |
|
|
1. (Szeriális kompozíció) |
|
|
semmiképp nem gondolhatunk egy másik |
| A III. ÉS A IV. TERMET ÖSSZEKÖTŐ FOLYOSÓ KÉT FALFÜLKÉJE |
|
|
Betű a következő sor elejé |
|
** bármelyik betűre végződő szó |
|
|
*** cím; a folytatásnak megfelelően. |
|
|
Magángyűjtés
| tudtam meg a *-ról, -ről. |
| Megtudtam például, hogy **; |
| de azt már például nem tudtam meg, hogy **. |
|
Egy kövület forgatókönyve
| – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
| Az idő múlásában nem leljük |
|
| : lábjegyzet hiányzó jelölése |
|
|
Egy városnézés szellemképe
| 3. BOGORODIČNA CRKVA I OSTRVO STAROG GRADA*** |
| 6. PON-NEF I SKVER DI VER-GALAN ****** |
| 8. CRKVA SEN-ŽERMEN DE PRE ******** |
| 9. KANAL SEN-MARTEN ********* |
| 10. SVETO SRCE, MONMARTR ********** |
| 11. MLIN DE LA GALET *********** |
| 12. ULICE PREDGRADA ************ |
| 13. MOST SLOGE ************* |
| 14. GRENELSKI MOST I STATUA SLOBODE ************** |
| 15. AJFELOVA KULA *************** |
| *************** REPRODUKCIJE |
| ************** REPRODUKCIJE |
| ************* REPRODUKCIJE |
| ************ REPRODUKCIJE |
(BERNAR BIFE: PARIZ NOLIT/BEOGRAD 1963) |
|
Az innenső és a túlsó part
| Kérdőszó; jelző (határozó); |
| (lét-) ige (feltételes jelen); névmás (3. sz. „részes”); időhatározó. |
|
|
|
|
|
| (lét-) ige (feltételes jelen); |
| névmás (3. sz. „részes”); |
|
|
|
|
Hogy ki ne jöjjünk a gyakorlatból
| Ugyanez elmondható bármiről |
|
Életrajzi töredék
| (1947-ben? legalább 1947-ben, de még |
| semmiesetre sem 1945-ben) |
| ismerkedtem meg a gombozással. Két, nagyjából hasonló |
| életkorú – nálam 4, illetőleg 5 évvel |
| idősebb barátomtól is tanulhattam, |
| nem tudom, melyikükkel játszottam először, |
| a negyedik emeleten, felettünk lakóval, |
| vagy az óbudaival, mindenesetre |
| ők voltak első ellenfeleim: mérkőzéseink |
| többnyire az ő győzelmükkel végződtek. |
| Nekem akkoriban még – ha a későbbiekkel vetem össze |
| a helyzetet – jóformán nem volt csapatom sem. Őrzök |
| néhány játékost; igen kezdetlegesek; de tulajdonképpen |
| megdöbbentő arra gondolni, hogy |
| a reszelés igen egyszerű (és mint – nem itt – |
| látni fogjuk: igen bonyolult) műveletét |
| valakinek először kellett |
| elvégeznie gombjaimon, és ez – egészen biztos – |
| óbudai barátom volt. „Egyenesre” reszelt nekem, |
| ami nem volt tisztességtelen eljárás, |
| hiszen az ő gombjai is egyenesre voltak reszelve; |
| s bár később tökéletesítettem a reszelésen, |
| és főként (?) körbereszelt játékosokkal |
| értem el majdhogynem átütő sikereimet |
| (ez már 1962-ben volt, s előtte: |
| 1961-ben), amikor a Rádió-klubban |
| meglepetésre döntőbe jutottam |
| egy 1 Ft-os alapon játszott villámtornán, |
| és (hát-ez-a-srác-meg-honnan-jött létemre) |
| azon nyomban kellemes, baráti feltűnést keltettem, |
| és hamarosan a RÖLTEX csapatához igazoltak. |
| De erről majd később. Egyelőre még csak ott tartunk, |
| hogy – néha – vasárnaponként szüleimmel |
| átjártunk óbudai barátomékhoz, |
| ahol – többnyire – vereséget szenvedtem; párszor |
| a negyedik emeleten lakó barátom gombjait is |
| kölcsönkértem, ami nem sokat változtatott a helyzeten; |
| a negyedik emeleti barátommal meg |
| általában hétköznap délutánonként játszottunk, |
| és az általa kiírt „kupákban” |
| (eleve kisebb kapussal és játéktudással, kezdetlegesebb |
| gombokkal, és négy évvel fiatalabban) |
| mindig az ő csapatai mögött |
| végeztek csapataim, így a legjobbjuk számára barátom |
| külön „dícsérő oklevelet” adományozott, ami |
| többnyire a 4., vagy ha csak két-két csapattal indultunk, |
| a 3. helyet jelentette nekem a tornán. Még csak |
| itt tartunk: 1946-ban vagy 47-ben; innen kell folytatni |
| – bármilyen vonzó lenne is most rögtön |
| arról írni, hogyan kellett kétszer is abbahagynom |
| (másodszor: végleg) a klubszerű játékot 1962 májusa, illetve |
| 1962 novembere táján; az első alkalommal közvetlenül |
| a Budapest-bajnokság nyolcas döntője előtt, |
| ahova – ha jól emlékszem – bejutottam, |
| de P. stílusjegyeiről („képeiről!”) irandó |
| egyetemi szakdolgozatomra kellett szánnom |
| azt a napot és éjszakát (meg is írtam a dolgozatot |
| azon a napon és éjszakán; nehogy magyar nyelvtanból |
| vizsgáznom kelljen – hogy magyar nyelvtanból |
| vizsgáznom ne kelljen –, azért választottam ezt a |
| stilisztikai témát, afféle mondvacsinált nyelvtani izét; |
| s nekem lett egyedül négyes szakdolgozatom, a többiek mind |
| ötöst – jelest – kaptak a csoportban); másodszor pedig |
| – miután újra visszatértem, és hamarosan főszerepet játszottam |
| a Dél-Pesti Vendéglátóipar |
| csapatának legyőzésében (négyes csapatmérkőzés volt, |
| körbe, mindenki mindenkivel; a kezdő |
| négyesbe nem állítottak be, |
| valaki azonban igen gyengén kezdett, beugrottam a helyére, |
| és egymás után két győzelmet arattam. Szünet következett, |
| az utolsó mérkőzés volt csak az enyém megint; egy Baross-utcai |
| KISZ-klubban játszottunk, fűrészporral volt |
| felszórva a padló. Kölcsönkértem a fiúktól egy tízest, |
| kiballagtam a Körút és a Baross utca |
| kereszteződéséhez, s a koraesti fényben úszó |
| virslit ettem, és már nem is emlékszem, mit |
| ittam rá; visszaballagtam, és küzdelmes mérkőzésen, |
| ahol az 1:1-es – vagy bármilyen – |
| döntetlen is elég lett volna hajdan közepes, |
| de dél-pesti vendéglátóipari korszakában |
| igencsak megerősödött ellenfelemmel szemben, |
| némi szerencsével, igaz, mégis: |
| győztem, megnyertem a harmadik mérkőzést is); e csapatgyőzelem |
| volt utolsó klubszerű szereplésem, |
| mert másnap elhelyezkedtem egy I. úti |
| iparitanulóintézetben, ésatöbbi – |
| Mondom, jó lenne már itt tartani, s főként: |
| szólhatni mindenről, dehát egyelőre még csak ott |
|
Közjáték, képekkel
| évszám nem fontos) barátom A. meghívott, |
| töltsek vele néhány napot |
| a S.-i (sümegi) művésztelepen, ahol |
| főiskolás osztálytársaival |
| néhány hétig szervezetszerűleg, mégis: az iskolai oktatás |
| megszokott formáihoz képest meglehetősen |
| kötetlen gyakorlatféleségen vett részt. |
| Meghívását elfogadtam, viszonozván nyomban egy |
| L.-i (lellei) meghívással (oda én |
| készültem egyébként), és egy |
| kimondottan borús napon útnakindultam |
| a nyári menetrend szerint a Balaton |
| északi partján rendszeresen közlekedő |
| gyorssal. A fülkéből, ahol, ha jól emlékszem, egyedül |
| ültem, balkéz felől látszottak a tó |
| haragosfehér hullámai, pár fűzfa a parton, |
| és jobbkéz felől szőlősdombok, |
| az északi part dombvonulata. B.-t |
| (Badacsonyt) elhagyva, a vonat valamelyest |
| északnak kanyarodott T. (Tapolca) |
| felé; itt át kellett szállnom; A. természetesen |
| csak a S.-i vasútállomáson várt, megbeszélésünk |
| szerint. Elvette csomagomat, együtt |
| mentünk (fel, azt hiszem) a helybeli általános |
| iskolához, melynek tantermeiben a művésztelepet |
| berendezték. A hátsó fronton lévő tantermek |
| ablakai az épület mögötti utcára |
| elhelyezett priccseken éppúgy ki lehetett |
| bírni néhány napot, mint ahogyan a L.-i telken |
| a sátor szalmára-terített pokrócán, később. A művésztelep |
| szervezetszerű napirendjén kívül állva, |
| nem kellett megjelennem az egyébként nem kötelező |
| ebéden, a helyi vendéglőben (bizonyára költségtérítéssel, |
| vagy a művésztelepen való részvételért előre lefizetett |
| költségekből fedezett) elkölthető vacsorán – |
| amivel nem akarom azt mondani, hogy az ebéd |
| n elkölthető vacsorán. Nem emlékszem, hogy a három nap alatt |
| egyetlen ebédnél is jelen lettem volna; nem is tudom, |
| a strandról felmentünk-e egyáltalán ebédelni; de mivel |
| a művésztelepen tartózkodók az ebéd költségeinek |
| bizonyos hányadát is biztosan előre befizették, |
| nem hiszem, hogy a pénzükért ne akartak volna legalább |
| megebédelni. Ezekszerint a strand, melyet |
| – hétköznap lévén – javarészt a művésztelep lakói |
| népesítettek be, dél tájban alkalmasint kiürülhetett; |
| bár az is igaz, hogy nyári szünidő lévén, |
| a strandot valószínűleg a helyi iskolásgyerekek |
| népesítették be (akiknek a tantermeiben a priccseket |
| elhelyezték), így tehát a strand, ahova többnyire a kabinsor |
| mögött drótvágó ollóval kitágított kerítésrészen át |
| jutottunk be, térítésmentesen, délben nem valószínű, hogy |
| kiürült volna. Vacsorakor érkezhettem akár később is, mint a |
| szervezetszerű étkezés ideje. Azt hiszem, többnyire (ha ugyan |
| – három napról lévén szó – ez utóbbi |
| kifejezés egyáltalán helytálló lehet) éltem ezzel a lehetőséggel. |
| Hogy aztán külön asztalnál étkeztem-e ilyenkor, vagy |
| a többiekkel egy asztalnál, |
| hogy ugyanazt ettem-e, mint a többiek, vagy |
| mást, velük egy asztalnál ettem-e ugyanazt, vagy |
| külön asztalnál, ésatöbbi, nem tudom, de könnyen meglehet, hogy |
| étlap szerint ettünk mindnyájan. A művésztelep |
| lakói közül senkivel nem ismerkedtem össze; hacsak |
| H. L. festőnövendéket, az amatőr könnyűbúvárt nem |
| számítom, akivel hármasban barackot lopni mentünk, |
| és néhányszor a várdombbal szemközti kisebb dombvonulaton |
| található magán borkimérést is felkerestük, melynek |
| bekerítetlen udvarán, a fák alá kitett |
| fonott székeken üldögélve alighanem |
| bort ittunk, és – bizonyára – a táj |
| szépségében gyönyörködtünk, ahogy a hold |
| előbukkant a romos falak mögül, megvilágítván |
| a tüskés bokrocskákkal tarkított enyhe lejtőt. |
| A baracklopás nem töltött el különösebb örömmel. |
| Aznap délután kirándulást tettem, melyet nem hiszem, hogy |
| tudatosan időzítettem volna úgy, hogy |
| S.-be visszaérve a szervezetszerű vacsorát lekéssem, |
| mindazonáltal nem hiszem, hogy aznap is le ne |
| késtem volna; ami nem számított, mert a társaság |
| (külön asztalnál? több asztalnál, ahol is mindenki |
| azzal ült együtt, akivel szivesen volt, vagy egy hosszú, |
| esetleg több összetolt asztalnál?) bőven elüldögélt |
| vacsora után. Többen panaszkodtak, nem |
| haladnak munkájukkal; mások elégedettek voltak, haladtak |
| munkájukkal; két fiú, a hálóteremben |
| szüntelen heves gesztikulálással kisért beszélgetésbe |
| merülve ült az egyik priccsen, suttogóra fogott hangjukat |
| nem tudtam kivenni; vacsoránál |
| nem emlékszem kis csoportozatukra, |
| lehet, hogy nem ültek együtt; egyikük később |
| öngyilkos lett. De ez már nem S.-en történt. Három |
| nap múlva távoztam S.-ről; A.-val vonatra |
| szálltunk, H. L. kikisért minket az állomásig, segített |
| sátorcsomagjainkat cipelni, ami nem sokat jelentett, mert |
| T.-i átszállásunkkor, B.-i hajóraszállásunkkor, majd |
| – megérkezvén a déli partra – F.-i (fonyódi) vonatraszállásunkkor, |
| végül L.-(é)n az állomástól kb. 350 métert |
| kettesben kellett cipelnünk az egyébként nem túlságosan |
| nehéz csomagokat; csak épp a másik kezünk is tele volt |
| (sportszatyrokkal), és így a támadó |
| szúnyogok ellen nem igen tudtunk védekezni, bár azt hiszem, |
| ilyesmiről szó sem volt akkor, szúnyogok |
| a rákövetkező évben kínozták A.-t, mikor |
| M.-F.-fel (későbbi feleségével), akivel egyébként |
| L.-i tartózkodásunk után, ugyancsak a főiskola |
| által szervezett V.-i (visegrádi) |
| nemzetközi táborozás során ismerkedett meg, amikor |
| Marie-France-szal ment táborozni |
| A.-ra (Akarattyára), mivel – sajnos – az L.-i táborhelyet |
| bárhogy szerettem volna, biztosítani a számukra nem tudtam. |
| Pedig nagyon jól éreztük magunkat L.-(é)n; a telek |
| sokkal kellemesebb táborozási lehetőséget nyújtott, mint az |
| A.-i (kivételesen megism.: akarattyai) part nyújthatott, ahol |
| A. és M.-F. tulajdonképpen a |
| vadidegennek vágott neki, és nehéz csomagjaikat |
| is meglehetősen vadul benőtt, bozótos parton cipelve, |
| a szúnyogok alaposan összecsípkedték őket, mint később |
| nevetve-bosszankodva mesélték. |
|
| 1. A szerző, vasúti fülkében ülve; hajladozás közben a pillanat tört |
|
részére megmerevedő parti fűzfák, hullámtarajok, szürke ég. |
| 2. Részeg vasutas a T.-ról S. felé közlekedő |
|
elsőosztályú kocsi zárt fülkéjében izzadni kezd |
|
a kisütni készülő nap fényében. |
| 3. A. jellegzetes üdvözlő mozdulata a S.-i állomáson, |
|
a pillanat tört részére megmerevedve. |
| 4. Az általános iskola mögött húzódó |
|
„Ramapulóver utca” részlete. |
| 6. A. kész képe. (Másik; jelenleg szerző tulajdona.) |
| 7. A., félig kész képe előtt, jellegzetes elégedetlenkedő |
|
mozdulattal, a pillanat tört részére megmeredve. |
| 8. A strand (színes felvétel: kék ég, zöld víz). |
| 9. A S.-i vendéglő, ahol a művésztelep lakói vacsoráztak. |
| 10. A S.-i vendéglő cimbalmosa játék közben, a pillanat… |
|
stb. (Stb.: a továbbiakban = a pillanat…) |
| 11. S. látképe (képeslevelezőlap). |
| 12. „Az általános iskola első emeleti vécéje eldugult.” |
|
(Folyosórészlet, elárasztva.) (Ezért kellett az emeleti |
|
hálótermekből is a földszintre járni, ahol viszont – mint |
|
A. elmondta – H. L. festőnövendék, az amatőr |
|
könnyűbúvár az egyetlen használható fülkében |
|
füzetes regényeket és B. Russell műveket olvasott.) |
| 13. H. L. a magán borkimérés előtt ül, kezében borospohá. |
| 14. A., festőállvánnyal (a „félig kész kép”, mely végül |
|
nem készült el a L.-i utazás előtt). |
| 15. A szerző; a S.-ről kivezető poros úton. |
| 16. Szerző, a Cs. (Csabrendek) felé vezető „úton”; |
|
(négykézláb a bozótosban, hegynek fel). |
