A kiadásról

Tamási Áron 1923 és 1935 közötti publicisztikai írásainak gyűjteménye Gondolat és árvaság címmel 2000-ben látott napvilágot, s ezt követi most a Szellemi őrség: az 1936 és 1965 között írt esszék, cikkek, útirajzok kötete.

Ezekben a mozgalmas – mondhatjuk: sorsfordító – időkben az író változatlan érdeklődéssel kísérte figyelemmel a magyar közélet eseményeinek alakulását, az irodalmi és művészeti élet jelenségeit, eseményeit, s a dolgok lényegét érintő véleményét mindig azon frissiben a napilapok és a folyóiratok hasábjain tárta nyilvánosság elé. Jégtörő gondolatokkal telített tiszta beszédének nem akármilyen súlya és rangja volt az irodalom szűkebb körein kívüli világban is.

A második világháború előtti években, amikor Erdélyben élt, Tamási elevenebb és rendszeresebb publicisztikai munkásságot fejtett ki a kisebbségi küzdelmek élvonalában; ennek írásos tanúbizonysága a harmincas évek második felében írt cikkek gazdag és rendkívül változatos-színvonalas állománya. Később, a kommunizmus magyarországi térhódítása idején, a félretaszítottság és megalázottság nehéz esztendeiben – midőn olykor kényszerű körülményekkel is számolnia kellett – közírói tollának mozdulatai is elbizonytalanodtak kissé; nem minden alkalommal villanthatta fel szókimondó nyíltsággal egyéniségének valódi erényeit. 1956 ősze azonban ismét a hatékony közéleti szerepvállalás lehetőségét csillantotta meg számára. Ekkori megnyilatkozásaiban a nemzet gondjaival maradéktalanul azonosult, szellemi őrségben virrasztó magyar író hangjára ismerhetünk.

1936-tal kezdődően a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg Tamási Áron esszéi, cikkei, riportjai, útirajzai: Bukaresti Lapok, Brassói Lapok, Szabadság, Csíki Lapok, Budapesti Hírlap, Válasz, Független Újság, Erdélyi Helikon, Hitel, Ellenzék, Korunk, Híd, Magyar Főváros, Pásztortűz, Ifjú Erdély, Film-Színház-Irodalom, Magyar Csillag, Forrás, Magyar Nemzet, Erdélyi Gazda, Székely Nép, Rádió Élet, Szabad Szó, Demokrácia, Színház, Igazság, Rómeó és Júlia, A Reggel, Művelt Nép, Új Hang, Irodalmi Újság, Hétfői Hírek, Élet és Irodalom, Új Írás, Ország-Világ, Filmkultúra, Tükör. A szóban forgó korszak publicisztikai terméséből kötetben eddig a még általa sajtó alá rendezett Virrasztáson (1943) kívül a Tiszta beszéd (1981), a Jégtörő gondolatok (1982) és az Aranyos tekergők (1997) nyújtott legtöbbet. (Néhány írás helyet kapott az In memoriam sorozatban 1997-ben kiadott Zeng a magosságban.) Mennyiségileg is számottevő mindaz, ami kötetbe gyűjtve most jut el először az olvasók kezébe. (Csak néhány cím az előző kötetekbe fel nem vett írásokat illetően: Magyar sorskérdések, 1937; Erdélyi jelentés a magyar szellem küszködéseiről, 1940–41; Barangolás Illyés Gyulával Erdélyben, 1942; A jó magyar béke ügyében, 1947; A népi írói határozatról, 1958; Egy-két gondolat a filmről, 1964…)

Kötetünk, a Szellemi őrség összeállítása során figyelembe vettük s kimerítően használtuk a korábban megjelent kiadványokat, de végül is mérvadónak a szövegek első közlését tekintettük.

Tamási Áron publicisztikai írásainak egy része annak idején több változatban is megjelent a lapokban vagy folyóiratokban. A szövegmódosulások jelentős része a szerzőtől származik, s annak a jele, hogy az író gyakran továbbgondolta mondandóját, nagy gonddal csiszolgatta a szövegeket. (A halála utáni közlések alkalmával is történtek például címváltoztatások; ezekre a Jegyzetekben utalunk.)

A szövegváltozatok egybevetése során arra törekedtünk, hogy helyreállítsuk – lehetőség szerint – az eredeti alakzatot. Ami nem kevés gonddal járt; ugyanis a régebbi kiadások magukon viselik a korabeli cenzúra (pártellenőrzés) durva nyomait, sok a kipontozott, tehát eltüntetett szövegrész, különösképpen a Romániában megjelent anyagban.

A Szellemi őrségben olvasható Tamási-írásokat keletkezésük időrendjében adjuk – ugyanúgy, mint a Gondolat és árvaságban. A Jegyzetekben csak a legszükségesebb tájékoztató adatokra szorítkozunk.

Noha a gazdag Tamási-publicisztika minél teljesebb gyűjteményének összeállítására törekedtünk, a Szellemi őrség sem tekinthető abszolút hiánytalan kiadványnak; a valódi teljesség szép eszményét maradéktalanul csak egy jövendőbeli (remélhetőleg mielőbbi) kritikai kiadás valósíthatja meg. (A Gondolat és árvaság, valamint a Szellemi őrség után külön kötetbe kívánkoznak Tamási Áron összegyűjtött naplófeljegyzései, nyilatkozatai, interjúi.) Számolnunk kell azzal is, hogy korabeli lapokban, folyóiratokban lappangó, a hagyatékban még fel nem fedezett Tamási-írások előbukkanhatnak ezután is. A további kutatás elkerülhetetlen.

Végül hadd mondjak köszönetet mindazoknak, akik munkánkban segítségünkre voltak: a Tamási Áron Alapítvány kuratóriumának, hogy lehetővé tette, támogatta a budapesti emlékházban őrzött hagyatékba való betekintést, s nem utolsósorban dr. Bors Mártának – a Tiszta beszédet összeállító Bernáth Ernő Marosvásárhelyen élő özvegyének –, aki egykori gyűjtésük anyagát készséggel rendelkezésünkre bocsátotta.

 

Nagy Pál