Elenged…

Elenged, és érintései tűnt nyomaiból mégegyszer megteremt: úgy, ahogyan az ő számára megszűnsz. Mintha egy gyümölcs húsa zsugorodna, elhúzódva a héjtól, befelé. Mije maradhatsz? annak, ami már nem is a rajtad át való menekvést, de a legbelső pontot keresi ami belőled még elérhető, hol sugározni kezdhet, mert egyetlen, s csak önmagához ér, ami övé –: Égbolt kerül közéd s közé. De ha nem az ő égbolton túlija maradsz még így is, mi vagy? – ahol a nem-mulás szive hirtelen kihagy? anyaghiba? – miben?