| 17. Szerző, a Cs.-i kocsma különtermében, |
|
sóskiflivel, sörrel, levelezőlappal. |
| 18. Levelezőlap; Cs.-i keltezéssel, S.-i pecséttel; |
|
A. magángyűjteményéből (eltünt). |
| 19. A barackosban.(Szerző egy árokban hasal és arra gondol, |
|
milyen messze van már a néhány órával azelőtti |
|
délután, amikor kellemesen besörözve menetelt |
|
S. felé, és megpillantotta a síkságból kiemelkedő, |
|
jelenleg vaksötétbe burkolózó várdombot. Szerző |
|
félelme a csősztől; félelme alaptalan.) |
| 20. Gombaszedés a S. környéki erdőben. A. és szerző, |
| 21. A S.-i vendéglő pincére. Vigyorog (stb.). A. és szerző, |
|
kezükben egy kosár mérges gomba. |
| 22. Rohanás B.-ban a hajóállomásra. A. és szerző, |
| 23. Elégedetten üldögélve a hajón, melyet B.-i |
|
pirított máj evés miatt majdnem lekésnek. |
| 24. A L.-i sátor részlete. |
| 25. Az első fürdés a L.-i telekről. (A. jellegzetes mozdulatokkal |
|
gázol be a vízbe, szerző jellegzetes mozdulatokkal |
|
gázol be a vízbe A.-tól néhány méterre (stb.). |
| 26. Szerző felolvas A.-nak a horgászstégen. |
| 27. Rilke: Levelek egy fiatal költőhöz (szerző németből fordít). |
|
(Insel-Bücherei; eredeti.) |
| 28. A. a nádkapuban vetődni próbál szerző |
|
fejesére, a labda azonban a kapu előtt kb. |
|
két méterrel hull a vízbe. |
| 29. A fejelőpálya. Vízmélység: kb. 80 cm. Kapuk |
|
távolsága: kb. 5 m. Hullámzó víz (stb.). |
| 30. Dobolás összetört literes borosüvegekkel éjszaka, |
|
a L.-i telken. A. dobol, szerző „énekel”. (Műsor: |
|
You Are My Dest.; Bicska M.; Armstrong-trombitaszólók.) |
| 31. A L.-i tejivó. A. és szerző, tejjel (stb.). |
| 32. A L.-i elsőosztályú „Vöcsi” étterem. |
|
A. és szerző, meggylevessel (stb.). |
| 33. A L.-i tejivó. A. és szerző, csomagokkal; tejjel. |
| 34. A L.-i állomás délután. A. és szerző, csomagokkal, vonatra várva. |
| 35. A. vonata Sz. (Szemes) felől közeledve (stb.). |
| 36. Szerző integetni készül a vonat lépcsőjére |
|
sátorcsomagokkal felugró A.-nak (stb.). |
| 37. A. vonata eltünik a kanyarban; szerző |
|
nem emlékszik, elköszönt-e (végülis) A.-tól, |
|
mert valami más kötötte le a figyelmét. |
| 38. Szerző a L.-i állomás eszpresszójának kerthelyiségében, |
|
sör mellett, ujsággal. Még mindig nem tudja, |
|
elköszönt-e (végülis) A.-tól. (A. integetett |
|
a lépcsőről, szerző is integetett. Nem emlékszik azonban, |
|
mit mondott, s hogy mondott-e egyáltalán valamit A.-nak |
| 39. Szerző vonata F. (Fonyód) – közelebbről: B. (Boglár) – |
| 40. Szerző a vonaton észreveszi, hogy a L.-i kerthelyiségben |
|
felejtette az ujságját: (Valami más |
| 41. A. levele S.-ről (kivételesen megismételve: Sümegről). |
|
A. a F.-B.-i hajóátkelésről számol be. A nap |
|
aranyhídja; a hullámok (stb.). Hosszan ír |
|
barátságukról; a R. könyvről; számos |
|
dologról, stb. (Stb.: innen kezdve más jelentésben.) |
| 42. Szerző A. levelét keresi (1970). (Most.) |
| 43. Szerző A. levelezőlapját keresi, melyet |
|
V.-ról (kiv. megism.: Visegrádról) kapott 1960 vagy 61 |
|
nyarán (koraőszén). A. „közjátékok”-ról írt; közjátékokról és |
|
véglegességről (vagy: bizonyosságról), valamint |
|
a kitűnő V.-i pirított májról. |
| 44. Szerző nem találja A. lapját, stb. |
|
|
Előkészületek és születésnap
| Nevelőtanári munkaköröm az I. úti |
| tanulóotthonban többnyire délelőttjeimet |
| tette szabaddá, ezekkel aztán nem sokat |
| kezdeni, lévén hogy a „műszak” |
| délben kettőkor kezdődött, és már |
| déli egy órakor el kellett indulnom hazulról, |
| hogy – többszöri átszállással – idejében |
| kiérjek. Kedd reggel hatkor kezdtem, de elég |
| volt fél hétre kimenni (ötkor kézdtem, de elég volt |
| fél hatra?), végigjártam a hálótermeket, |
| ébresztettem. Az orrfacsaró büdösség, |
| a két ágybavizelő terméből áradt, valamint a |
| húsz-huszonöt alvó ember után |
| hajnalra ágybavizelés nélkül is |
| óhatatlan összegyűlő büdösség |
| (jelző keresendő: milyen?) nosztalgiával |
| töltött el nemcsak a következő, de |
| minden – munkábaállásom óta – elmúlt
|
| természetes, hogy mindez elmúlt, |
| s bármennyire elmúlik is mindaz, amiről |
| ma szeretném, hogy múljon el, azt hiszem, ha egy délutáni |
| műszak után hazatérőben, este tíz |
| leszakadt villanyvezeték, melybe |
| a buszmegállónál belebotlottam, s legalábbis |
| azt hiszem, ütését éreztem, de előrebuktam a hóban, |
| megszabadultam, és a megállóba |
| éppen beálló (jobb szó keresendő, visszamenőleg) |
| autóbuszra felugrottam, szóval ha ez a leszakadt |
| vezeték halálos áramütésben részesít egy |
| (miért ne rövidítsem nevem így: T. D.?) |
| részesít egy nevű, két nap híján huszonnégy éves |
| nevelőtanárt, aligha méltányolhatnám |
| az események mindenkori alakulásának |
| méltányosságát (ld. előbb, visszamenőleg), vagyis |
| igazságérzetem Paul Pennyfeather-i patikabillegőjén |
| nem játszadozhatnék az egymást kiegyensúlyozó |
| levegő térfogatviszonyaival: lelkem |
| kevéske igaz s valós tulajdonával. Amivel |
| azt akarom mondani csupán, hogy (a hóvihar péntek |
| délután volt) a nevelőtanár mindig különösen ingerlékeny, |
| ha a heti egy szabadnapját joggal igénylő portás |
| szombatról vasárnapra virradó éjjel |
| ügyeletre, vagyis kapuzárásra osztja be az igazgató. Lehet, |
| hogy ez számos foglalkozási ág |
| semmit se mond, de ha már P. P.-t említettük |
| (róla már semmiképp nem lesz |
| szó többé, jelen vállalkozásunk keretében; másutt, máskor |
| annál inkább, reméljük), említsük az egyebütt már |
| a Malasztos Magdaléna Mélakórház ápolói |
| minőségében kellett, hogy főápolója meghagyása szerint |
| óvakodjon az öntörvényű ténymegállapítástól, |
|
bármiféle foglalkozási ágtól |
| féltette (történetesen a szerelem szabta) |
| status quójának (juknak) előnyeit, sőt: meglétét. |
| Különösen ingerült voltam-e, ezt így |
| év távlatából nehéz rekonstruálni (óvakodjunk), |
| voltam-e, mikor szombatról vasárnapra |
| virradó éjjel kapuzásra (ügyeletre) osztott be igazgatóm, |
| méghozzá épp 1962. december 7-ről 8-ra virradó éjjel? |
| Súlyosbította a helyzetet a vasárnapra (19 |
| 62. december 8. délelőtt 10 órára) meghirdetett |
| szülői értekezlet, amelyre már hajnali negyed négykor |
| megjött az első érdekelt Szabolcsból, |
| pálinkás üveggel az aktatáskájában, s – nem mindegy volt-e? – |
| Zlahub Illés apjával koccintottam |
| születésnapom hajnalán. Aztán |
| déltájban szabadultam; álmos |
| pofámmal sikerült elérnem, |
| hogy igazgatóm nem kényszerített |
| beszélgetést folytatni a szülőkkel, s így |
| a játék- és a tanulószoba közt ingázva, le-leüldögélve, |
| elbóbiskolva töltöttem el a déli tizenkettőig |
| tartó szolgálat idejét, melyből |
| fél órát ráadásul el is engedett igazgatóm, lévén hogy |
| ebédelni indult a társaság az alagsorba, |
| s ezt hivatalos szolgálatnak semmiképp |
| se tekinthette, (bár a tanulók |
| nevelőtanár kötelessége volt). A buszmegállóban |
| egyedül várakoztam, körülöttem |
| tócsákban állt a piszkos hólé. Odahaza |
| beágyaztam előző napról, aludni már nem |
| dőltem le, féltem, esetleg kábult lennék estére. |
| Még uborkáért, kenyérért, borért, paprikás |
| szalámiért, nápolyiért, mogyorós csokoládéért |
| s egy új dugóhúzóért leszaladtam a boltba. |
| Szüleim üdvözletét (a levél |
| M.-ról – Mátrah.-ról – érkezett, előző |
| vásárlás előtt olvastam el. (Üdvözlet |
| helyett stb., visszamenőleg.) Ujságot vettem. |
| A. és M.-F. (A későbbi felesége) |
| érkezett elöbb, F. L. később. Együtt |
| voltunk hát négyen. F. L. vadonatúj négygombos |
| öltönyében jött üdvözlésemre; A. azt a |
| nagyméretű vásznat hozta el |
| a Kis Svábhegyen (Martinovics |
| nevén se illettük a hegyet, egyszerüen |
|
feljártunk, ő festett, én nézelődtem, jólesett, hogy |
| nem én csinálok valamit, s aztán |
| délutánonként, gyakran feljártam, egyedül, ujsággal, |
| letelepedtem a magas fűben, néztem odalent a várost, |
| a szélben rohanó fű hullámtaraját a hegyoldalban), |
| szóval azt a vásznat, melyet odafent a hegyen |
| festett. Megtörténtek a gratulációk, bizonyára |
| koccintottunk F. L. (F. Laci) badacsonyijával. |
| F. L. az egyik nagy fotelba telepedett le, félprofilban |
| senki nem ült, A. és M.-F. a díványon ült, én egy |
| párnán a földön (széken a kis kerek asztalnál). A zongora |
| alatti padlólámpa meg a másik szoba |
| félig becsukott ajtaja alól kiszűrűdő fény |
| elegendően megvilágította a szobát. Később (elkezdtem és) |
| abbahagytam a zongorázást; egyébként A. kérésére |
| ültem le, A. elmesélte közben a Cs.-váraljai (csikóváraljai) |
| éneklést, a dobolást a széttört |
| literes borosüvegek fenekével-nyakával a vaksötétben, az avarban |
| (amit később ugyancsak emlékezetesen, de talán |
| másodkiadásízűen ismételtünk meg a L.-i telek kellős |
| közepén, ugyancsak éjszaka); majd – elfogyott a b.-i – F. L.-val |
| lementünk a közeli Halásztanyába, pecsenye fehér (hegyvidéki |
| s.) (siller?) volt csak, azt hoztunk. De már nem fogyott |
| belőle sok. Örültem, hogy A. és M.-F. együtt ül |
| a zongora mögötti díványon: F. L. a zongora melletti |
| fotelban ült, le-lecsukló |
| szemmel, kicsit megborostásodva. A zongora alatti |
| padlólámpa és a másik szoba lámpájának |
| ajtó alatt átszűrődő fényében ültünk. Másnap |
| hétfő volt, számomra délutáni műszak. |
|
Tallózás az őszi–tavaszi táblázaton
| Szeretem ezeket a hétköznapokat, mikor épp csak le kell |
| ugranom reggel – amikor épp csak |
| leugrom reggel a hídig, vagy egy megállót |
| legalább hazajöhetek; néha |
| mindjárt a hídfőtől, esetleg gyalog, végig a parton, |
| rugdosva az évszaknak megfelelően ezt-azt, |
| és – szerda kivételével – mindig |
| sportujsággal. Legszivesebben a |
| (nehéz megmondani, miféle) cikkeket olvasom, |
| és emlékszem egy (két, több) |
| (nehéz megmondani, mire) – nyilván más is. De azt hiszem, |
| kevesen emlékeznek errefelé a Partizán- |
| Radnicski Nis mérkőzésre (1:0, Belgrádban |
| játszották tavaly ősszel), nem is valószínű, hogy |
| valaki egyáltalán emlékszik (nek feltünt). |
| most fejeződött be a bajnokság, és olvasom a sportban, |
| hogy a Partizán a második helyen végzett. Tavaly ősszel |
| ott voltunk épp aznap, mikor a Nis |
| még veretlenül érkezett Belgrádba; ha nem is |
| a bajnokság legelején tartottak, de úgy |
| jól az elején még, a hatodik-hetedik |
| – előveszem Belgrád-térképünket – |
| Trg bratstva i jedinstvától |
| n) a Trg Dimitrija Tucovičára, |
| (a Slavija szálló terére), |
| onnan tovább a Bulevár JNA-n, |
| (az ottani Néphadsereg útján). Szembe |
| eloszlottak a parkban kétfelől. Lámpa- |
| gyújtás órája lehetett, a kertvendéglők |
| forgalma megélénkült; katonák |
| mindenütt, persze, mondtam |
| kérdésedre, a helyi Honvéd |
| (vámostól? milicistától?) |
| megkérdeztük az eredményt |
| a Nemanjina és a Balkanska |
| volt (szabadságunk elején; a városból |
| persze visszafelé a Kralja |
| Vladimirán lévő diákszállónkba); ekkor még a Nis |
| megtartotta vezető helyét, gólaránnyal, |
| a későbbi bajnok Crvena Zvezda |
| visszajöttünk a tengerről, nem is egészen |
| két hét múlva, már leszorult a |
| (második? harmadik?) helyre; most pedig |
| a bajnokság végeredményét olvasva a sportban, |
| nem látom az ott feltüntetett |
| első hat közt (de a kiesők közt |
| sincs; s végtére egy újonccsapattól |
| nem megyünk le szeptemberben, kevés |
| futná valahogy (május–június: Mark Twain, |
| Handke, majd folytatom a félbehagyott |
| Janouch könyv, a Beszélgetések Kafkával |
| Murphy, Beckett „jelbenszületett”-je, |
| életre ítélt szerencsejóslatával a hatpennys álfakír, |
| s így munkát vállalt szerelmük érdekében), mondom, a pénz |
| nz szerezte tavasszal a legtöbb pontot, így hát |
| érthető második helyezése. És most már |
| valami meccsre is kimennénk, persze, |
| csak az osztályozókat játsszák a feljutásért. Szeretem |
| hazaérek a Dunaparton, kiolvasom a sportot, |
| (főként a), otthon beágyazok, |
| előveszem a (Mercedes), az (Optima) |
| írógépet, fel (lendítem), fel (tornázom) |
| a Párizs-íróasztalra (típusjelölés), odaviszem a szótárt, |
| indigót rakok (három másolattal) tíz adagba |
| (ha kevés van éppen: hét adagba, de hét |
| adagba mindenképpen, különben |
| szaporátlan a gyors cserélgetés), és csinálom a Mark Twaint, |
| a Janouchot, a Beckettet. Mikor hogy. Közben |
| a rég nem olvasott „Kedvenc könyveink”-polcról |
| előkotrom a Belgrád-térképet, megkeresem |
| – tizenegy nap kivételével – akár |
| ősz is lehetne; a Radnicski Nis |
| másodéves újonc lesz, a Partizán |
| – lefogadom – akármilyen tavaszi–őszi |
| sem nyeri meg a bajnokságot idén sem, |
| s a szeptembert már Randall Jarrell-nek hívják, |
| (Beckett is már csak a tizenegy nap miatt |
| csúszik át augusztusra), s egyáltalán: |
| a szeptembert, októbert stb. |
| (hónapok neve) nálam is hivatalnak, mint |
| nálad a hét öt napját mindig, |
| kivételével, amit magunkra szánhatunk, egytagban, a háromszázhatvanötből, |
| a „gyaloglós” déli parton |
| kedvünkre labdázgatunk, és majd |
| ezek a hétköznapok is végetérnek. |
|
A Puszta létige szomorúsága
| Szerettem volna, ha úgy van. |
|
Koratavasz
|
| „Innom túl sok volna, túl világos: |
| de e lassú, váró mozdulattal |
| tündöklése már elönti elmém.” |
| (Rilke; Nemes Nagy Ágnes ford.) |
|
| Most már csaknem biztosra vehető |
| hogy bajnok lesz a Cagliari. Vasárnap |
