Egyre…

Egyre kevesebbet tudok magamról? vagy mintha napba kellene néznem, bármerre fordulok – egyetlen érzékkel vett körül valami isten? és most már egyre többször verődöm vissza ugyanúgy: amíg majd mindenemet végképp egyféleként kapom vissza? Megrémülök… mi készül… ide-oda verődöm… el- egyetlenedve. Van, ahogy már lennem se kell, és akkor már, úgy, meg sem vagyok.