Barangolás Illyés Gyulával Erdélyben^*

1942. január 11-én, vasárnap de. 10 órakor bejelentés nélkül érkezett meg hozzám Kolozsvárra. Még ágyban vagyok. Megcsókol, kissé zavart. „Sok pénze” van: menjek vele barangolni. Még két nap Kolozsváron. Magyar Csillag dolgában Belvárosiban összejövetel. Vidéket bekapcsolni! Z. Emil vitatkozik, hogy Gyula is „pesti” lett. „Sok a bolond” – mondja Gyula.

Szerdán, 14-én eljövünk Vásárhelyre. Vonatban állunk, autóbusz úton reked. 1 1/2 óra múlva Gyula intézkedik, hogy küldjenek Szeretfalváról másik kocsit. Ködös, hideg este érkezünk meg Vásárhelyre. Részeg ember hozza csomagunkat. Város: álomváros. Szanatóriumban várnak a szobák. Ketten innét vacsorára megyünk (a) Tagba: bárányflekken. Kitűnő! Remekül ízlik Gyulának is: nagyapja juhász volt, sokféleképpen tudta elkészíteni a bárányt, birkát. Meg is szárították a húst, megőrölték: úgy tették el, s aztán csak levesbe kellett ereszteni. Igen jó hangulatban jöttünk 1/2 2-kor haza. Molter háza előtt kiáltottuk: Károly! Másnap azt játszottuk, hogy Károly álmában látott minket, két kucsmás embert az ablak alatt. Este a Tagban nagy vacsora. György József, Pálffy Tóni, Nánási, Antalffy, Metz, Benci. Hályogos szemű cigány igyekezett, klarinétos nemigen akart ültéből játszás közben felállni. Pénteken, 16-án Molterrel vágóhídra a húsvizsgáló tanfolyam ügyében (Gáspár dolga). Megelőző nap még újságíró (Jakab Antal) nagy riportot csinál velünk. (Gyula egy mandarint nyomott a markába mindjárt az elején.)

Szombaton a Gyilkos-tóhoz mentünk. Este érkeztünk meg a Napsugár villába. Nagy hideg, jó szobák, ropog a tűz; jó koszt. Szász ember – felesége (autóbuszban elültünk a német beszéd miatt mellőlük) orvos – nagy fogú grófné; Irén szobalány, ki nem akar szolgálni – pincér, ki bemegy a városba s kirúg a hámból. Katonák síznek, hegyek rettentő szigorúak, hó nagy, hideg még nagyobb. Kirándulások a hegyoldalakba. Nagy kutya szembe; két selejtes román egy macska-lóval szénát hoz a Cohárd tetejéről: baka kezében kenyeret-szalonnát visz fel a tetőre a „százados” úrnak, másik kezében kés-villa. Keleti hegyoldalban derékig érő hóban föl, napon sütkérezünk, alattunk két román rakja a faragott fenyőt, tűz pattog fel hozzánk, gyönyörű a táj.

Kijön Komáromi is oda hozzánk: Híd probléma, kolozsvári hetilap. Nekik a hegyek nem tetszenek. Sakkozunk.

Szerdán, 21-én visszajövünk Vásárhelyre. Németh Lacinak írunk, ki Cseresznyés miatt támadásokat szenved.

Csomóssal beszélek (főállatorvos-igazgató) a Gáspár ügyében. Kiderül, ellenem megy a dolog: udvarhelyi „urak” Magyarit pártolják Gáspárral szemben.

23-án, pénteken reggel vissza Kolozsvárra.

 

 

A hivatkozás helye

Barangolás Illyés Gyulával Erdélyben. Közölve a hagyatékból: Igaz Szó 1972. okt. 20. évf. 10. sz. 553–554. – ezzel a szerkesztőségi jegyzettel: „A kéziratot az író özvegye bocsátotta rendelkezésünkre, amiért ezúton mondunk köszönetet.” Közölve továbbá: Alföld 1977. dec. 28. évf. 12. sz. 37–38.

Megőrzött naplófeljegyzés az 1942 januárjában történt erdélyi utazásról. A szövegben említett Z. Emil: Vásárhelyi Z. Emil-műkritikus, szerkesztő; a vásárhelyi „nagy vacsora” résztvevői: György József, Pálffy Antal – a helybeli Református Kollégium tanára, Nánási János – ügyvéd, Antalffy Endre – irodalomtörténész, műfordító, Metz István – irodalombarát orvos, Kováts Benedek – a Református Kollégium tanára.

Erre az erdélyi barangolásra emlékezett egy 1974-es interjúban Illyés Gyula is. (Egyre jobban hiányzik… Kérdezett: Tóbiás Áron. Közölve: Alföld 1974. december 25. évf. 4–11.) Illyés egyebek között ezt mondotta: „Érkeztemkor Kolozsváron kerestem föl. Kolozsvárt is ő mutatta meg nekem. Náluk háltam. Így hát azt lehet mondani, reggeltől estig együtt voltunk. Együtt utaztunk Kolozsvárról Marosvásárhelyre. Ott újra megismétlődött az ismerkedés a várossal, az emberekkel. Majd elvitt egész a Gyilkos-tóig; ott, azt hiszem, két napot töltöttünk, kivételesen egy üres szállodában. Rajtunk kívül csak egy szerelmes pár volt ott, már nem fiatalok s láthatóan illegálisak. (Egy közismert politikusnak a felesége az „orvosával”.) Az étteremben összesen négyen voltunk. Áront rögtön fölismerték, mosollyal kérték a diszkrécióját. Olyannyira megkapták, hogy másnap fölmentünk a havasokba, amennyire a hóban lehetséges volt”.

Jakab Antal újságírónak a riportja – (-ab-) szignóval – 1942. január 16-án jelent meg a marosvásárhelyi Székely Szóban, Magyar sorskérdésekről beszél Illyés Gyula, Tamási Áron és Molter Károly egy szanatóriumi szobában címmel, Hogyan látják a magyar írók Erdély problémáit s mi az, aminek eljövetelében bíznak? alcímmel, Marosvásárhely, január 15. keltezéssel.