| pontot vitt haza Torinóból, és a |
| befejezés előtt hat fordulóval |
| két ponttal vezet. Ráadásul a |
| Juventus Firenzébe utazik, |
| a szardíniai bajnokjelölt |
| pedig két idegenbeli nehéz |
| (Roma, Juventus!) mérkőzés után |
| végre hazai pályán játszik. (Ez már |
| nincs benne a következő heti |
| totóban.) – Négy olasz meccsre lehet |
| tippelni egyébként: a Brescia–Napoli, |
| a „főmeccs” Fiorentina–Juventus, |
| a Lazio–Inter s végül a Torino– |
| Roma találkozóra. Így tehát |
| a Milan – nem hiszem –, a Lanerossi, |
| a Bari, a Verona, a Palermo, |
| a Bologna vagy a Sampdoria |
| jön számításba a Cagliarinak. |
|
| a bajnoki címre legesélyesebb két |
| csapat izgalmas küzdelmet vívott. |
| A 28. percben Niccolai, a |
| Cagliari középhátvédje fejéről |
| a Cagliari hálójába pattant a labda. |
| Öngól, 1:0. A 45. percben |
| Riva fejesgóllal egyenlített. |
| javára. Haller büntetőjét |
| Albertosi kivédte, de Lo Bello |
| megismételtette a 11-est, |
| és másodszorra Anastasi már |
| percben Riva rughatott 11-est. |
| Ezt Anzolin majdnem kivédte, az |
| erős lövés ugyanis a kezéről |
| pattant be a hálóba. 2:2. |
|
| A többi mérkőzésen is akadt |
| meglepetés. A legnagyobb: a Brescia |
| 3:0-ás győzelme Bolognában, |
| s az Inter pontvesztése. Idegenben |
| nyert még a Torino (–Verona, 1:0), |
| s a forduló üde színfoltja volt |
| egy 4:0 – : Lazio–Palermo… |
|
|
A bethlehemi istállóból egy kis jószág kinéz
Táj két figurával
|
Hh6
Hg4
Hf6
Hh7
Hg5
He6
Hd8
|
|
|
A gyalog lépésének jelölhetetlensége osztatlan mezőn
Az a bizonyos árnyalati különbség
| – Nem mindegy? – mondják –, |
| (Megnevezés:melyik? |
stb., folytatható, megvan.) |
|
| azt az árnyalatnyi különbséget, |
| mely az egyik (a találomra történő, a valódi) |
| a másik (a találomra történő, a valódi) |
| megnevezéstől |
(Megnevezés: |
| (Megnevezés:megnevezéstől |
stb., folytatható, megvan.) |
| Ha a kettő egymás mellé kerül, |
| már megállapítják: óriási a különbség. |
| Én azonban akkor is azt mondom: |
| csak egy árnyalatnyi |
(stb., folytatható, megvan.) |
|
|
Egy szó alibije
| futózápor; széllökés, szélroham |
| – levegőre/sétálni megy – |
| lehelet, szusz, fújás (hangszeré, orré) |
|
| titkos értesülés, tip, bizalmas tanács |
| buborék, hólyag (öntvényben) |
| légypiszok, légyköpés (húson) |
|
|
| a vihar az ajtóhoz csapja az esőt |
| – vihar tombol – a part felé hajtja a hajót (szél) |
| hát téged mi szél hozott? |
|
| lefújja a port egy könyvről |
| ágyúcsőhöz kötve végez ki embert |
|
| viszályt/egyenetlenséget szít |
|
| habozó, egyszer így beszél, másszor úgy |
| trombitát fúj/megszólaltat |
|
| kiürít tartályokat (tengeralattjárón) |
| felfúj (állatot takarmány) |
|
| kiéget/kiolvaszt/kicsap biztosítékot |
| – mit bánom a költségeket! |
| fütyülök rád! egyen meg a fene! le vagy szarva! |
|
|
| hagyja, hogy a lovak kifújják magukat |
| kilövell (fecskendőnyílásán a bálna) |
|
| elpattan, kiég (villanykörte) |
| kiég, kiolvad, kicsap (biztosíték) |
|
|
| ide-oda ráz/repít valamit |
| – a szél összekuszálta a haját |
|
| elfúj, elkerget, eloszlat, elvisz |
| szétoszlatta/elvitte a ködöt |
| a szél magával ragadta a vitorlákat |
|
| ledönt (fát, kéményt), megdönt (gabonát) |
| a szél lesüvít a kéménybe |
|
| „az ajtókat dinamittal törték be” |
|
| váratlanul beállít, látogatóba benéz |
| szappanbuborékot ereget/fúj |
|
|
| az ajtó kinyílt/kitárult a szélrohamtól |
| megindít, befúvat (nagyolvasztót) |
|
| kifújja, kihajtja a levegőt (a gázcsövekből) |
|
| szétpukkad, leereszt, defektet kap (gumiabroncs) |
| kiolvad, kiég (biztosíték) |
|
|
| elül, elvonul (vihar, zaj) |
| lezajlik (valami), elalszik (ügy) |
|
| hagyjuk ezt elmúlni (v. feledésbe menni) |
| várjuk meg a kedélyek lecsillapodását |
|
|
| forgat, táncoltat (faleveleket) |
| ide-oda mozog, himbálődzik (ág, gally) |
| ide-oda libben/forog, gurul (száraz levél) |
|
| felrobbant (hidat, épületet) |
| légbe röpít (aknát, lőporraktárt) |
| felfújtat (gumiabroncsot), fényképet felnagyít |
|
|
|
Philip Marlowe magándetektív névjegye, teleírva
|
van rá lehetőségem: miért ne – ? |
|
| (Plusz költségek: Ph. Marlowe) |
|
|
– ha ez nem feltételezne valamit – |
|
|
nék is (csak az azonosítás |
|
kedvéért: nem is volt olyan jelenet, |
|
volt olyan, maga a címlap) |
|
– igaz, mindez feltételezne valamit – |
|
nék is, arról nem is beszélve |
|
| (Plusz költségek: folyt.; idézett mű: a címlap) |
|
|
szólva, hogy. nadrágja lötyögősebb |
|
– ő fogta balról* (revolverrel; de még így is |
|
s nem érdekel, hogy a másik feszült; |
|
z volt még látható (*: ua. jobbról) a címlap |
|
másik széle felé, csak nem a ké |
|
hiányzott, hanem a kar, mandzsettából, |
|
s a pasas többi része. Ennyit a |
|
|
plusz költségekről, egyelőre. |
|
De ha már a címlapra van lehetőség, |
|
– talán egy váratlan sugallat |
|
|
van a többire is; és most a |
|
részek következnek, azok a |
|
|
részek („Az olajaknában van – mondta –, |
|
oszlásnak indult szörnyüség.”) így hát. |
|
rozsdás (csak az azonosítás |
|
kedvéért: így hívták véletlenül az eltűntet) |
|
fém, régi fa, elcsendesedett fúrótornyok és |
|
| (Plusz költségek; megtérítve a napi1 mellett) |
|
|
mert mindez semmiség ahhoz
|
|
| (Idézetek, folyt.; monológok: Ph. Marlowe) |
|
|
képest, amit (folyt. köv.; és |
|
|
nincs bennem semmi érzés, sem- |
|
|
és olyan pénzéhes vagyok, hogy a |
|
béremért, ami kitesz napi1
|
|
meg a haverjainak gyűlöletét |
|
annyit mondok, hogy nagyon szépen köszönöm |
|
és remélem, ha bármi akad, ezután |
|
én mindenképpen itthagynék egy névjegyet |
|
ha valami felmerülne. Teszem mindezt napi1
|
|
ért – s egy kicsit talán azért |
|
(hi) te maradt még egy megtört öreg (megtört? öreg?)
|
|
nak (folyt. itt:) nem arról van szó, hogy meghal… arról, amit |
|
előtte végig kell gondolnia |
|
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
|
|
(ld.: nak) tól; nem kértem, de ő
|
|
megengedheti magának, hogy kifizesse. |
|
Még (pénzösszeg; az előbbi kétszerese) kaphatok azért, |
|
3 t („ 3 nem volt rossz fiú. Én
|
|
nem szerettem. Azt hiszem, egyenes |
|
ember volt. Épp hogy számomra egyszerűen nem jelentett |
|
semmit, így vagy úgy, élve vagy holtan”), ha tudom. |
|
(Névmás, megszólítva, magázva, az előbbi nőhöz) most
|
|
(pénzösszeg; az előbbi tizenötszöröse) t kínál nekem. |
|
Ez már igazi nagymenővé avat. |
|
(az előbbi összeg) ért saját otthonom lehetne, |
|
t vehetnék. Még nyaralni is elutaz- |
|
arra gondolnom, hogy esetleg kihagyok |
|
|
(nem mindegy? hogy eddig: másképp? |
|
|
nem mindegy? – összehasonlításunk |
|
bárkivel, önmagunkkal is csak |
|
komputer-boxolás, mint mondjuk egy |
|
Joe Louis – Cassius Clay meccs) |
|
most én is úgy, most meg akarom én is úgy |
|
|
szerettem. Beszálltam és elindultam lefelé. |
|
gondoltam, hol fekszik az ember, |
|
meghalt. Egy (ld. fentebb) |
|
vagy márványobeliszk alatt a hegytetőn? |
|
Olaj és víz, szél és levegő; mind egyremegy |
|
(aztán nem szólítgatjuk többé a halottat |
|
– hagytunk neki mindig egy csésze teát, az most megmarad – |
|
nem szólítgathatjuk örökké; |
|
aztán megint csak szólítgatjuk – ) |
|
s már nem bánja, milyen mocskos módon |
|
|
– „Kedves – (név, megszólítás), |
|
galom előkészítése. Ezzel kapcsolatban tájékoztatjuk; |
|
(galom kb. március 1. és november 1.) |
|
közötti időben bonyolódik le. |
|
Tájékoztatjuk egyben, hogy ezévben is indítunk |
|
Ezévben is számítunk az Ön |
|
munkájára. Kérjük, amennyiben Ön is kiván |
|
Amennyiben ezévben nem kiván” |
|
| (Idézetek; Ph. Marlowe; bef.) |
|
|
← VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE VÉGE → |
|
Magam is részese voltam ennek a |
|
Nem használt semmit VÉGE VÉGE |
|
Nem használt semmit. Arra volt jó, hogy |
|
ne lássam egyszer soha többé. |
|
|
Tekercs
|
„Nem, nem kívánom vissza soha többé.”
(Samuel Beckett: Az utolsó tekercs)
|
| Erre majd emlékezni akarok. |
| (folytonos mi?) – folytonos, |
|
| begázoltam, aztán már csak |
| a továbbiak következhettek, |
|
| elfordultam, párhuzamosan |
| haladtam a parttal (erről volt szó!), |
|
| lett újra, az volt az utolsó |
| (az utolsó) borús nap, nyár lett, vízmosásos |
| Látszottak odaátról a (szőlő) |
| dombok, látszottak a szőlő |
| (dombok), pár (prés) ház, |
| pár prés (ház), szemközt. |
| (besötétedett?) besötétedett, csak az utak |
| (mit? mit tettek kevésbé feltünővé?); |
| az öntvénybeton járda. Nappal |
|
| lehetett, keresztülestünk a |
|
| szél fújt: fű és homok, csattogott a |
| szívja a test a nappali forróságot, este kibocsátja, |
| dupla öröm.); éppen ezért dupla öröm |
| megfoltoztuk a gallérját, az ujját, |
|
| s a kerítések és a gömbakácok közt, |
| (ami volt, minden) ilyen volt: – kb. másfelet |
|
| a felhők mögött, a szél most |
| bástya-szerűen kiképzett öböl |
| rőtes-barna kőszegélyén, úszott az |
| egész part. Persze, mindez egy másik |
|
| községben, végigállta (igerag) a rövid |
| (fontos ez?) a rövid sort; víz |
| spriccelt majdnem a padig, |
| meghámozta (igerag) a gyümölcsöt, |
| eldobta (stb.) a héját, a zacskó- |
| ba előbb beletörölte (stb.) a kést. Magas |
| kerítés vette körül a teniszpályát, |
| ázott volt a salak; a parki |
| úton, a sarkon, befordult egy |
| kisfiú, biciklivel. A fagylaltos, a lángos |
| bódéja zárva volt; távoztam; nem jártak körül a parton |
| sószóróval, kukoricával; de délutánra, |
| emlékszem: kiderült. Vízmosásos |
| nyár lett (az utolsó, és –) |
| még felkéredzkedtem épp egy szekérre, |
| de nem vitt végig, én viszont |
| (érthető), érthető, ott akartam |
| maradni a közelben, egyre |
| közelebb akartam maradni; kocsikenőcsös |
| lett a lábam, lekászálódva. Este |
| elnyeli és kibocsátja, jólesett az |
| zörgése. A nád- meg az üvegzörgés. A – (italféleség) –. |
|
| Emlékezni akarok erre. (– nem is itt –) |
| Igen. Emlékezni akarok erre. |
|
|
Az amatőrség elvesztése
| . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . |
| – bár nem mondom, hogy ez volt az első
|
| BÁR NEM MONDJA, HOGY EZ VOLT AZ ELSŐ |
| ilyen eset, de hogy akkor nem mehettem vissza, |
| ILYEN ESET, DE HOGY AKKOR NEM MEHETETT VISSZA, |
| rossz volt, nagyon rossz. |
| – emlékezetesen érintett. |
|
| Emlithetném azt a felhőt is |
| EMLITHETNÉ AZT A FELHŐT IS, |
| amely jó fél-úton „üldözött” |
| AMELY JÓ FÉL-ÚTON ÜLDÖZTE |
| és azt hittem, utolér az esővel, |
| ÉS AZT HITTE, UTOLÉRI AZ ESŐVEL, |
| de meg tudtam tartani előnyömet |
| DE MEG TUDTA TARTANI ELŐNYÉT |
| és – aztán nem tudom, mi lett vele. |
| ÉS AZTÁN NEM TUDJA, MI LETT VELE. |
| – éreztem: változik a táj is, |
| ÉREZTE, VÁLTOZIK A TÁJ IS, |
| elágazott az út: mehettem volna |
| ELÁGAZOTT AZ ÚT, MEHETETT VOLNA |
| a partmenti jegenyesoron, jől ismertem; |
| A PARTMENTI JEGENYESORON, JÓL ISMERTE; |
| miért mentem mégis a félsziget belseje felé? |
| MIÉRT MENT MÉGIS A FÉLSZIGET BELSEJE FELÉ? |
| De hamar letértem a műútról; |
| DE HAMAR LETÉRT A MŰÚTRÓL; |
| hadd említsem itt azt a kis facsoportot, |
| HADD EMLÍTSE ITT AZT A KIS FACSOPORTOT, |
| melyet az útelágazás háromszögében láttam, |
| MELYET AZ ÚTELÁGAZÁS HÁROMSZÖGÉBEN LÁTOTT, |
| bár azt hiszem, fontosabb dolgokat nem említek közben. |
| BÁR AZT HISZI, FONTOSABB DOLGOKAT NEM EMLÍT KÖZBEN. |
| Említhetném a rengeteg biciklit a hajógyári telepen |
| EMLÍTHETNÉ A RENGETEG BICIKLIT A HAJÓGYÁRI TELEPEN |
| – nem is tudtam, hogy ott van a hajógyári telep –, |
| NEM IS TUDTA, HOGY OTT VAN A HAJÓGYÁRI TELEP –, |
| említhetném a döngő acéllemezek zaját: |
| EMLÍTHETNÉ A DÖNGŐ ACÉLLEMEZEK ZAJÁT: |
| elég hosszan a kerítés mellett vitt utam; |
| ELÉG HOSSZAN A KERÍTÉS MELLETT VITTE ÚTJA; |
| aztán a sárguló nádasokat néztem, már a vízben |
| AZTÁN A SÁRGULÓ NÁDASOKAT NÉZTE, MÁR A VÍZBEN |
| csak nagy ritkán húzott el mellettem egy-egy kocsi, |
| CSAK NAGY RITKÁN HÚZOTT EL MELLETTE EGY-EGY KOCSI, |
| gyalogosokkal pedig alig találkoztam. |
| GYALOGOSOKKAL PEDIG ALIG TALÁLKOZOTT. |
| A Csúcshegy felé vágtam neki, |
| A CSÚCSHEGY FELÉ VÁGOTT NEKI, |
| leheveredtem valami levendulásnál, |
| LEHEVEREDETT VALAMI LEVENDULÁSNÁL, |
| – jól mondom, azt hiszem – |
| Aztán megelégelhettem egy idő múlva, |
| AZTÁN MEGELÉGELHETTE EGY IDŐ MÚLVA, |
| Feltekeregtem az ösvényen az első magaslatra, |
| FELTEKERGETT AZ ÖSVÉNYEN AZ ELSŐ MAGASLATRA, |
| majd a domb nyergén mentem tovább, |
| MAJD A DOMB NYERGÉN MENT TOVÁBB, |
| és még két vagy három magaslatot érintettem. |
| ÉS MÉG KÉT VAGY HÁROM MAGASLATOT ÉRINTETT. |
| A kilátónál nekitámaszkodtam a korlátnak, |
| A KILÁTÓNÁL NEKITÁMASZKODOTT A KORLÁTNAK, |
| – mögöttem egy apa mutatta körbe a fiának a tájat – |
| MÖGÖTTE EGY APA MUTATTA KÖRBE A FIÁNAK A TÁJAT, |
| – mögöttem egy apa fényképezte a fiát a fenyőknél – |
| MÖGÖTTE EGY APA FÉNYKÉPEZTE A FIÁT A FENYŐKNÉL, |
| s egyedül maradhatok a kilátón. |
| S EGYEDÜL MARADHAT A KILÁTÓN. |
| Láttam lent az út folytatását, |
| LÁTTA LENT AZ ÚT FOLYTATÁSÁT, |
| megismertem a rövid kis fasort, |
| MEGISMERTE A RÖVID KIS FASORT, |
| azt a négy-öt fát, melyet már a multkor megjegyeztem; |
| AZT A NÉGY-ÖT FÁT, MELYET MÁR A MULTKOR MEGJEGYZETT; |
| láttam a nádas közt pár deszkapallót, |
| LÁTOTT A NÁDAS KÖZT PÁR DESZKAPALLÓT, |
| de ilyen magasból nem tudhattam: milyen a bejárás különben, |
| DE ILYEN MAGASBÓL NEM TUDHATTA: MILYEN A BEJÁRÁS KÜLÖNBEN, |
| úgyhogy „nem mertem volna megfürdeni”. |
