Ezt hordtad…

Ezt hordtad hát magadban, ez nem lettél soha élve: most, részeidre hullva megannyi tört felszín felmutat. Nincs-hol, nincs-hogy-vonal: széttörve, összeforrhatatlan itt van, megvan. Hamis kapuidon vártál – ezt az ütést is! vártad, mit hoz! Nem tudtad: néptelenül már oly rég elevenen-holtan – visznek. Alkonyati egeken felhő hasonlított rád? Ezt nem láttad soha: ezt az ég-peremét.