II. Töredék
Ó, ismétlődés: szívszorultod is
mind csak való, mindig csak változat még.
És készületlen bennünk, amiről
hogy készen érhet minket – elhihetjük.
Majd, ha magunkra nyitnak: kizuhanni,
s már nem magunkon át –
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]