| ÚGYHOGY NEM MERT VOLNA MEGFÜRDENI. |
| Házakat láttam persze, szétszórva; |
| HÁZAKAT LÁTOTT PERSZE, SZÉTSZÓRVA; |
| és ahogy sokáig néztem a víz párás felszinét, |
| ÉS AHOGY SOKÁIG NÉZTE A VÍZ PÁRÁS FELSZINÉT, |
| Elég nagy kerülővel mentem le a faluba vezető országútra. |
| ELÉG NAGY KERÜLŐVEL MENT LE A FALUBA VEZETŐ ORSZÁGÚTRA. |
| (Tehát mégsem mentem egészen körbe.) |
| TEHÁT MÉGSEM MENT EGÉSZEN KÖRBE. |
| körülötte még nem láttam házakat, |
| KÖRÜLÖTTE MÉG NEM LÁTOTT HÁZAKAT, |
| és bent is majdnem egyedül voltam, |
| ÉS BENT IS MAJDNEM EGYEDÜL VOLT, |
| ha az egyik sarokban beszélgető pincért nem számítom. |
| HA AZ EGYIK SAROKBAN BESZÉLGETŐ PINCÉRT NEM SZÁMÍTJA. |
| Mondhatom, jólesett üldögélni a hűvös helyiségben. |
| MONDHATJA, JÓLESETT ÜLDÖGÉLNI A HŰVÖS HELYISÉGBEN |
| Emlékszem: gulyást ettem, |
| EMLÉKSZIK: GULYÁST EVETT, |
| volt egy pohár söröm, két sóskiflim, |
| VOLT EGY POHÁR SÖRE, KÉT SÓSKIFLIJE, |
| Aztán felsétáltam az apátsághoz, |
| AZTÁN FELSÉTÁLT AZ APÁTSÁGHOZ, |
| elálldogáltam közben az eléggé mocsaras belső tó partján, |
| ELÁLLDOGÁLT KÖZBEN AZ ELÉGGÉ MOCSARAS BELSŐ TÓ PARTJÁN, |
| keresztülvágtam valami gazdasági udvaron, |
| KERESZTÜLVÁGOTT VALAMI GAZDASÁGI UDVARON, |
| ott mentem el a meteorológiai állomás mellett, |
| OTT MENT EL A METEOROLÓGIAI ÁLLOMÁS MELLETT, |
| fent természetesen megnéztem ujra az apátságot, |
| FENT TERMÉSZETESEN MEGNÉZTE UJRA AZ APÁTSÁGOT, |
| és lekanyarogtam a kikötőhöz. |
| ÉS LEKANYARGOTT A KIKÖTŐHÖZ. |
| Ide jutottam volna a parti jegenyés úton, |
| IDE JUTOTT VOLNA A PARTI JEGENYÉS ÚTON, |
| ahol – ezt mondanom sem kell – |
| AHOL, EZT MONDANIA SEM KELL, |
| sőt, többnyire arra jöttem. |
| SŐT, TÖBBNYIRE ARRA JÖTT. |
| Csak úgy próbaképpen mentem vagy pár száz métert |
| CSAK ÚGY PRÓBAKÉPPEN MENT VAGY PÁR SZÁZ MÉTERT |
| visszafelé most is ezen az úton, mielőtt továbbindultam |
| VISSZAFELÉ MOST IS EZEN AZ ÚTON, MIELŐTT TOVÁBBINDULT |
| a révhez (mert aztán a déli partról utaztam vissza). |
| A RÉVHEZ, MERT AZTÁN A DÉLI PARTRÓL UTAZOTT VISSZA. |
| a napot most eltakarta a hegy; |
| most a félsziget árnyékos felén voltam; |
| MOST A FÉLSZIGET ÁRNYÉKOS FELÉN VOLT; |
| két óra felé járt, ráértem, |
| KÉT ÓRA FELÉ JÁRT, RÁÉRT, |
| elténferegtem egy kicsit a Sport-szálló körül a parkban; |
| ELTÉNFERGETT EGY KICSIT A SPORT-SZÁLLÓ KÖRÜL A PARKBAN; |
| emlékszem: az egyik ilyen utamra |
| EMLÉKSZIK: AZ EGYIK ILYEN UTJÁRA |
| magammal vittem egy könyvet is, a Félkegyelműt
|
| MAGÁVAL VITT EGY KÖNYVET IS, A FÉLKEGYELMŰT |
| s itt olvasgattam egy padon. |
| S ITT OLVASGATOTT EGY PADON. |
| Megettem útközben egy zsemlecipót sajttal, |
| MEGEVETT ÚTKÖZBEN EGY ZSEMLECIPÓT SAJTTAL, |
| Beültem a Sport-szálló üvegteraszára, |
| BEÜLT A SPORT-SZÁLLÓ ÜVEGTERASZÁRA, |
| majdnem egy szintben ültem a vízzel, |
| MAJDNEM EGY SZINTBEN ÜLT A VÍZZEL, |
| de tudom: most elmondhatom, ahogy akarom. |
| DE TUDJA: MOST ELMONDHATJA, AHOGY AKARJA. |
| Csak amikor megtudtam, hogy nem mehetek vissza,
|
| CSAK AMIKOR MEGTUDTA, HOGY NEM MEHET VISSZA, |
| – bár nem ez volt az első – |
| bár nem mondom, hogy ez volt az első – |
|
|
Egy Kosztolányi-vers
| Most harminckét éves vagyok |
|
|
|
| Ha haldoklom, ezt suttogom: |
|
|
talán ez az, amire mindig vártam.
|
|
|
|
A. Rimbaud a sivatagban forgat
| |
| – van, amit viszont nem lehet |
| másképp, és én azért mondom, hogy inkább |
| ne, és akkor legjobb az is, ha |
|
| |
| miért is ne lehetne akár egy |
|
| |
| Csak tudnánk közben mihelyett |
|
| (Hang: a panaszfalnál, beszédhibával) |
|
| |
| ténik, néha viszont mégis a várakozás |
| nik, most már csak azt kel |
| lene tudni, mikor hogy tör |
|
| |
| mindig ezen belül valami még; |
| – és ide több szó illik – után |
|
| (Haiku; a csillagok alatt) |
|
| |
| NE ZAVARD A HASZONÁLLATOT |
|
| |
| ! tlob a innem dzek, ruhtrA |
|
| |
| Arthur, kezd menni a bolt |
|
|
A Sátán körbemutogatja Jézusnak a világot
(Naív mester munkája; részlet)
Rimbaud mégegyszer átpergeti ujjai közt az ábécét
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v x y z |
” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” |
” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” |
” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” |
” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” |
” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” |
” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” ” |
|
Egy talált tárgy megtisztítása
Egy vers vágóasztala
| „Ha a Giocondáról, vagy teszem azt, |
| Tizian Kesztyűs férfijéről |
| ránk maradhatott volna egy |
| skatulyára való amatőr fénykép, |
| vagy a hangjuk magnetofonszalagon, vagy |
| egyenesen néhány tekercsnyi |
| szines hangosfilm felvétel… bizonyára |
| volna némi érdekessége annak is, |
| hogy levetíthetünk egy-két ilyen |
| töredékes, a modellek valóságos |
| életéből vaktában megőrzött kockát.” |
|
| Ha első mozi-élményemre gondolok, |
| több dolog jut az eszembe. |
| Az emlékezés sajátosságai |
| eluralkodnak az emlékezés |
| ráadásul még tökéletlenebb |
| kompozíciót is alkotnak, mintha teljes |
| hiányuk miatt kellene szomorkodnunk. |
| A fenti idézet véletlenül |
| bukkant elő; nem hiszem, hogy tudatosabban |
| befolyásolta volna bármiféle |
| „törekvésemet”, ha az „A. Rimbaud
|
|
a sivatagban forgat” esetében |
| ilyesmiről egyáltalán lehet szó. |
| Mégis: befolyásolhatta és ez így is |
| történt nyilván, megszámlálhatatlan |
| apró erő egyike lehetett. |
| De ha ez így igaz, könnyű belátni, |
| hogy – miként ezt oly sokszor olvashatjuk |
| könyveket bevezető írói instrukcióként – |
| mindez csak játék. |
Nem is lehet más; Rimbaud: |
| valamennyiünk számára „képzelt alak” |
| csupán, köröttünk sürgő-forgó |
| embertársainknál, akiket mindenféle |
| tulajdonsággal ruházunk fel magunkban |
| beszélnék mindvégig; az úgynevezett |
| „megcáfolhatatlanul valóságos” |
| tényekről itt kevés szó lesz), tehát |
| az élőknél A. Rimbaud bizonyos módon |
| kétségkívül kevésbé eleven. |
| Nem hiszem, hogy élő ember vers-címbe |
| helyezhető ilyenképp; az akadályfutást |
| is mindig kellékekkel rendezik, nem |
| egymáson ugrálnak át a részvevők. |
|
| Fájó, hogy valamelyest mégis ez |
| történik, még így is. Nem tartom szép dolognak |
| Kívül helyezünk vele valamit |
| önmagunkon. Hiszen: érdekelne-e |
| Rimbaud, ha nem az érdeken |
| lenne a hangsúly? ha nem tartanám |
| – önző módon – alkalmasnak arra, |
| hogy valamit kivetítsek reá, |
| síkjára? Rendkívül egyszerű lenne |
| kimondani: mit. Mégis: hiba lenne. |
| Hiszen akkor szavakba önteném |
| mindazt a kétkedést, melyhez nyilvánvalóan |
| jogom van, amennyiben hordozom, |
| de hirdetni nincs jogom, hiszen a dolgok |
| állásáról, saját személyemen kívül, |
| nem sok elképzelésem lehet, |
| nem tudom, kimondva mi, hol mit jelent. |
| A Rimbaud-képzet viszont éppen ez: |
| „ő nem szavakba öntötte…” Hanem? |
| De ha – dokumentumszerűen akár – |
| tudhatnánk is róla valamit, |
| az is kevés lenne, hisz valamennyi |
| pillanatáról információval |
| kellene rendelkeznünk, lévén hogy ő |
| sem mindig egyformán gondolta stb. |
| Azt hiszem, az ilyen bizonytalanság |
| – lassanként – legnagyobb bizonyosságunkká |
| válik. A nehézségek elhanyagolhatóvá |
| lesznek; s így már a továbbiakban |
| csak részlet-nehézségekkel bajlódunk, a |
| nehézségek nehézségeivel. |
| Ahogy azt bevezető Gioconda- |
| idézetem szerzője írja egyik |
| könyve élén: „az elbeszélés |
| nehézségeivel”. Így lesz az „élet” – |
| „műfaj”. Hiszen az elbeszélés: |
| már maga is valamiféle nehézség. |
| ténye, lehetősége maga. S a „műfaj” |
| helyett – választhatjuk az „életet”. |
| Azt hiszem, igencsak romantikus |
| képzeteink közé tartozik Arthur Rimbaud. |
|
|
| Első mozi-élményem kétségtelenül |
| nem az volt, hogy túlságosan |
| „hátra” vettek nekem jegyet, s így |
| – nem látván jól a feliratokat – |
| másfél órán át nem tudtam mit látok. |
| De bármikor történt is ez |
| élmény lehetett. Mármost kétségkívül |
| ennél is régebben esett az, |
| hogy – ha utólag visszagondolok – |
| egy másik előadáson pedig |
| féltem a moziban. Eléggé furcsa, |
| ahogy ezt ma rekonstruálhatom. |
| Az, hogy féltem, úgy „bizonyítható”, |
| hogy most már nem tudnám felidézni, |
| hol is volt az a mozi, ahova |
| elvittek. Ez azonban – érzem – |
| azzal az állapottal, hogy akkor |
| Vagyis hogy olyasféleképpen |
| ültem abban a moziban, mint ahogy |
| a légópincében érezhettem magam, |
| mikor nálam négy évvel idősebb |
| barátom (hat- és tízévesek voltunk) |
| felkapott s elkezdett velem |
| az egyébként jólismert folyosókon |
| a fáskamrák deszka- és betonfalai |
| között. De mármost azt, hogy |
| leoltotta-e a villanyt és azért |
| vagy a szememet kötötte be: |
| Hajlandó vagyok azt hinni, hogy egyiket sem |
| tette, de mivel én most nem tudom |
|
akkori valómban kinyitni a szemem, |
| Folytatom; sokkal későbbi film-élményem |
| egy „Ilyen hosszú távollét” című film. |
| clochardja, Albert Langlois nyilvánvalóan |
| mindent megtett volna azért az |
| asszonyért, aki felismerni vélte benne |
| húsz éve elveszített férjét. |
| Csak éppen emlékezni nem tudott |
| mindarra, amiről az asszony |
| beszélt neki, hogy emlékezetét |
| felébressze; arra tehát, ami |
| valaha összekötötte őket. És |
| ilymódon csak az egyetemes részvét, |
| az esetlegesen fellobbanó |
| szeretet vezethette, ugyanaz |
| az ösztön, mely ollót fogó kezét |
| (A képesujságokat a szeméttelepen |
| zsákba gyűjtötte. A kivágásokat pedig |
| – legdrágább, komolyan vett kincseit: |
| államfők, autómárkák, szinészek, |
| bútorok stb. fotóit – külön ládában. A háza |
| is ládákból volt. Ugyanabban a |
| napközben járt. A hulladékszedéshez |
| azonban kesztyűt húzott.) |
| azonban kesztyűt húzott.) |
Nem hiszem, |
| hogy mindez egyenes összefüggésben |
| lenne – nemhogy az A. Rimbaud…-val –, |
| de más egyébbel sem, amit |
| – pontatlan szavakkal egy ember |
| „gondolkodásmódjának”, „beállítottságának” stb. |
| szokás nevezni. Egy biztos: eszembe |
| jutott, elmondhatom. Valamiféle |
| szeméttelepen gyűjtjük-e kincseinket? |
| emlékezetünkkel? Igényelhet-e bármi, |
| ami a kezünk alól kikerül, |
| sincs részünk? Vagy éppen ezért? |
| S nemcsak igényelhet, hanem |
| mindez egyenesen kötelező? |
| Valami módon, kétségkívül: igen. |
| Valami módon az a konkrét fel nem |
| ébreszthető emlékezés, amelyre |
| a másiknak szüksége van belőlünk, |
| több, mint az Egyetemes Bármi. |
| De – egymássá alakulhat a kettő. |
| Műfajjá az „élet” és életté a „műfaj”. |
| Ha A. Rimbaudnak (a róla olvasott |
| képeskönyveknek, a róla alkotott |
| fogalmaimnak stb.) tartoznék hűséggel csupán, |
| ha a filmnek lennék adósa, hogy |
| ürügyül kölcsönvehettem, nos, az imént |
| elmondottakkal mindent elintézhettem |
| volna, méghozzá: gyanítom, hogy majdnem |
| feleslegesen. Mindez azonban nincs így. |
|
| A versek címei – úgy tapasztaltam – |
| fontosakká is válhatnak. Sok mindent |
| Szerkezeti egységbe kerülhetnek |
| az anyaggal. De mi itt az anyag? |
| Folyamat, amelynek eljutunk |
| a papíron leírt első betű |
| által határolt kezdetétől |
| – nem jelzett – végpontjáig. |
| Közben történik mindenféle. Hogy miért? |
| s hogy miért éppen így? Egyébről se |
| Legfeljebb összeszámolhatnám |
| a versbeli „akadályokat”; ezeken |
| mindenki átugrál majd vagy éppenséggel |
| megbotlik egyik-másikukban – |
| – már aki végigmegy a pályán. |
| Végigmehetek én is, újra. |
| A Kép-ben embereket „állít be” A. Rimbaud; |
| s vajon a „helyett”: nem maga a tűző |
| nap káprázata-e, vajon nem sugallja, |
| hogy az egyik alak, egyik alakzat |
| helyett lehetne akár egy másik is, |
| sőt: az egész beállítás helyett |
| történhetne akármi más is; |
| tovább megyek: hogy Rimbaud |
| forgathatott volna is csakugyan, vagy – |
| még korántsem végül – babrálhatna helyette |
| ezekkel a háttérből kétségkívül |
| kirajzolódó alakokkal más is? |
| De ha ezt „jelenti” mindez: miért nem |
| lehet így elmondani? Nem tudom; |
| jó lenne bizonyára, ha így |
| el lehetne; tisztázni kellene azonban |
| előbb az így és a másképp fogalmát. |
| Nehogy az egyik a másik helyett |
| kerüljön a képbe (ami csak egy |
| bizonyos határig nem baj). De akkor |
| már azonosultam is a leírt szavakkal |
| melyek – forma szerint – nem mondanak mást, |
| mint hogy: „helyett”. Ez a feladatuk |
| ama kirajzolódó alakoknak |
| is: helyett; ezt kell tenniök, |
| egy módosítószót kell tenniök. |
| Ez – kutyakötelességük. Dehát |
| nem nevetséges-e minden eféle |
| kutyakötelesség? S főként – a sivatagban? |
| (Megint egy romantikus képzetünk!) |
| Viszont: „ugrál”-e csakugyan? |
| Kérdések, megválaszolhatatlanul. |
|
| Nem is fontos, mi a válasz. Elég az, |
| néha olyasvalamit, mint „a világ” |
| túlkompenzáló jósága; ahogy |
| a panaszfal túltesz töredékes |
| dadogásukon, ahogy mindegy neki, |
| mit mondunk, egyetlen dolog számít: |
| hogy emberi nyelven dadogunk. És hogy |
| el ne szomorodjunk, mint szegény Rimbaud |
| a nyilván keservesen haladó |
| felvételek közepette, melyek |
| értékes dokumentumnak, nagyszerű |
| teljesítménynek, tökéletes |
| hiábavalóságnak, málló anyagnak és |
| vakító szellemnek, meg ki tudja |
| még minek nem számítanak; nehogy |
| annyira elszomorodjunk tehát, |
| hogy következő szomorúságunkat |
