Kert
| Hogy felszökött a napsütésre |
| – tüzes vasak alatt – a kert. |
| Hogy izzott még e füvek éle. |
| Most mint a füst futkos a földön |
|
| Nincsen emlék. Lúgos sötét |
| marja a tárgyak felszinét; |
| mint a hámozott dió nedve, |
|
| És futsz és rászakadsz a rácsra, |
| hogy megvetemedik a tested; |
| rozsdája arcod tetoválja, |
| fémes virágok és keresztek – |
|
| a pusztulást arcodba zárták: |
| rázod kerted fekete rácsát. |
|
|
|