Töredék Hamletnek
| – ily egyetlenné el-nem-gondolás |
| tehet csak. Minden megközelítés már |
| önmagától tünékeny: mérték, |
| változása teremt meg; oly síp, |
| mely csak saját hangjára szól – |
|
| Ó, te állhatatlan odaadás, |
| te, kit már egy porszemnyi át-nem-szitált idő |
|
|
|