| esetleg ne legyen kedvünk bevárni, |
| minket és ebben igazán nincs |
| nagyjából felismergetjük. Poénjeink |
| el sem puffanhatnak, mire |
| (statisztáinkkal) megszólaltatnánk őket, |
| rekviemmé lesznek, talán –- miértünk. |
| rövidnek, kevéskének bizonyulnak, |
| hol naphosszat elhallgatnánk őket, hol meg |
| elég, ha csak a felét-harmadát |
| Hiszen a foghíjas reklámfeliratoknak |
| nincs-e ugyanannyira „igazuk”, mint |
| hibátlanul villogó párjuknak? Egy mondás |
| vers többet érhetne, mint mondjuk |
| egy hajnali káposztaföld, vagy a |
| falu bolondjának összes dolgai, |
| (vagy egy clochard; filmbéli, ráadásul, |
| egy szeméttelep vagy egy sivatag; |
| sivatagbavonulás hallomásból |
| ismert ténye stb.) – ha ez így |
| nagyon-nagyon keveset érne. És most |
| eszembe jut még valami. Forgattam én is |
| filmet. Vagy legalábbis majdnem én. |
|
|
| 1960-valahányban történt. Barátom |
| A. szerzett valahonnan egy kamerát. |
| Azt hiszem, elég régi és rossz |
| masinát, s – nem értek hozzá, úgy |
| mondom, ahogy ő – „kazettás” filmet. |
| kapta, a filmfelvevőgépet |
| két hétre – (hat hétre? négy hétre?) – |
| kölcsön. Budán és Balatonakarattyán |
| forgattunk. A. tudta, mit akar. Legalábbis |
| Egyetlen szót le nem írtunk a dologból, |
| egyetlen szót hozzá nem tettem ahhoz, |
| amit A. elmondott nekem a filmről. |
| Játszanom kellett a filmben. Nem tudom, kit. |
| Lépcsőkön kellett fel- és lerohannom. |
| Vizivárosi utcákon támaszkodtam |
| ma már nem létező falakhoz. Rácsokon |
| néztem be, kapualjakban tüntem el. |
| És nem tudtam, és mégis pontosan |
| tudtam, miért. Soha ennél pontosabban |
| nem tudtak semmit. Vagy talán – mégis? |
| Talán csak én nem akartam volna |
| pontosabban tudni valamit? Talán ott, |
| a mozi leghátsó sorában is |
| vezeklésül ezért kellett hiába |
| meresztgetnem a szemem? Már akkor régen? |
| Talán a clochard is ezért…? Csak |
| én – nála „civilizáltabban”? Fürdőkáddal, |
| „szellemi élettel”? (Noha |
| ezekben a dolgokban, azt hiszem, |
| elkapatottnak éreznem magam; de baj azért nincs.) |
|
| Mintha most születne meg az A. Rimbaud, |
| most, hogy ezeket a sorokat írom. |
| lássam! s csakugyan: talán sose |
| olvasom el ujra. Már nem kell. De eddig – |
| még kellett. „Mindaz a kétkedés, amelyhez |
| nyilvánvalóan jogom van, amennyiben |
| hordozom, de hirdetni nincs jogom, |
| hiszen a dolgok állásáról saját |
| személyemen kívül nem sok elképzelésem |
| lehet, nem tudom, kimondva mi, hol, mit jelent –” |
| Később többnyire megkapjuk a választ. |
| Arra például: mit is írtunk. |
| Legalábbis nagyon gyakran történik így. |
| Addig: nos, addig terjed a kutyakötelesség, |
| melyet majd – minek a határát |
| átlépve? –: semmire cserélhetünk. |
| Valami már nem-őriznivalóra; |
| valamire, ami több mint a „vers”, |
| de – néha – csak a „vers” után több annál. |
|
| Még ennyit sem szabadna így kimondanunk. |
|
|
|
Egy talált tárgy megtisztítása
(Törlendő segédegyenesek)
| hosszúra nyúlt W.-i tartózkodásáról, |
| hogy érkezését, távozását |
| – (ugyan)oda, (ugyan)onnan –, |
| rengeteg mászkálását (közben), |
| e csatangolások látszólag céltalan ismétlődését |
| egyáltalán elképzelhessük, |
| (ahogy mintha egy üres városban bolyongna): |
| a Plac Trzech Krzyżyre torkolló, innen nyíló |
| utcákról: a Wiejskáról, a Brackáról, |
| a Mokotowskáról, a Żurawiáról, a Hożárol, |
| a Książęcáról, az Aleja Ujazdowskieről, |
| s miután ezeket megemlítettük, |
| tágítani kell valamelyest a kört, de |
| egyelőre még csak magán a Wiejskán, a Mokotowskán, az Aleja |
| Ujazdowskien, s még itt sem a Piękna utcáig, |
| az Ujazdowski- meg a Łażenki-parkig, |
| a Koszykowáig, vagy netalán a |
| ahova ezeken az útvonalakon mindig eljutott, |
| hanem csupán annak megállapításával, |
| hogy az említett három utca |
| (illetve köztük egy „fasor”) |
| sugár-alakban ágazott szét; de ha már valóban |
| nekilendülünk, mondjuk, az Aleja |
| Jerozolimskiere vezető Brackán, |
| s eljutunk az Aleja Jerozolimskietől (a Poniatowski |
| híd felé nézve) balkéz felől eső, |
| kőlapokkal borított kis térre, |
| ahova a Hibnera, a Szpitalna, a Widok és |
| – a már említett Żurawiát és Hożát |
| derékszögben metsző s a Mokotowskával a Piękna utcánál |
| hegyesszögben összefutó – |
| ha tehát a Krucza utcával nem egészen párhuzamos, |
| az Aleja Jerozolimskiere nem egészen merőleges |
| Bracka utcán indulunk el, |
| az ő egyik leggyakoribb útvonalát követnénk. |
| Mert míg az Aleja Ujazdowskien való gyaloglást |
| (méghozzá: szállásáról el, oda vissza, egyképp) |
| hegedű- vagy zongoraversenynek, a Wiejskán |
| valót kamarazenének, a Mokotowskait meg |
| nagyzenekarból bizarrul kihallatszó |
| fa- vagy rézfúvós szólamnak érezte mindig |
| (vagyis: most, utólag), a Brackát |
| egészen hétköznapi, nagyvárosi zörgésnek, zajnak (akkor). |
| Mindezzel bizonyára azt akartuk |
| sokat – nagyon sokat – gyalogolt. Itt |
| kétségkívül kellemes kitérőt |
| jélenthetne annak megállapítása, hogy |
| le is ült sokfelé; mindjárt első nap például |
| több padon – a Kultury-parkban, az ivókútnál –, |
| a sugárút-szélességű lépcsőn, |
| valami Piękna utcai kávézó teraszán a posta mellett, |
| egy kúszórózsával befuttatott vaskerítés |
| betonlábazatán a Plac Unii Lubelskiejt és az |
| Aleja Ujazdowskiet összekötő Bagatela utcában, |
| egy üres kőmedence mellett valahol az Aleja |
| Róż vagy a Szopena utca környékén, |
| továbbá – ezt ő talán még fontosabbnak |
| érezte (akkor) – : le szeretett volna ülni – többek között – |
| a Koszykowán, a Kruczán, a Hożán, ésatöbbi; |
| valamint hogy – bár leülhetett volna – |
| nem ült le az Ujazdowski parkban, a Łażenkiben |
| (a Bagatela utcához közel eső Chopin emlékműnél), |
| – első nap legalábbis nem, később aztán |
| ott is, mindenütt, padokra –, |
| és még sokhelyütt. Leült azonban |
| – igaz, szintén nem első nap (akkor járműre |
| egyáltalán nem is szállt) – egy trolibuszon is, |
| melynek útvonalát (a Plac Unii Lubelskiej, az Aleja |
| Ujazdowskie, a Koszykowa környékén) később különösen |
| megkedvelte, mondhatni: a gyaloglás után |
| közvetlenül ez a trolibuszvonal volt a legjobb: igen, |
| kellemes kitérő lehetne. Mindezzel azonban csak |
| tágítani akartuk azt a kört, |
| ahova a Trzech Krzyży téren lévő szállásáról |
| a Wiejskán, az Aleja Ujazdowskien, a Mokotowskán |
| eljuthatott. De nekilendülhetnénk a Bracka |
| irányában is, akár nem is magán a |
| az Aleja Jerozolimskie balkéz felőli kis terétől |
| a Poniatowski híd felé haladva |
| ugyancsak balra nyíló Nowy Świat utcán, |
| végig a – folytatását képező – Krakowskie Przedmieścién, |
| ki a Plac Zamkowyre, onnan |
| az Óvárosba – így is az ő (másik) leggyakoribb |
| útvonalát követnénk. Kellemes kitérőt |
| jelenthetne itt annak megállapítása, hogy közben |
| többfelé étkezett is, helyesebben: |
| főként egyfelé, a Krakowskie Przedmieścién, s megemlíthetnénk |
| annak a két-három ételnek a nevét, melyet |
| különösen megkedvelt (ő most |
| bizonyára nem állná meg, hogy a nagyon szárazon készített, |
| kicsit megpirult lekváros omlettet s a pirozski nevű |
| tésztaféleséget külön ki ne emelje), melyeken kívül |
| mást alig evett. Az ételek emlegetésekor |
| bizonyára eszébe jutna az az eset, |
| mikor megéhezvén – s mászkálásain örökké magával hurcolt |
| oldaltáskájában lévő tízóraiját unván – |
| ez utóbbit odalökte egy padja körül ólálkodó |
| kóbor kutyának, hogy aztán nyugodt szívvel mehessen ebédelni, |
| a nyomába szegődött, be akart menni vele a vendéglőkbe, |
| ahol is ő hosszadalmasnak találta, hogy |
| a tiltakozni készülő pincéreknek |
| elmagyarázza a dolgot, esetleg segítségüket kérje, |
| a Kilińskiego egyik kapualjába tért be hosszas bolyongás |
| után, s ott egy belső udvart találván, rácsukta a kutyára |
| menekült, részben az ugatásra előkerült házmester, |
| részben a pillanatokon belül újra kóbor |
| kutya elől a Miodowa kis palotáinak irányában. De hogy |
| akár ennek a kétségbeesett, akár más, sokkal nyugodtabb |
| s látszólag céltalanabb óvárosi manőverezéseinek |
| elképzelhessük, meg kell ismerkednünk az Óváros |
| – a térképen külön kis négyzetbe foglalt s felnagyított – |
| utcarendszerével; egyáltalán: most mindjárt |
| magunk elé kell terítenünk W. térképét, és türelmesen végig- |
| néznünk a lehetséges útvonalkombinációkat, hogy |
| hosszúra nyúlt tartózkodásáról legalább |
| valamelyest is tárgyszerűen szólhassunk. |
|
(Tartózkodási gyakorlatok)*;**
* (Ami az eddigiek ismeretében nem hat idegenül.);
1. Megérkezése (az Aleja Jerozolimskie „végén” lévő pályaudvarra).
2. A villamos lépcsője (ahonnan az utolsó pillanatban leugrik, és – éjfél körül – újabb ajánlatot fogad el leendő szálláshelyére vonatkozóan).
3. Szállása a Trzech Krzyży téren (ötemeletes épület két park közt).
4. A hátsólépcső, ahol minden nap fel- ill. leszalad, kettesével (nem: kettesével) ugrálva át a fokokat.
5. A zuhanyozó (mielőtt szállásadójával éjszakai sétára indul az Óvárosban, lezuhanyozik) (itt).
6. Szobája, melyet szállásadója kiürít (átköltözik egy másik szobába) a számára.
7. Az Aleja Jerozolimskie sarkán lévő utazási és jegyiroda. Két jegyüzértől – nagy örömmel – belépőt vásárol a szombat-vasárnapi nemzetközi (stb.) re.
8. A szálláshelye alatti park. Egy padon aznapi ujságot talál, benne aznapi moziműsorral.
9. Az ivókút. (Arcot mos.)
10. Többszöri leüléssel az Ujazdowski parkig. (De nem megy be.)
11. Az ivókút (folyt.), melyről másnap a nemzetközi (stb.) után szivesen elbeszélgetne szállásadójával ill. annak barátjával ill. a többiekkel. (Mert: ld. 12. pont.)
12. A helybeliek számára a nemzetközi (stb.) helybeli részvevői ismerősebbek, mint neki. (Év közben összeállított eredménytáblázatát nem vette elő egyszer sem.) (Helyszín: felfelé a park sugárút-szélességű lépcsőjén.)
13. A hazaiak számára az ivókút is nyilván ismerősebb. (Hogy jön ez ide! Helyszín: a kőlapokkal borított kis tér sarkán lévő nagyáruház alagsori csemegeboltja; erős neonfény; bevásárlás a nemzetközi – stb. – sikeres befejeződésének örömére. Főleg italféleségek; két üveg uborka.)
14. Egy üveg uborka (bevásárlás saját céljaira).
15. Két szál erősen megfogyatkozó kolbász (hazulról hozott). (Átlopózás saját szobájába, ivászat közben, ahol tör/harap a kolbászból, hogy bírja a stb., ld.: „több üveg…”)
16. Bírja. Szállásadója – és a társaság – úgy véli, hányni jár ki.
17. (Másodmagával) „fogja” szállásadója fejét a mosdóban. (Szállásadója megkönnyebbül.) (bizonyára megkönnyebbül.)
18. Meghívások (a társaság tagjaitól) (másnap esedékes utazásokra; – nyilván – autón).
19. A meghívásokkal kapcsolatban (tanusított tartózkodó magatartása; a szobát még nehány napra elkéri szállásadójától).
20. Időpont: kb. d.e. 10 óra (hétfő) (másnap).
21. A zuhanyozó(ba menet) (ból jövet) (egyetlen ismerőssel sem találkozik).
22. Helyszín: ld. Törlendő segédegyenesek. (Időpont: hétfő) (kedd) (szerda).
23. A helybeli (sport) ujság egy példánya. (Tárgy: a nemzetközi – stb. – eredményeinek összehasonlítása a tavalyi ill. az idei világ – stb. – val, vel.) (Előveszi saját táblázatait.)
24. Időjárási változatok (végig kedvező, száraz, szeles, napos idő). (Az iméntiek kombinációi; napok – hétfő, kedd stb. – külön.)
25. Napos száraz időben egy kőmedence mellett. Kúszórozsák (ugyanaznap).
26. (… időben a) (helyszín; valamelyik irányban elindulva)
27. A portás fülkéje a hátsó lépcső lengőajtajánál. (Tárgy: ébresztéssel kapcsolatos kérés a portásnál.)
28. Helyszín: ld. 27. pont. (Tárgy: ujabb ébresztéssel kapcsolatos kérés; mentegetőzés ébresztés hiábavalóságáért.)
29. (Előbbiek ismétlődése.) (Napok: külön.) (Közben: a kőlapokkal borított tér sarkán lévő utazási és jegyirodában; odahaza G.-be váltott jegyei érvényesek; érdeklődés alkalmas vonat után.)
30. Gondolatai.
31. Színhely: még mindig W. (még mindig nem G.).
32. Elgondolások G.-ba (a tengerhez) történő utazásáról. Éjszakai vonat gondolata (menetrendje a kis stb. sarkán lévő stb. üvegvitrinjében).
33. Moziműsor. Egy előadás időpontjának (esti előadás időp.) egyeztetése a vonat indulásával.
34. Mozi a Wolában. Megközelítése (villamossal; villamosút leírásának elhanyagolása; villamosútról – K.-ban – ld. III. rész: A megtisztogatás).
35. Villamos peronján a mozi felé (mégis valami a villamosútról). Mozi megtalálása. Este 8 után a Wolában. (Földszintes házak közös udvara, száradó lepedőkkel, a mozi mellett.)
36. Villamos peronján mozi után az Aleja Jerozolimskie „végében” lévő pályaudvar mellett elhaladva (egy másik pályaudvar felé) (mégis valami a villamosútról, folyt.).
37. Szövő(?)gyár kivilágított termei az éjszakában (még a villamos úton) (a peronról nézi; eltünnek).
38. Villamossal végig az Aleja Jerozolimskien (keresztezve a Kruczát, a Brackát, a Nowy Światot) (ill.: egyiket sem keresztezve). Pályaudvar.
39. A G.-ba induló éjszakai vonat. Beszállás rakodórámpák mellől.
40. A G.-ba induló éjszakai vonat (zsúfolt fülkéje). (Alvási kísérletek.) (Ölében oldaltáskája. Oldaltáskáján: a feje.)
41. G.-ban nem találja a tengert. (Időpont: megérkezés után G.-ba.)
42. Esős idő G.-ban. Reggelizés (odabent); eső (odakint). Nem kap (lekváros omlettet).
43. Üres (piszkos) félliteres bögre (a talponálló pultján, visszanézve). Eső (odakint). Katedrális (odakint és odabent).
