A mutatványok búcsúja
Most ott, hol a múlt ujdonságai partraverődnek, |
aztán majd ez a hullámzás te magad leszel. |
|
túl hamar mindegy, mi helyett, |
túl hamar nincs későn, hamar, |
nincs mikor mindegy mi helyett. |
|
Magadig érsz már. Semmi nem idéz föl |
üresre tárt kezed cilinderéből. |
Agyat-gyomrot növeszt szived, |
éhenhal egy felismeréstől. |
– – – – – – – – – – – – – – |
Csak ők fordultak benned át, csak |
egyszerre olyan tájba álltak, |
mely körül elfogynak a tájak: |
|
mindazt, ami lehetsz nekik, |
|
|
|