Alsóváros

Aki így tudná, mozdulatlan is, követni egy félreeső, kopott utca ívét, s csak egyét, bármikor meg is halhatna már. Mint ez a mészkő- fal, úgy hajolna, hogy az út ivét saját megdőlésén érezze, s aztán ablaktalan is nézhesse örökké. Én még hiába járok itt, hiába tudom, hogy itt a macskakövek is az idő apró süllyesztői: mégis, bennem még tarkább képek gomolyognak; hiába ejt meg két különbözőn magas szomszédos háztető aránya, mint mérleg két tányérja, melyeket az ég kéksége egyensúlyoz: bennem inganak még a kisebb dolgok is. Hanem azért már eljövök ide. Bemegyek az idegen kapukon, és alágerendázott folyosókról nézem a kicsi belső tereket. Olyan jó akkor felfedezni egy falrepedésből kinövő ecetfát, oly jó hinni, hogy a lélektelen kő is rést enged magán, mintha a mulandóságot irigyelné tőlünk.