44. Utcák G.-ban. (Nem találja a tengert.) Gyártelepek (valószínűleg közel jár a tengerhez).
45. Felszáll a (3-as) villamosra.
46. (Villamosút kertvároson át: ld. III. rész, K.-ban.) G. üdülővárosa: S.
47. Tevedés: a 3-as villamos végállomása még nem S. (Busszal tovább – ill. busszal vissza – S.-ba – ill. S.-ból.)
48. (S.-ban: a gyógypark – kis templom zárva; mozgóárusok a parkban; gyógykút, BAR–DANCING–RESTAURANT, móló.) (A S.-i móló) (borús idő, erős szél; hajó indul). (A S.-i mólóról látszanak a G.-i gyártelepek, a G.-i katedrális tornya.) (Átszállás buszról a 3-as villamosra, visszaúton.)
49. Néhány óra a G.-ból vissza W.-ba induló vonatig.
50. A W.-ba induló vonat megrohamozása. Állóhely (és még kb. 20 személy) a hátsó peronon. Kb. 5 órás út vissza W.-ba; ideális hely a peronon, a kb. 2 cm-re lenyomható ablak mellett.
51. Egy (ex) korcsolyabajnokkal kettesben (közös erővel) lenyomják az ablakot (kb. 2 cm-re).
52. Levegő az ablakon át.
53. Beszélgetés (kb.10 napja először „beszélget”).
53. Fütyörészgetés, énekelgetés (egy – ? – dallam).
55. Tartós fütyörészgetés. Az (ex) korcsolyabajnok és családja W.-i címének (tudatos) (elfelejtése) (felírásának tud. elf. stb.).
56. (Előzetesen: meghívás stb., ld. 55. pont.) Már a rakodórámpás pályaudvar is ismerős (kb.). (Nála érdeklődnek valami után) (saját ismeretlen honfitársai). (Csak a helybeliek nyelvén beszél velük) (pár szót, továbbállva) (eufórikus boldogsággal továbbállva).
57. Vissza a Trzech Krzyży térre. Szállásadója (ill. stb.) még mindig sehol.
58. Még egy nap W.-ban. Óvárosi séták. (Napfényes telefonfülkék. Bőrülések a bisztróban. Fa a pirostégla-intarziás falú bisztró előtt. A fa árnyéka.) (Újra hosszú, egybefüggő, zárójeles mennyiségek.)
59. Környékbeli kisgyerekek. Ujabb beszélgetés (az Óvárosban, bélyegekről. Egy kisfiú szegődik hozzá. További kisgyerekek szegődnek hozzájuk).
60. (Az Óvárosban; ill.: talán már egy kicsit kívül is az Óvároson.)
61. Ajánlatok bélyegcserére. Csaknem erőszakos elszakadó hadmozdulatok. (A Krakowskie Przedmieścién fellélegzik.)
62. Lebombázott ház helye (gyep, pár pad, kavicsos sétány) közvetlenül a Hotel B. (Hotel Bristol) mellett.
63. A Hotel Bristol. (Követek és nagykövetek?) (érkeznek diplomáciai kocsikkal.) A Hotel Bristol (mellékutcai bejárata mellett az enyhén lejtős utcán sorakozó diplomáciai kocsik).
64. A Hotel Bristol (körüli esti élet. Szórakozásról és jövedelemről történő gondoskodások). (Rajta kívüli – v. más helyes kifejezés – személyek.)
65. A festő „kokainnal”. (Akit az Óváros bástyájáról ismer.) (Megjelenik a Bristol főbejárata előtt. Kezében fakoffer. A fakoffert egy Cortina csomagtartójában helyezik el.) (rajta kívüli személyek.)
66. Nem érkezik több (követ, nagykövet?).
67. Nem megy lekváros omlettet enni.
68. Az alkony (aznap).
69. „Kinek? Miért? Hogyan?” (Rajta kívüli személyek, folyt.)
70. Végülsem. (Az alkony fényei a toronyépületek kőlapokkal borított falán. Ott megy a kőlapokkal borított falú toronyépületek tövében. Másnap szép idő lesz.)
71. Este. „A levegő kristályos törésfelületei.” (Marhaság; úgysem kap ilyen levelezőlapot.)
72. Nem küld levelezőlapokat. (Ld. 69. és 70. pont).
73. Válasz egy (több) kérdésre (elmarad).
74. Fel a hátsó lépcsőn. Kérés a portáshoz.
75. Szállásadói csomagolás közben érik (megérkeznek). A csomagok (az oldaltáska és a – zöld! – sportszatyor). Tartóztatják.
76. Meghívás (körülmények mellőzése) (itt) (vinyak-ra) (meghívás).
77. Elutasítása stb., stb. (Majd: vinyak, stb.)
78. Végül: (végülis) szállásadója (másodmagával) fogja a mosdóban a fejét. (Majd: újabb üvegek, stb.) (Majd: egyedül hány.)
79. Ujra a mosdóban. Meghívás újbóli elutasítása. (RAJTA KÍVÜLI SZEMÉLYEK) (+ vinyak hatása) (kolbász és uborka hiánya).
80. Szállásadóitól való búcsú (elmaradása). Ébredés rövid alvás után. Már a zuhanyozóból (feltakarította) visszajövet találkozik az ébresztésére érkező portással.
81. Taxi a Trzech Krzyży téren. Futás sporttáskával (és oldaltáskával).
82. Ismerős pályaudvar (rakodórámpa). Az L.-ba induló vonat. (Pontosabban: indulás K. felé, L.-on keresztül.).
83. , és egyéb kimaradt pontok.
–––––––
** (Ami az eddigiek ismeretében idegenül hat) (ld. bármelyik ponttól kezdve fentebb).
|
|
visszagondolhat – ezzel kezdi. Kezdjük |
| vonaton ment K.-ba, jó egy napi út |
| akart menni, de a kabinjegy |
| helyi pénzben számolva túlságosan |
| drágának bizonyult, kabin |
| nélkül az út meglehetősen |
| kényelmetlennek. De mintha már odahaza |
| elhatározta volna: nem megy hajóval; hiszen |
| (akárcsak a G.-i kirándulásra) |
| vasúti jegyet vett már odahaza |
| Elég nagy kerülő. Végül aztán |
| L.-ból annyi lett, hogy a W.-ból K.-ba vezető |
| rövidebb útvonal helyett csakugyan |
| L.-on át utazott, de épp csak |
| húsz-huszonöt perce volt átszálláskor; el sem |
| hagyta az állomás területét, L.-ból |
| ennyi lett. De – nem is érdekelte; K. |
| érdekelte; K.-ban járt már valamikor, és azt is tudta, |
| hogy W.-ban (két hányás közt) kapott |
| ajánlólevele épp abba a szállóba szól, |
| amelyben annakidején, első K.-i tartózkodásakor |
| nem sikerült megszállnia (elhagyta valahogy az |
| a W.-ból L.-en át tett kerülőt |
| nem bánta meg; sőt, valamelyest |
| megnyugtatta lelkiismeretét |
| a kihasznált jegy. L.-tól P.-ig (P. volt |
| az utolsó átszállóhely K. felé) régifajta |
| termes kocsiban döcögött, mindenféle |
| helybeliek, csomagjaik-kecskéik közt szorongva, |
| olykor – P. felé közeledve? – szinte egyedül, |
| („táncolhatott volna akár”). Kinézett az ablakon. Kezdett |
| megnyugodni W. után. (Hogy jön ez ide?) A sík táj |
| teljesen érdektelen volt, ilyet |
| odahaza is láthatott; az ablakon befújt |
| a közelgő, majd mégis elvonuló |
| eső szele. P.-ben tűzött a nap, még |
| a mozdonyitató kürtős csapja sem a kiszáradt |
| betonporba csöpögött (megkockáztatta volna |
| ezt a viccet, de semmilyen nyelven |
| nem akart beszélni) (ez is, hogy jön ide??) (de még |
| idegen szóhoz is túlságosan kiszáradt a nyelve, |
| befutott a K.-i expressz. Alig |
| talált helyet; mikor végre akadt egy, |
| egészen magától értetődően |
| foglalta el. Feltünt neki, |
| utitársai milyen jólöltözöttek, így, másodosztályon is. |
| Persze, szombat volt; sokan mentek |
| szórakozni K.-ba. És K.-ban is |
| nagy volt a tolongás, mindjárt az állomáson, |
| a hajdani várfal helyén húzódó, |
| fákkal, századforduló-táji (hogy jön ez?) |
| házakkal szegélyezett körúton. Valami |
| baj lehetett a villamosokkal (nem volt áram?), |
| így aztán gyalog vágott neki, útközben |
| kiszemelt egy kellemesnek látszó véndéglő-félét, |
| ahol majd sörözni fog, gondolta, eszik egy jó |
| omlettet (sajtost, lekvárost), ha elintézte |
| a szállodai szobája ügyét. A vendéglő épp a Várkörút |
| és a rá merőleges Kertvárosi sugárút sarkán |
| volt; itt villamosra szállt, a villamos |
| kellemes, fás vidéken haladt, balfelé ligetek, rétek, |
| jobbkéz felől a városi sportuszoda (ez az, így kell ezt; |
| de most végre lehet is!), a strand. Elhatározta, |
| ide eljön egyszer. A villamosvégállomás |
| a város szélén lehetett; egyébként |
| odalátszott a szálloda, nem volt messze; csomagja |
| – egyszál napszítta-zöld, trapézalakú sporttáska – |
| nem volt túlságosan nehéz; a sarki vegyeskereskedés |
| (citromos?) üdítő italt, s magával vitte, hogy a |
| szállodai szobában elfogyassza (legyen mit |
| innia). Hajnali fél hatkor indult W.-ból, most |
| érkezett meg a K.-i szállodába. A szállodában |
| várnia kellett, míg előkerül, |
| akihez ajánlólevele szólt. De nyomban látszott: |
| nem lesz semmi baj, nem lenne egyébként sem. Csak |
| még néhány óráig várnia kell. Visszavillamosozott hát |
| a kertvárosi körvégállomástól |
| a strand kékre festett kabinsorát |
| nézegetve a várkörúti vendéglőig. |
| (Épp akkor zárt a vegyeskereskedés, |
| mikor elhaladt előtte.) A vendéglőben |
| a sör nagyon ízlett; tetszett neki, hogy harmatos |
| a pohár a hideg sörtől. Jól |
| érezte magát sportszatyor nélkül, |
| (otthagyta a portán). Kisétált |
| a főtérre, megnézegette az |
| ismerős épületeket. A szökőkút |
| körül most is ömlött-áradt a kőlapokon a víz, galambokat |
| etettek. A szállodába visszatérve |
| megkapta szobáját, arra a kérdésre, hány |
| napra kéri, megmondta, hány napra |
| kéri (három napra, mondta). Mikor |
| a szobába belépett, lebukófélben volt a nap. |
| A szálloda a város szélén állt, rétek |
| húzódtak körülötte, egyelőre gondozatlanul, új |
| épületek nélkül, a távolban – jobbkéz felől – |
| néhány toronydaruval; balkézre volt a város |
| – tornyokkal, háztetőkkel. A réten át, |
| a város tornyai és a daruk között, |
| vöröslött a lebukó nap. Kicsomagolt, |
| (jóformán alig volt mit), jól lezuhanyozott a fürdőszobában, |
| (két szobának volt egy közös |
| fürdőszobája), majd a szobába visszatérve, |
| ágya szélén üldögélt. Zenét hallott, az akkoriban divatos |
| finn népi táncból alakított tánczenét; lenézett |
| – áthajolva az erkély korlátján – |
| hat emeletnyi magasból a szállodához tartozó étterem |
| kátrányos tetejére. Onnan jött volna a zene? Mint végül |
| kiderült: a felette lévő emeletről (helyesebben: |
| a kettővel felette lévő emeletről). Felment, |
| épp csak bepillantott a bárba; az akkoriban divatos |
| tánc követelményeinek megfelelően |
| vonultak (alighanem körbe), egymás vállát fogva a táncolók. |
| Vissza is ment saját emeletére. Két |
| napot töltött K.-ban; nem ebédelt, |
| nem vacsorázott többet a Várkörút-sarki |
| vendéglőben; eléggé szerencsétlenül ebédelt-vacsorázott |
| egyébként. A szállodai tisztviselő; akihez ajánlólevele |
| szólt, szerzett neki ingyen ebéd-vacsora-kártyát, |
| éttermükbe; egy este kivételével megszökött az étkezés |
| elől. A városban megint végigjárta a különböző épületek |
| egy részét, nem töltött hosszú időt |
| a meglátogatott műemlékeknél. A dómban, első ottjártakor, |
| nagyon tetszett neki egy ráccsal elkerített kis |
| imádkozó-oldalfülke; most ez a hajdani |
| élménye nem ismétlődött meg. A Várkörúton sétálgatva |
| – mindkét nap – elolvasta az ujságban |
| egy bizonyos sportág bizonyos küzdelmeinek |
| pontversenyéről szóló tudósítást; a rovat természetesen |
| a hazaiak eredményeivel foglalkozott bővebben, |
| értesült azonban honfitársai |
| helyezéseiről is. Negyednap hajnalban indult haza a vonata. |
| kellett kelnie, ébresztéséről |
| a szállodai tisztviselő gondoskodott, házitelefonon, |
| valamint elintézte azt is, |
| hogy egy vendégváró különbusz |
| sofőrje kivigye az állomásra. Elég lassan |
| készült el, bedobálta holmiját a sporttáskába, hosszadalmasan |
| zuhanyozott, az üveget otthagyta a polcon. |
| Előző este visszaválthatta volna, |
| a vegyeskereskedés a villamos |
| körvégállomásnál még csak épp zárni készült. |
| Keresztülhajtottak az alvó városon. |
| Egészen más irányban, mint a kertvárosi villamosvonal, |
| az uszoda, a Várkörút; ez utóbbinak |
| mégis a sarkára érkeztek meg (a Várkörút sarkán volt a |
| pályaudvar). Hosszan, dideregve várt vonatára; a busz |
| két-három órával korábban hozta ki. Az állomás |
| neonlámpái kialudtak a hajnali ködben, a nap |
| a hajnali ködön; nedves volt a pad |
| három szál deszkája. A várakozás ideje |
| eléggé unalmasan telt. Aztán |
| összeállították a helybeli |
| vasutasok a szerelvényt is. Ha |
|
|
e hajnal hajnala, e fél-éj, |
|
e távozás, a lift linóleum |
|
|
|
(ha lesz ideje, ha később) |
|
|
|
(NAP, EST, HAJNAL, DÉL, ÉJSZAKA |
|
NAPPALA, DELE, ÉJE, ESTJE. |
|
|
|
| Ma reggel a reggel elmarad |
| – minden egyszerre nem megy. |
| vagy a lift, vagy a lépcsőház üres lesz. |
| Egyetlen nyomot hagyhatok. |
|
|
| (Ha más is nem megy épp!) |
| (Egyetlen nyomot hagyhat) |
|
|
|
(A NAP LEMEGY. UGYANOTT FEJEZŐDNEK |
|
AMIT EGY PERCHEZ HOZZÁSZÁMÍTOK, |
(AMIT EGY PERCHEZ HOZZÁSZÁMÍT |
|
HONNAN SZAMÍTOM VESZENDŐNEK.) |
(HONNAN SZÁMÍTJA VESZENDŐNEK.) |
|
| Még egy mosdás. Csomagolás helyett. |
| Mézítláb megáll pizsamád. |
| Nyújtózol. Borzongása megcsap. |
| Kád, zuhany, permetverte csempe. |
| Szappanozkodás, végeérhetetlen. |
| Kétszer megmosod a fejed. |
|
|
| (Mezítláb megáll pizsamája.) (?) |
|
|
| nem lesz majd a halál sem. |
| félig elviszed, félig ittmarad, |
| egy félnapod félig nyitvamarad – |
|
| marad utánad a tükörpolcon, |
| betétje visszaváltatlan – |
|
|
|
A lélek és a test – nagy ének és kis ének
A lélek és a test – Nagy ének és kis ének
| ( – ezt: „Aki elveszti egészét,
|
|
| MILYEN RÉSZLETES VOLT! mennyivel |
| RÉsZleTEseBb, hogysem egészét |
| elveszíthette (hettem, ill.: |
| (nagy kezdőbetűvel, nem a |
| férfi vagy női szereplő, ő veszíthetett |
| kezdőbetűvel volt! bármely |
| betű (pl. betű) egyébként, csak |
| meg kell egyeznünk, minek a |
| (pl. betű)je nagyra (pl.) |
| változtathat (pl. változtathat) ó.] Mennyivel |
| volt, akármiben egyezzünk is meg. |
|
| S már most (most már) kiigazítva (részeit se), |
| most már idegen egészeit (ha vannak), most már |
| elvesztem, meglelem (kiválasztotta |
| legalább azt az egy személyt? Valamikor |
| szín-nagybetűivel). Mondta: |
|
| emlékszem, mondta (ez megint másik személy), |
| emlékszem, mondta (még nem a későbbi két |
| e. m. = emlékszem, mondta, |
| e. m. = ez (megint) (másik). |
|
| E.m. = ez csakugyan megint másik, nagy |
| kezdőbetűvel, e. (bármely betű + pont) = ez megint |
| másik, sajtóhibával. Mondta: |
| és (és van neki egy egész kollek |
| ciója, és:) addig csakugyan nagy kezdőbetűvel, |
| (ma is emlékszem rá!) (talán: ma is emlékeztet rá) |
| volt, amikor (ma is, ma is, amikor) |
