Macabre a mesterekért

Halottaimból elragad minden, amit elveszthetek. Úgyis marad, mi megmarad s halottaimba elvezet. A fényesség, mely fölrepít, odavet zugom sötétjére. Megkockáztat és elveszít egyetlenegyszer mindörökre. Halottaimból elragad minden, amit elveszthetek. Úgyis marad, mi megmarad s halottaimba elvezet. Mély s felszín egymás kapuja, bújj-zöldág sehova sehonnan: én csak lépek ide-oda, amig örökkévalóm moccan. Halottaimból elragad minden, amit elveszthetek. Úgyis marad, mi megmarad s halottaimba elvezet. Eltaszítva, mely a szigetre bajnokot vitt, pörgött a sajka – én ezt a partot rúgom el, mert nincs szükségem másik partra.