Töredék Hamletnek
– ily egyetlenné el-nem-gondolás |
tehet csak. Minden megközelítés már |
önmagától tünékeny: mérték, |
változása teremt meg; oly síp, |
mely csak saját hangjára szól – |
|
Ó, te állhatatlan odaadás, |
te, kit már egy porszemnyi át-nem-szitált idő |
|
|
|