A mutatványok búcsúja
| Most ott, hol a múlt ujdonságai partraverődnek, |
| aztán majd ez a hullámzás te magad leszel. |
|
| túl hamar mindegy, mi helyett, |
| túl hamar nincs későn, hamar, |
| nincs mikor mindegy mi helyett. |
|
| Magadig érsz már. Semmi nem idéz föl |
| üresre tárt kezed cilinderéből. |
| Agyat-gyomrot növeszt szived, |
| éhenhal egy felismeréstől. |
| – – – – – – – – – – – – – – |
| Csak ők fordultak benned át, csak |
| egyszerre olyan tájba álltak, |
| mely körül elfogynak a tájak: |
|
| mindazt, ami lehetsz nekik, |
|
|
|