Koan bel canto

 

 

 

 

Koan I.

Tőled távolabb-e?
Hozzád közelebb-e?
Tőled se, hozzád se.
Távol se, közel se.

 

 

 

Megritkulsz…

Megritkulsz. Távolságaid
elszédülnek, s nem nyernek vissza többé.
Létezésed szélcsendje voltál.
Belenged tűntödet.

 

 

 

Már…

Már mocsarasodom. Ami külön-
válik belőlem: süpped. Csak egészben
nem férek át önmagamon.

 

 

 

Chanson spirituelle

Rések, miket a nyár ütött,
hullnak ágaikról az ürbe.
Színhelye vagy csak egy változásnak.
Ha jelenléte vagy – megölne.

 

 

 

Egy teraszon

Szórakozottan pörgeted
valamikori poharad.
Halál-utáni napsütés
fonja rá az ujjaidat.

 

 

 

T. S. Eliot-érme

Nem hallom vissza már,
tükörzajából egy
hangom se tér meg:
most már csak néz beszédem.

 

 

 

Eredendő

Eggyé-lette halálos, akinek
minden rajta-kívüliség: halála.
Ily élességből felbukót már
elvét a felszín.
Ti szakadékban folytatódók:
folyton a megmenekülés
mélyébe kell zuhannotok.

 

 

 

Kioltod…

Kioltod bárhova kerülsz.
Mióta nincs hol hagyd magad.
Nincsen hová légy: már jelenlét
nélkül ott állsz minden lehetséges nyomodban.

 

 

 

Tévedhetetlenek

Tévedhetetlenek velünk.

 

 

 

Ezt hordtad…

Ezt hordtad hát magadban, ez nem
lettél soha élve: most, részeidre
hullva megannyi
tört felszín felmutat.
Nincs-hol, nincs-hogy-vonal:
széttörve, összeforrhatatlan
itt van, megvan.
Hamis kapuidon
vártál – ezt az ütést is!
vártad, mit hoz!
Nem tudtad: néptelenül már
oly rég elevenen-holtan
– visznek.
Alkonyati egeken
felhő hasonlított rád?
Ezt nem láttad soha:
ezt az ég-peremét.

 

 

 

Reincarnatus

Holtan emelnek mozdulataid
viaszába; ó,
kövületeddé elevenedő…

 

 

 

Koan II.

Most már egyhelyben távolabb
Már csak egy nyom mind élesebbje
Tükrökben jár a szél
Egy arc egy kéz csontjaiba temetve.

 

 

 

Önarckép 1965-ből

Bocsánatkérő mosollyal
mint akinek rongyos a feje
madárijesztője se semminek
jársz-kelsz szíve-hagyott kegyelemben

 

 

 

Koan bel canto

Már csak azt a jövő időt
kivánom, ami elmúlt.
Ne legyen több pillanatom,
ami előtte nem volt.
Feledhessen, ami leszek.
Az legyen, aki nélkül.
S én – mint aki félrehajol
egy teljes térnyi szélből –

 

 

 

Koan III.

Némaság a hang helyett.
De a némaság mi helyett?

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]