Megritkulsz…
elszédülnek, s nem nyernek vissza többé. |
Létezésed szélcsendje voltál. |
|
Már…
Már mocsarasodom. Ami külön- |
válik belőlem: süpped. Csak egészben |
|
Chanson spirituelle
Rések, miket a nyár ütött, |
hullnak ágaikról az ürbe. |
Színhelye vagy csak egy változásnak. |
Ha jelenléte vagy – megölne. |
|
T. S. Eliot-érme
most már csak néz beszédem. |
|
Eredendő
Eggyé-lette halálos, akinek |
minden rajta-kívüliség: halála. |
|
Ily élességből felbukót már |
|
Ti szakadékban folytatódók: |
|
|
Kioltod…
Mióta nincs hol hagyd magad. |
|
Nincsen hová légy: már jelenlét |
nélkül ott állsz minden lehetséges nyomodban. |
|
|
Ezt hordtad…
Ezt hordtad hát magadban, ez nem |
lettél soha élve: most, részeidre |
|
Nincs-hol, nincs-hogy-vonal: |
széttörve, összeforrhatatlan |
|
vártál – ezt az ütést is! |
Nem tudtad: néptelenül már |
|
|
Reincarnatus
Holtan emelnek mozdulataid |
|
Koan II.
Most már egyhelyben távolabb |
Már csak egy nyom mind élesebbje |
Egy arc egy kéz csontjaiba temetve. |
|
Önarckép 1965-ből
mint akinek rongyos a feje |
madárijesztője se semminek |
jársz-kelsz szíve-hagyott kegyelemben |
|
Koan bel canto
Ne legyen több pillanatom, |
|
S én – mint aki félrehajol |
egy teljes térnyi szélből – |
|
|
|