Tiszta beszéd*

Nyilatkozatok, híresztelések hangzanak el. Ezek gyakran elferdülnek a mostani vajúdásban. Elveim dolgában tehát, s személyi vonatkozásban is, szeretnék egy csepp tiszta vizet önteni a pohárba.

Már a fegyverek zajában, október 26-án, a nemzeti forradalom történelmi igazsága mellett és az egységes nép hangján szóltam. Azt vallom tehát, hogy a magyarság egysége legyen szellemi és erkölcsi törvény. Legyen gondunk arra, hogy se a politikai életbe, se a szellemi életbe ne térjenek vissza az osztályjellegű harcok. Természetes, hogy érdek és szinteződés dolgában társadalmi rétegek között különbségek vannak. De ezek a különbségek nem ferdülhetnek annyira el, hogy a nemzet egységes képét megzavarják.

A parasztság kérdésében is így gondolkozom. Tudomásul veszem, hogy két pártja van a parasztságnak, de társadalmilag a súlypontot a Parasztszövetségben látom, mely legyen az egész parasztság anyagi és szellemi érdekképviselete. Ezt a meggyőződésemet akartam kifejezni azzal is, hogy az újjáalakult, s most Petőfi nevét viselő pártnál vállaltam egy nem politikai, hanem szellemi természetű irányító szerepet. Bár nem vagyok tagja a pártnak, mégis hasznosnak láttam ezt megtenni. Hasznosnak azért, hogy a Petőfi Párton keresztül is a parasztság érdekei a legjobb úton tudjanak érvényesülni. Természetes azonban, hogy ugyanilyen készséggel támogatok minden országos jellegű más munkát is, mely a parasztság érdekében már folyik vagy indulni fog.

Mindezt úgy szeretném tenni, hogy munkám a magyar munkásság és az értelmiség érdekeit is előbbre vigye: megalkuvás nélkül és szívemben azzal a hódoló buzgalommal, melyet forradalmunk ifjú hősei iránt érzek.

Úgy hiszem, hogy az irányítótestület többi írói, sőt a nép minden írója így gondolkozik. Hitünk és szándékunk egyesüljön a népével, hogy a forradalomhoz méltó nemzetet és európai jövőt tudjunk építeni.

 

 

A hivatkozás helye

Tiszta beszéd. Új Magyarország 1956. nov. 2. I. évf. 1. sz. 3. Alcíme: Tamási Áron nyilatkozata. Keltezése: 1956. november 1. Újraközölve: In memoriam Tamási Áron – Zeng a magosság (222–223).

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]