| nem kellett megegyeznem (nünk, nie: válogathatott.), mert |
| (mindegy, másik személy, fehér |
| FÉNYE felbontásaként) mondta, és én |
| egyáltalán gondolhattam Nevére. [vagy: bármely |
| hiányzó szó (v. bármely*), nagy |
| * hiányzó szó - - - - - - (jelölése) |
| - - - - - - ból folyt. Eldönthetetlen: rövidítése |
| volt-e csupán? s nagy kezdőbetűvel |
| folytatódik a mondat, valamiképp |
|
riverrun, past Eve and Adam’s: máris |
| érthetőbbé tettük (tettük + válik): összeadás, |
|
aki elveszti egészét, megrun: ebből |
| indultunk ki, később majd sokkal (nagyon is!) |
| (csak még meg kell egyeznünk: mivé) |
| Lábjegyzet hiányzó csillaga; nem vezérel |
| – se kis, se nagy – kezdőbetűvel (kezdőbetűvel?), |
| – ha ez mondható. (Mondta! tegyük |
| séges) – [: mondott egy nevet, tegyük |
| a hangosított változatból, akkor |
| megkapjuk azt a (?) teret, ahova], de akkor még |
| mindig a jelről volt csak szó és nem a szóról. |
|
| pár töredékét (idézőjelbe, onnan hogy: „őrzöd”) |
| „Őrzöd…” stb. (a pillanat varázsa elmúlt; |
| Legfontosabb Zárójel), hagyjuk abba – |
|
|
| Valamikor, szín-nagybetűivel, |
| kiválasztotta azt az egy személyt, és erről |
| mások igazán jobban tudnának mesélni mint az a – |
| – máris milyen hosszúra nyúlik. Mások |
|
| sokkal inkább (tudnának beszélni), kiválasztotta, |
| elveszítette (6 + a kombinációk közül válogatva; áldozzunk itt a) |
| nak is, itt, ahol a folytatás következhetne. |
| Áldozzunk a fentebb, nak is; hiszen |
| mivel tettük? az egymásrakövetkezés |
| (a fogalmak párosítása) által: kiválaszt, elve- |
| nyelvünk; legyünk biztosak a |
|
| tosak a helyes elválasztásban), áldozzunk ritmusával, |
| eltűnik a szentélyből ritmusával, ahogy egy |
| átlényegített áldozat nyoma |
| eltűnik a nem tudjuk honnan. Foly- |
|
| tathatnánk, eddig elmerészkedtünk, az |
| elhagyott (fentebb említettük, jelöljük |
| ben (egyszerűsítsünk: ne jelöljük többes számát, |
| ben; egyszerűsítsük, leegyszerűsítettü. |
| k. Ezdhetnénk, folytathatnánk, elég |
| megismételni csak a, mily meglepő |
| („Valamikor, szín-nagybetűivel”) – legalább |
| olyasvalamire emlékezhetünk, amire csak |
| (egyszerűsítsünk:) amire nélkülünk, enélkül, |
| nem. Min |
(két részt elválasztó számjelölés) |
| kezdünk gondolkodni, ha viszontlátjuk? (Eddig kétszer – ) Ki min; |
| a [nevezzük így, kisérleti
|
| személy, tételezzük fel (nem nagy- |
| betű; leegyszerűsítve) ő- |
| t (névmás, tárgy – hát nem nevetséges?) őt, leegyszerűsítve |
| a két] kiválasztott, elveszített személy |
| (ó, ó, beleolvad, nagyon is beleolvad!) |
| feleslegesnek tart bármely elválasztást, |
| és (esetleg) a „szín” és a „nagybetűivel” („szín-nagybetűivel”) |
|
|
| tett számjelölés; összeadás: semmi semmivel nem lett |
| több): de mintha már (itt kezdődik a MÁSODIK |
| RÉSZ) erről is lett volna szó, igen erről is volt szó, a |
| kivételes pillanatok(ról), melyeket (csak épp ezeket) |
| nem kiméljük (mi v. a többi 5 személy) aztán. |
| De a – (elhagyja az idézőjelet, valamelyik a hat közül) |
| – (nem az idézőjelet hagyta el, de ezáltal) – |
| (épp itt nem folytatható) |
| (épp itt nem folytatható) |
ám kezdjük így: |
| Folytatható. Vagy: folyt. (U.a.) És folytassuk: részletesebb |
| volt, igen, az előző sor végén levő szó: hangsúllyal, |
| az előző sor végén levő szó nem betűjeles kifejezéssel. |
|
|
| egy pont. Folytatható utána |
|
(elhagyták a tengert, a gyerekkori huzatot |
| hazavitték, az iménti se mind idézet). Leejtjük a hangsúlyt, |
| le (fel) húzzuk az ablakot, igen, búcsúzóul |
| felhúzzuk az ablakot, kötőjel, pont. Elhagyott (kitett) |
| idézőjelben (vesszők is pompásan alkalmazhatók): a tenger. |
| A tenger két ablak idézőjelében. De először |
| megpillantják. Részletesebb volt, rész |
| megpillantották – (épp fordítva!) – (két személyről |
| van szó). És (ugye, folytatható; ugye, milyen |
| rettentő részletesen folytatható.) |
|
| nt a karsztos hegy mögül, világos nappal volt, órák |
| száma szerint reggel; de világos volt |
| már a (az? elő kellene venni a térképet) |
| (hegyek megnevezése) hegyek közt is, de annak |
| nem volt semmi köze a tengerhez |
| (ugye, milyen hosszadalmas? – „részletes”-et mondtunk |
| az imént – ugye, semmi köze?) |
| búcsúzóul. Aztán az egész még egynéhányszor |
| (hacsak nem választanak más útvonalat) |
| ismétlődik. Hacsak nem választanak új uticélt. |
| Lenyomkodták nagynehezen a vonatablakot, meg- |
| pillantva a tengert. Tulajdonképpen ehhez |
| a tengernek semmi köze. (Meg kellene állapodni, már mondtuk.) |
| Kiszálltak (miután átkanyarogtak a karszton), |
| a hét kastély (ide jöhetne idézőjel) közül |
| a vonat csak kettőnél (megállt?) állt meg. (Lehet, |
| hogy két vonat kerülte egymást, az odafelé meg a |
| visszafelé közlekedő vonat.) Aztán már csak a kikötőöblöt |
| kellett (stb., kivételes pillanataikhoz mindennek |
| semmi köze) megkerülniök (az egész vonatútnak semmi |
| köze; ez utóbbi kijelentés: túlzás). |
|
|
Sós a kékje, a rajzok. Ez végre szó szerint van. |
| Úgyhogy továbbmehetünk. A kőülések
|
|
kivert fogai a fűtribün dombján – |
| másutt van, a (meg kellene nézni a Budapest-térképet) |
| Csömöri úti pályán, megközelíthető (és elhagyható) |
| a 44-es villamossal. Illetve: |
|
| ott sincsenek (bár alighanem: vannak) |
| kitöredezett, gyepborította kőülések, de |
| ott beszélgettek (az iménti két személy közül itt az egyik |
| azonos) (a másik nem) arról, hogy Paul Pennyfeather szülőatyja |
| öngyilkossági szándékkal beúszott a tengerbe, |
| a parton hagyta ruháit, aztán visszaúszott, és |
| felöltözvén parton hagyott ruháiba (stb., stb.: nyilván) – |
| Úgyhogy ezt a passzust itt ne is zárjuk le. Tény viszont, hogy |
| a j.-i (jelsai) (kezdődik!) öbölben, ahol fürödtek |
| (két személy; akik a karszton át közeledtek a vonattal), |
| egy kis temető fala húzódott közvetlenül a tengerpart mellett, |
| s látszottak a (ide alkalmas jelző) sírkövek. |
| Mármost – tény – (mármost, természetesen) a kövek közt |
| itt is fű volt. (Mármost tény: a kövek közt itt is fű volt.) |
| De sokszor megtették (úszva) azt a távolságot! |
| De sokszor megtették azt a távolságot úszva. |
|
|
| – És most (és most egy kis párbeszéd), és most, nevetni fogsz, |
| megmondhatom: valahányszor beleereszkedtünk a vízbe |
| (később elmondja majd – a párbeszéd férfiszereplője –, |
| hol s hogyan ereszkedtek bele a vízbe), valahányszor |
| leúsztunk a temetőkápolnáig, volt bennem mindig egy |
| kis (meg kellene keresni a megfelelő jelzőt; volt benne |
| – nyilván – „valamiféle”, „egyfajta”) félelem. Nem is tudom, |
| mitől. Nem is tudom (ez már a másik – a női – szereplő, tehát |
| itt kimaradt egy rész a párbeszédből, most a másik – a női – |
| szereplő mondja, hogy volt benne egy bizonyos félelem, |
| csak – de lássuk inkább:), szóval nem is tudom, |
| (ez már megintcsak a párbeszéd része!) volt bennem mindig |
| (volt bennem is mindig – bizonyára) egy bizonyos félelem, |
| valahányszor bementünk a vízbe. Nem a cápától – (Nem cápától; jav.) |
| (És itt a – férfi – szereplő közbevág:) – De nekem a |
| cápától! igenis a (folyt.) – vagy nem is tudom. De valami |
| ilyesfélétől. – Nem, nem – (a női) – nekem nem attól, csak valami |
| (nem attól, csak valamiképpen; teljes szöv.) Már jó egy évre rá |
| beszélgettek ily módon (ez már nem a párbeszéd |
| része), ismételjük csak meg: – De nekem a cápától! igenis attól, |
| nem tagadom, féltem, valahányszor csak… vagy legalábbis: |
|
lenéztem a mélybe, valahányszor ott úsztunk el afölött a nagy |
| láda vagy micsoda fölött, és a konzervdobozok |
| megcsillantak a vízben (a mélyben; helyesb.) A NŐI HANG: – Nem, nem, |
| nekem nem a (nem attól stb.). Már nem az utazásukról hozott |
| üldögéltek (igen, ez itt a helyes szó), hanem a |
| (utána kellene gondolni pontosan, miféle ital) |
| mellett [bár helyesebb lenne azt mondani: |
| egy üveg (ld. fentebb)]. A nagyobbik szobában ültek és |
| visszagondoltak az ott töltött időkre. Égett a gázfűtéses cserépkályha. |
|
| Az ott töltött idők! a hol! (Mind, mind sorra: ez a |
| „fűtribün dombja” után következett.) Délelőtt korán |
| (későn? milyen részletes) keltek, gyakran nem is |
| reggeliztek otthon (legfeljebb: ittak a „fekete borból”), |
| elhaladtak az asztalosműhely előtt, |
| keresztül a fasoron, át a piacon (el a buszvégállomás |
| mellett, ahova megérkeztek), a karnyujtásnyi-széles, |
| kétfelől kőfalakkal (határolt?) |
| (sikátorokon a pékbolthoz) (a legutolsó két szó már |
| zárójelen kívül). Zárójelen kívül megérkeztek a pékbolthoz, |
|
| Így, utólag (feleslegesnek érzi) nem érezték a halszagot akkor |
| sem érezték (máshova kellene tenni az írásjelet), nem |
| érezték már a halszag írásképét; kis halászfalu volt. |
| De mondjuk inkább így: Kis |
| halászfalu volt, mondjuk inkább: egy ugrásnyira volt a |
| buszvégállomástól a kikötő; a mozi (vagy milyen) ház, mondjuk, |
| a moziház választotta csak el a kikötőtől |
| (a – ld. fentebb, az volt egyben a piactér), az volt egyben |
| a piactér is, a buszvégállomás a posta előtt, az volt a piactér |
| is, alig egy-két asztal. Szőlőt, fügét |
| stb. árultak, nem volt túlságosan délvidéki |
| („hely”-nek megfelelő szó), de mondták: jönnek |
| ide ilyenkor októberben (novemberben? igen, novemberben, csak |
| szeptember volt, mikor mondták, nem mondhatták: ilyenkor) pl. |
| nem mondhatták: ilyenkor. Szeptemberben |
| jártak le mindig (kétszer kétszer, így kopírozódhatott |
| ; így választható külön; így nem |
| választható soha, soha külön, mondhatjuk) – tegyük a |
| pontot a zárójelen belülre, nem érdemes folytatni. |
|
| 1 (fel) húzták az ablakot (NAGYBETŰVEL!); megpróbálta |
| megpróbálta másodszor is eladni ezt a trükköt (nevezzük. Tegyünk |
| vesszőt is a pont után:, de ez vajon, egybekopírozódva, |
| nem a pontosvessző-e?), mintha akkor |
| (hogy folytatódik? hogyan; telj. szöv.) – itt |
| itt pompásan folytatható. |
| dhattak volna. Csak megfelelőképp kerüljön egy sorba: részletes |
| már csak azért is, de ne – |
| lytatható, kimondottan a megérkezéshez találták ki. |
|
| közt elmaradt szünet.) A szárazföld után |
| helyen kötöttek ki végül, mint (várták?), a térkép |
| nem lehetett eléggé részletes. Mindenütt látták (kurzívval; ehhez |
| ugyanis nekik semmi közük nem volt. Nézték) a kikötőbelieket |
| (ezt később pontosan meghatározni! Bizonyára |
| azokról van szó, akik kijönnek – bámészkodni stb. – a hajóhoz; ők |
| mindenesetre nem vártak ismerőst, még csak az hiányzott |
| volna!), de a teraszosan kiképzett barna kőpart (földpart) |
| on is sokan napoztak (a délutáni napon). A moziház |
| nak éppen a tulsó felén kötött ki a hajó, mint ahol a busz |
| megáll. A hajó a kikötőben kötött ki. |
| [Elválasztó számjegy elmarad; a j.-i (kezdődik) felkiáltó- |
| jel elmarad] dszer (külön sor elmarad) süti el a régi trükköt, |
| (ő tudja! „ó, ó, beleolvad” stb.), csak épp nem az |
| (egyébként nem egyszer tegezett) Ő-t írja csupa (ld. fentebb), hanem |
| kimondottan a megérkezéshez illik. |
|
| A megérkezés botorkálásaihoz (használjunk az utóbbi helyett más szót). |
| egy nap tulajdonképpen kimaradt (ezzel |
| kapcsolatos számítgatásaikat később |
| megismerhetjük; ld. harmadik |
| „rárajzolás” tervezete, FÜGGELÉK), átaludták a |
| (a, az, tulajdonképpen az éjszakát aludták át) – |
| botorkálásaikhoz, ahogy a barna földpart (ld. előbb) |
| kőszegélyén (ezt érdemes:) |
| ahogy a barna földpart kőszegélyén |
| eljutottak egy darabig, de tovább nem. |
| Alulról kerülték meg a kempinget. Arról volt szó, |
| hátha azidén (így!) más strandot találnak, nem a |
| temető végében lévő világító-fényes (értelmetlen!) |
| móló (nem használt, használaton kívüli móló) |
| öblét, azt a derékszöget, melyet a kis móló |
| képzeljünk egészen kis mólót, világítótoronnyal a végében) |
| – póznára szerelt villogólámpával a végében – |
| (ne képzeljünk valamiféle világítótornyot) |
| amit (ld.) meg a temetőfal alatti gyalogút meredek |
| (esetleg: sziklás) fala bezárt. A sziklákról egyébként |
| (ha idéznénk a párbeszédet, megtudhatnánk; nyilván |
|
volt ilyen párbeszéd, valakivel, valakikkel; valakinek |
| – valakiknek – nyilván elmondták, hol ereszkedtek |
| bele a vízbe; megtudhatnánk: a sziklákról |
| ereszkedtek bele a vízbe), tehát a |
| sziklákról pompásan bele lehetett ereszkedni a vízbe. |
| indultak el (gumipapucsban: kék és fehér |
| – kék és fehér! – gumipapucsban) (elhisszük, hogy ez nekik roppant |
| , tehát: elhisszük, hogy ez nekik roppant fontos, de – |
|
|
| nt a (mikor volt ez! mikor!) mögül. |
| [Telj. szöv.: (de azért fejezzük csak be) mögül. Sőt: |
| kis-zárójel nélkül a ritmus kedvéért.] |
| (Betoldás az előző sorba a „ritmus” után: mikor |
| ntak a kemping alatti teraszosan kiképzett földpartot szegélyező |
| kőfal omladékán, elhaladtak – kezükkel támogatva – (itt-ott) |
| , támogatva a kőfalat (egyéb részein), egymás |
| után lépegettek kőről-kőre. [A megérkezés |
| délutánján. A megérkezés (legalább egy sorban) délutánján.] |
| fürdőhelyet, ezért hát megmaradtak |
| a két év előttinél, rekordjuk is |
| itt volt: a temetőkápolna |
| utáni (egyik fa; a „fa” is zárójelbe került, az „egyik” |
| kívül kell, hogy kerüljön) egyik (nem túlságosan délszaki) |
| (nem túlságosan délszaki?) fánál (őszintén szólva, |
| erre nem emlékeztek, de alighanem fenyőnél) |
| AZ EGYIK NEM TÚLSÁGOSAN (telj. szöv.) DÉLSZAKI FÁNÁL |
| VOLT A REKORDJUK! (Hangosított változatban: kiabálva; ld. |
| előbb. Égett – ). |
És most egy (itt se – itt se? – kezdtük még) |
| egészen egyszerű kijelentés. Megegyezhetnénk (aligha találunk |
