Két oltár

Folyton tele van veled a szám, nem tudok tőled beszélni, mégis téged árullak el annak, ki fuldoklásom érti. Látlak megiszonyodni tőlem. Mintha így menekítenél: látlak – torkomon, mint hegyélen futsz, velem futsz visszafelé. – Ki sebeimet megnyitod, hogy rajtuk közeledre lássak, és egymásra szabaditod velem is egyetlen világod: látom megnyíló sebeim vakon, bezárva, sérthetetlen –   Kettőzve űzi önmagát az egyetlen és elérhetetlen.