|
ilyenkor erre már más vállalkozót, nem is |
| túlságosan önkényesen – jó vicc! – válogatunk a rendelkezésre álló |
| 6-ból), megegyezhetnénk hát ebben a személyben (t.sz. első), |
| hogy a „Nem úsztak tovább annál a kilógó (?) fenyőágnál” |
| olyasmit jelöl, mint hogy |
|
| (hiányzó sor jelöli a megegyezést) (Pont |
| megfelelő elhelyezése) (. = melléklet) |
|
|
| dító lenne kimondani; pedig: milyen pompás |
| lehetőségek helyett vállalkoztunk még erre is. Ott tar- |
| (pékhez). A sikátorokon. Odabent, a pékboltban. (Ez afféle |
| szer ugyanazt eladni – „képek jegyzéke”.) Kiflikkel, (még meleg!) |
| buktákkal, kenyérrel a pékbolt előtt. |
| Első nap reggel a (hely, ld. az imént). Szőlő |
| és pékárú eligazgatása a (még tiszta) |
| vállraakaszth. piros (pir.) szatyorban. Aztán |
| (már akkor) olajos lett. Már akkor (napolajos lett; vagyis:) |
| hazatérve a Helenka Goić-féle penzióba, pékárú, szőlő ill. a boltban |
| – de nem a moziház melletti „büdösboltban!” – vásárolt |
| holmik kirakosgatása, a strandra – a kis mólóra – |
| szükséges holmik összekészítése. Reggeli |
| elkészítése. Mi említendő itt még? Esetleg: |
| két csomag sóspálcika a (egy harmadik bolt a piactéren) |
| ból. Fagylalt (a kikötőre néző másik kis térről; de ez |
| többnyire inkább délután, hazatérőben). Ezek a |
|
| [Az eléggé áldatlan fogsorú |
| férfi főszereplő azóta is |
| összehasonlítja a piactéri bolt és a |
| (kb. a) valamikori „városkapu” között |
| elfogyasztott sóspálcikák |
| ropogós-puhaságát az odahaza kapható ugyanilyen |
| (import) sóspálcikák – (egyszerűen: sóspálcikákkal) |
| sóspálcikákkal, vagyis – némiképp – |
| megmaradtak emlékezetében ezek a |
| (a moziház mellett a kikötő vizét hirtelen |
| megpillantva, a nagy kőlapokkal <borított> |
| kikötő-térre kilépve, elhaladva a Bascia |
| kerthelyisége mellett, külső kőfala mellett, elhaladva |
| a másik kertvendéglő, utcavendéglő mellett, az |
| ujságárus pavilonja mellett a kiöblösödő kikötőrészben |
| himbálózó halászbárkák ill. más csónakok mellett, |
| a hajdani városkapuban levelezőlapot áruló helybeli |
| mellett), ezek a sóspálcikák. Ne, ne forduljunk vissza.] |
|
| junk vissza, hány pompás kezdet |
| lenne; meg különben is: mielőtt |
| – másoktól, hogyne! nem róluk van szó |
| itt most; másoktól hogyne lenne |
| egyre messzebb, amit korábban mondtunk. Ha valaki másnak |
| bármi köze lesz is emlékezésük |
| mechanizmusához, ha ezt az emlékezés mechanizmusának |
| nevezzük (a gázfűtéses cserépkályha), bizonyára |
| a (mik?) elhelyezéséhez (az elhelyezéshez), |
| a vesszők, pontok és zárójelekéhez, melyeket |
| (merő udvariasságból?) (melyeket talán) |
| ből) eszközölt a mondatát befejezni eszközölt a |
| ra képes férfi szereplő. Helyette
|
| majd nem lesz képtelen, sose volt |
| (ra képes) (például: befejezni) (ni; bármely főnévi igenév |
| végződése), tehát azt mondtuk: nem lesz |
| képtelen majd – ni képes – AZ a nagy ő, |
| még ha más szót ír is már |
| nagybetűvel az imént nevezett személy, még ha |
| nincs is többé az a nagy eldadogva. |
|
| rosszabb is volt, rosszabb is lesz; mikor |
| – tengerből kiemelt, sós víztől csöpögő füvekre |
| (a sós, a víztől, a csöpögő: felesleges) |
| mikor a kb. a torok táján |
| található (?) ideggócból (?) elindul |
| a tengerifű vagy (bármilyen, nem okvetlenül tengeri) gyökér |
| alakú (írjuk így, alkalmatosabban: gyökér-alakú fájdalom) |
| (a „fájdalom” szó zárójelen kívül) (és idézőjelen |
| kívül!), amikor tehát elindul lefelé és felfelé |
| ez a (ld. az imént) ez a ld. az imént. Vagyis: lesz |
| jobb és (vagyis lesz jobb és rosszabb) rosszabb. Akkor is |
| mit csinál (és itt most döntenünk kell a személyről) |
| „akkor is mit csinál a férfi szereplő: bemegy |
| (ha otthon jön e „roham” – rohamnak |
| beleereszkedik a fürdőkádba, és meg- |
| nyitja a csapot, hogy kellő zaj legyen, és vár. |
|
|
|
| a sós vízbe, vagy gondolhatunk |
| egyebekre is, amire visszatért, amire már |
| csak itt, csak ezek után az előzmények |
| után térhetett vissza, itt milyen jó a |
| (nem itt, eggyel feljebb) külön sor. |
| Valamit ez is (nem is így értem) |
| vigasztal, úgy inkább (talán, hogy:) valamit még |
| itt is lelünk. Hány pompás. |
| „Hány pompás idézőjel”, vagy – |
| – hány pompás idéző. De hiszen ezt már mondtuk. |
| (Más személy, emlékszem, lehet,) |
| s akkor még azt is, hogy mit. |
| („Mondta”; itt arról van szó.) (volt szó.) |
| Valamikor, volt szó valamikor. Kiválaszt; |
| hogy párosítsuk is valamivel. |
| – ezt is mondtuk már kétszer –, elég |
| utalás ez arra, hogy jóval később volt. És most így folytathatjuk:) |
| Melyikük is, vajon melyikük is |
| (csak ezt ne mond – bizonytalan személyrag – tuk volna). |
|
| kellene már [eléggé benne járunk, |
| mondhatni: közeledünk a temetőkápolnához, annál |
| sose úsztak beljebb (tulajdonképpen: kijjebb, vissza a |
| helység felé a villogólámpás mólótól; persze nappal) (és itt |
| kár volt elpuskázni egy zárójelet)], eléggé benne járunk |
| ahhoz, hogy már így kezdhessük: Harmadik rész, tizenhat. |
| Váltogatják egymást a (csak tudni kell, |
| mik), váltogatják. Bár ez a penzió |
| utánuk bezárt. Mehettek volna hajnali |
| félötös (telj. szöv.: a félötös stb.) |
| a hajóról. (Igaz, másik hajóról.) |
|
| Visszajönnek (mennek); jönnek, mennek, |
| mólóra, kikerülik a döglött (borzot, macskát). |
| (Az autógarázsban rendszeresített |
| borkimérés előtt; délután, mikor |
| hazaigyekeztek, már nem volt |
| ott, csak a nyoma.) Mindez ilyen egyszerűen elmondható. |
| A többi csak – csak hogy hányadik nap volt, legfeljebb. |
| (Számjelölés) napig tartózkodtak (hely megjelölése, pl.: |
| ott); ez is (egyszerűen elmondható; ez is egyszerűen elmondható). |
| jességgel hatlan, jességgel (jesen) ható: efféle |
| ellentétek közt igazán könnyű lenne boldogulni. De hogy |
| (de hogy ott voltak? mondjuk inkább:) ehelyett mi volt. |
| (Kanyarodjunk másfelé.) A vonat délnek csak – |
| elég későn (ez összefügg; a két |
| sor) kanyarodott délnek; hajnalodott már; Knin-t |
| világosban – Knin? mit Knin! – |
| látták. Azután kezdődött a karsztos. Le |
|
| Ehelyett mi volt. Már az ülőhelyek számozásával |
| megkezdődött, még a Keletiben (pályaudvar |
| neve Budapesten). Hagyjuk abba időben az egészet. |
|
|
| Nem szabad bennefelejteni őket |
| egyik (megkeresendő, miben) |
| sem [ilyesmire gondolunk: pl. a délután három |
| órakor szinte szabályszerűen |
| rag: néhány sorral korábban; de ezek |
| nem olyan természetű dolgok, melyekről csak úgy egyszerűen |
| elmondható: „ha valamivel előbb, vagy ha valamivel |
| korábban (később)” – „később”: ezt |
| ki se merték mondani, később aztán |
| kimondják és elrontják. Nem szabad, |
| szabad bennefelejteni őket a túlerős |
| napsütésben, persze, volt |
| velük épp erre alkalmas napolaj, összekészítvén |
| a strandcsomagot, ezt is belerakták a vállraakasztható |
| piros szatyorba, melyet – a délelőtt árnyas öbölre |
| hajló fenyők alatt (pl. az autógarázsban |
| rendszeresített borkimérés előtt, a kavicsos „délutáni öböl” |
| mellett, a termőfal alatt stb. |
| elhaladva) felváltva vittek. |
|
| Nem, ezt a lapot nem játssza meg; folytatódik |
| mondata valamiképp úgyis (itt: más szórend). |
| lehetőség(nek van) csúcsa, akkor az övé még mindig csak |
| utána lett. A karsztos hegyek közt kanyargó vonat |
| ablakán a korareggeli száraz |
| napsütésbe kihajló két személy is.) |
|
| Kiválasztotta azt az egy személyt – |
| (sokkal inkább következhetne: következett is) |
| – mivel tette? (ték? Most már |
| mindennek a MAGYARÁZATA KÖVETKEZIK – nevetséges! – ha |
| ez kell; törölhető, hangosítás |
| nélkül is) – mivel? az egymásrakövetkezés |
| eltünik a szentélyből ritmusával. |
| „Mert ami nem a (idézi), az nem a (idézi: kezdet, erre |
| gondol; már az imént is)” – egymásbanyomódik |
| – két, több, mind (?) – az ablakot, folytatható, utána; |
| de előbb: megpillantották, búcsúzóul. |
| Hazavitték, itt tartunk (az iménti se mind idézet), |
| a hajó kifarolt a kikötőből, oda |
| busszal lehetett csak eljutni. A viziút |
| előtt szárazföldi következett. S még mindig, mindig |
| lehetett volna, nem lehetett |
| (?) maradni. Leejtjük a hangsúlyt, idézőjelben. |
| Két személyről van szó, nagynehezen. |
|
|
| Amikor a tengerparti nagyváros |
| konfekció-kirakata előtt álltak, a napellenző ponyva |
| alatt, ott is valami sikátorban, nem gondolhatták, |
| hogy majd ezt érzik (s alighanem: visszaúton
|
| álltak már a konfekció-kirakatnál, tehát az egész tárgytalan. |
| Mondták, visszajönnek, ld. FÜGGELÉK). Mondták |
|
| Ehhez a tengernek semmi köze. (Ez végre szó szerint van megint. |
| soha senkinek a nevét” – a női szereplőről van szó – |
| „miatta”.) „El kell” (és ezt a férfi szereplő mondja) |
| „felejtenem” (nie), „hogy” (marhaság, hogy nincsenek |
| sehol, J.-n voltak – kezdődik! Ez ki? –, leúsztak, hányszor |
| leúsztak a temetőkápolnáig. Később, érdekes, |
| mindketten szóbahozták ezt a fürdést), tehát: „hogy nem vagyunk |
| sehol, s legalább rólad azt kell |
| hinnem” (legalább róla azt kell hinnie: |
| ott van) – (most már nem érdemes idézni; tudjuk: megint |
| a női szereplőről van szó) –. |
| (Egyébként az, hogy szóbahozták – csak ott |
| fürödtek, persze hogy szóbahozták. Továbbá:) |
| Eleven elzárkózásukat megéri (más személyben |
| írja a férfi szereplő, és ezt |
| most is megerősíti. Annak ellenére, hogy pl. a hajón |
| – odafelé – feszült volt köztük a hangulat.) |
| De ennek is az volt csak az oka. |
|
|
| Eleven elzárkózásuk minek oka? Az, hogy még így se tudnak eléggé: |
| (ld. fentebb), az az oka. Mindegy, |
| hol volt a fűtribün. Alig úsztak be. (Az imént: |
| eleven elzárkózásuk; itt örökké |
| bizonyítékokat várnak egymástól; |
| eléggé emésztően eleven.) De többször beúsztak. |
| Napjában többször feltápászkodtak fürdőtakarójukról (kék!) |
| s beleereszkedtek a vízbe.(A férfi szereplő |
| a hajóról – odafelé – gondolt arra, hogy beleugrik. |
| Erre nem került sor.) De délutánra (koradélutánra) |
| megelégelték; túl nagy volt a meleg, illetve: |
| enyhült már, nem volt rá annyira szükség |
| (fürdésre szükség), a koradélutáni szélben |
| persze nem feledkeztek kint. |
| (lutáni szél, megmozgatta a tengert, |
| feléjük jöttek a hullámok – tőlük el? –, a parti |
| – jó vicc! parti! – templom harangkongatása nem |
| hallatszott el hozzájuk óránként, de a nap |
| (ként kongatott. Olykor egész váratlanul meghallották.) |
| többször is fürödhettek volna. |
|
| Volt egy öböl, ahol majdnem fürödtek. |
| Nem a kempingtábor alatti fizetőstrand |
| (ott talán meneteles homokföveny is volt) |
| – (mondták: meg kell nézni jövőutánra, harmadszorra, |
| ld. FÜGGELÉK) – nem; ez a hajdani városkapu |
| után (jóval utána) jött, a fenyőfás |
| úttól az első vízfelőli lejárónál; de ott csak |
| délután volt nap; egyébként hűs folyótorkolatként |
| (ellenőrizendő; pontatlan) |
| ként csillogtak a sekély víz színe alatt a kavicsok, |
| a kavicsszőnyegen egész a kavicsszőnyeg |
| végéig be lehetett menni, onnan tovább |
| más talaj felett (talajon). De talán (biztosan) |
| azért nem ott fürödtek, mert ott nem volt |
|
|
| (legalábbis amíg nem tudjuk: |
| elzárkózásuknak semmi köze. |
| Ismeretlenebb (tételezzük fel, mégis) |
| a megszakításoknál, zárójeleknél, |
| ide-oda helyezgetett (ld.), ismeretlenebb az |
| elhagyott, kirakosgatott idézőjelek (rag, stb.) – |
| mert az ezekből adódó (meghatározandó: mit?) |
| mégiscsak itt ismertük meg. Itt előszörre
|
| találkoztunk velük. Ritmusával kiszáll nem tudni honnan, |
| ritmusával nem tudni mi. De ritmusával; de össze- |
| gyűjthető, számlálható (Elhagyja a nem tudni mit) |
| (majd megemlítjük, mijük) |
|
| nekik pedig egyetlen párbeszédük maradt csak fenn. |
| Akárhányszor visszapergethető, de |
|
egy párbeszéd csak. Pedig bizonyára beszélgettek |
| már az elszámozott üléseken |
| eltöltött éjszakán is, ennek az éjnek a hajnalán az |
| első átszálláskor, első szálláshelyükön (bármit |
| csináltak; leghelyesebb az imént |
| megkezdett felsorolás visszavonása) – bár bizonyára |
| több ízben is beszélgettek, szó szerint csak |
| az az egy párbeszédük maradt ránk |
| (lapozzunk csak vissza, látni fogjuk: a) |
| ról (ről). És ezzel minden végképp – |
|
|
| [Harmadik útjukat már hazafelé |
| eltervezték. Többször elmondták, |
| majd hogy le nem írták. Elsősorban: |
| hálókocsin indulnak, kb. délelőtt |
| ba, ott töltik a napot, helyesebben: |
| este kilencig ottmaradnak. Este kilenckor |
| azzal a csak hálókocsikból álló szerelvénnyel |
| utaznak majd tovább a tengerpart felé, |
| amelyik – a D. expressz – most legutóbb |
| a szemük láttára hagyta el a pályaudvart, |
| és a tengerparti nagyvárosba jónéhány |
| órával korábban érkezett, mint ők. |
| Akkor elérhetik a délelőtti |
| hajócsatlakozást, és már délben |
| J.-ban lehetnek. Miután elhatározták, hogy |
| több időt töltenek J.-ban is, egyáltalán: |
| akkorra már szabadabbak lesznek, |
| mindezt elhatározták, megbeszélték, nincs jogunk |
| feltételezni, hogy meg ne fordult volna |
| bennük, gondolatban, néhány kép |
| – nem távolodóban immár, távolodóban például |
| a nagy szigettől valamelyest már a |
| part felé közelebb eső zsebkendőnyi |
| kis sziget mellett fel-felugráló delfinektől, |
| (hogy egészen személytelen |
| dolgot említsünk) – eszükbe jutott néhány |
| kép, látták – kételkedhetünk-e benne – |
| a kikötőkben (ahogy a kikötőkben), ill. a |
| teraszosan kiképzett barna partokon (sziklákon), |
| ill. legalábbis: a napfényben – |
|
|
|
